2014. augusztus 9., szombat

Vendégírónk, Helga írása - Jelenben vagy múltban?


Az írás nagyon komplex dolog. Ezt mindenki tudja, aki legalább egyszer nekiült fogalmazást vagy akár csak naplót írni. Ha igényes vagy a munkádra, és nem azzal a gondolattal futsz neki, hogy minél hamarabb túless rajta, akkor tudod, hogy milyen sok mindent kell figyelembe venni.
Nem elég tisztázni magát a témát, a szereplőket, a történések pontos menetét. Ugyanilyen lényeges például azon elgondolkodni, hogy valakinek a szemszögéből mutatjuk be az eseményeket, vagy külső szemlélőként. Egyes írók előszeretettel alkalmazzák a váltott nézőpontot, vagyis fejezetenként más szereplő bőrébe bújnak. Veronica Roth is ezt a módszert alkalmazta a nagysikerű Beavatott könyvsorozatának harmadik részénél, A Hűségesnél.
Az előbbi példához hasonló, lényeges kérdés azt is eldöntenünk, hogy jelen vagy múlt időben írunk e. A félreértések elkerülése végett tisztáznám, hogy nem arra gondolok, hogy a történet melyik korban, hányadik században játszódik, hanem nyelvtani szemszögből nézve. Tehát: „A férfi a lány után futott, majd gyorsan elkapta” vagy „A férfi a lány után fut, majd gyorsan elkapja.” Így egy-egy rövid mondat után az emberek nagyobbik hányada az első verzióra, tehát a múlt időre szavaz. Hogy miért? Véleményem szerint azért, mert kevésbé tűnik töredezettnek az elmesélés, szakadozottnak a szöveg. Emellett tény, hogy a legtöbb író is így ír, vagyis egész egyszerűen ezt szokhattuk meg.
Az első ösztönös reakcióm nekem is az, hogy a jelen idő valahogy bántja a fülemet. Én magam is múlt időt használok az írásaimban, de a részemről ennek csupán kényelmi okai vannak. Hiszen gondoljunk bele! Hittétek volna, hogy a méltán nagy figyelemmel kitüntetett Éhezők viadala sorozat jelen idejű? Legyünk őszinték, a könyvsorozat annyira lebilincselő, hogy az első pár mondat után már fel sem tűnik.
Ha múlt időt alkalmazunk, egyszerűbb dolgunk van az események megfogalmazásával kapcsolatban is, hiszen akkor már az egész történet olyan hatást kelt, mintha nosztalgiázva elmesélnénk a múltbeli dolgokat, tehát már előre tudjuk, hogy mik követik egymást. Személyes véleményem szerint egy jó író ezt a hatást jelen idővel is el tudja érni, ám ehhez nyilvánvalóan kicsit nagyobb erőfeszítés szükségeltetik.
Vannak, akik kifejezetten esküsznek az egyik időszerkezetre, de léteznek olyanok is, akik bármelyikben képesek alkotni. Ilyen például Darren Shan, aki a vámpírokról szóló könyvsorozatát múlt időben, a démonos témájú műveit pedig már jelen időben írta meg, ám ettől a váltástól egyiket sem nevezhetnénk jobbnak vagy rosszabbnak.
Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy ha elkezdtük alkalmazni az egyiket, akkor ne térjünk át a másikra. Vagy ha mégis megtesszük, arra nagyon világos és egyértelmű okunk legyen, hogy az olvasó könnyen befogadhassa a változást. Hiszen az írással nem más a célunk, mint hatni az általunk írt sorokat bújókra, érzelmeket kiváltani belőlük, elérni, hogy arra az időre, amíg a művünket olvassák, elfeledjék saját gondjaikat, bajaikat, és szabadon szárnyaljon a képzeletük.

Összefoglalva az eddig említetteket sem tudnám biztosan kijelenteni, hogy márpedig a múlt jobb, mint a jelen, vagy fordítva. Ahogy szokás mondani, ízlések és pofonok. Úgy gondolom, hogy ha van egy igazán érdekes, egyedi, figyelemreméltó történet, akkor az függetlenül a nyelvtani időszerkezetétől, be fogja magát lopni az emberek szívébe.

Nincsenek megjegyzések: