2017. október 15., vasárnap

Az írás nehézségei: mitől függ, hogy jó írók lehessünk?

Írni és írónak lenni nem könnyű dolog, legyen az ember bármilyen életkorban. Az írás mindig nehéz, hiszen egy ugyanolyan önkifejezési formáról van szó - akárcsak a festészet vagy a zene esetében -, amikor a közönség ízlésére kell hagyatkoznunk és beléjük kell vetnünk a reményünket és bizalmunkat, hogy az alkotásunk, a művünk megvalósíthassa a célját, melyre rendeltetett.
Az írás csak néhány éve része az életemnek. Viszont nélküle más ember lennék. Más valaki és minden bizonnyal valami olyat veszítenék el, ami szegényebbé tenne. Ezzel szerintem sokan egyetértetek. Fantasztikus dolog és azzá tesz, aki vagyok... csak ezt a dolgot sokan nem így látják és élik meg. Nem mindenki látja, hogy mennyire sokat számít, mennyit jelent. Van, aki elfogadja, megérti és biztat, kíváncsi mindarra, amiben élek... de néhányan nem vesznek elég komolyan. Eltekintenek, bólintanak és megteszik a szokásos megjegyzéseiket, melyeknek egy lényege van: szeszély.

De a szeszély csak addig érvényes, amíg mi magunk nem érvényesülünk. Amint van írásos és közönség elé tárt bizonyíték, hogy tényleg alkotunk és van eredménye, sikere annak, amelybe az energiánkat fektetjük, máris nem szeszélyről van szó, hanem sikerről. Elismerésről. Ez viszont fontos lépés és nem mindenki teszi meg, melynek oka néha a félelem, hogy elfogadást nyerünk-e azzal, ha felvállaljuk. Hiszen, ha belegondolunk, manapság már egy olyan világban élünk, sajnos, ahol nem hogy sokan nem írnak, de nem is olvasnak és ennek "köszönhetően" lehetnek olyan pillanatok, amikor őszinte csodálkozást válthat ki egyeseknél, ha ír valaki. Történeteket alkot. Verseket, novellákat, gondolatokat formál kifejező, átgondolt szavakba öltöztetve. Néha emiatt kaphatunk furcsálló tekinteteket... persze, akadnak kivételek, de akik nem látnak bele ebbe a világba - melynek kulcsa az írás és az olvasás -, azokkal szemben idegesen, kezünket tördelve mesélhetünk arról a dologról, ami nekünk, velük ellentétben a legnagyszerűbb dolog.


Legfőképp ezektől az emberektől kell számítanunk a legtöbb megjegyzésre azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent számunkra az írás, és hogyan láthatják ők mindezt. "Írsz? Mióta? Áh, ez csak egy hirtelen fellángolás, majd kinövöd!" - mondják a szülők, de ez nem csak az esetükben igaz. Baráti körben is fordulhatnak elő ilyen tapasztalatok, amikor nem vesznek elég komolyan és mindazt, ami a legfontosabb a számunkra. Talán igazuk van. Talán nem... de ha abban biztosak vagyunk, hogy megéri folytatni, akkor folytatni kell és nem szabad feladni néhány negatív megjegyzésért. Ha tényleg tehetségesek vagyunk az írásban és van benne jövőnk, előbb-utóbb úgy is kiderül és nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak mások véleményei. S legfőképp sose befolyásoljon az, hogy mennyire lehet komolyan venni az írást a korra tekintve. Nem ez határozza meg a jó írókat. Nem a kor, hanem a művek értéke és annak tartalma, érzései és gondolatai, melyeket általa az író közölni szeretne. Ezt sose veszítsétek szem elől.


A másik dolog azon kívül, hogy komolyan vesznek-e vagy megértik-e, hogy mit is jelent számunkra az írás, hogy találunk-e olyan érdeklődésű személyeket, találkozunk-e hozzánk hasonlókkal, akikkel tudunk mindezekről beszélgetni. Hiszen nincs is annál csodálatosabb, amikor hallgatóságra találunk, akik figyelnek a szavainkra és át tudják érezni, milyen is az, amikor éppen ihlethiányban szenvedünk és mennyire örömmel tud eltölteni, amikor hirtelen magával ragad minket egy újabb ötlet érzése. Örülök, hogy a barátaim között a magaménak tudhatok ilyen személyeket, írókat, akikkel beszélgethetek erről, meghallgatnak, elmondhatom a gondolataimat és jó érzés, hogy ők is szívesen beszélnek erről, kíváncsiak a véleményemre és a beszélgetés során megosztott ötletek néha tovább bővülnek, színesednek és ezen tapasztaltok alapján mindannyian tanulunk kicsit. Alakulunk és nagyon sokat jelent az építő jellegű vélemény és kritika is, amelyet egymásnak adunk. Jó szándékkal és őszinte segítséggel. 
Az írásról eddig úgy beszéltem, mint hobbiról. Egy olyan elemről az életünkben, amely a mindennapjainkhoz, de legfőképp szabadidős tevékenységünk egyik fajtája. Viszont, ha belegondolunk, számtalan módon tudjuk hasznosítani az írás képességét a mindennapokban, amelyhez jelentősen kötődik maga az olvasás is. Kicsit, elválaszthatatlan ez a kettő számomra, de talán meg is értitek, hiszen oly sokszor meséltem már arról, hogy olvasás által mennyit tanulhatunk. 

Először is, a legkézenfekvőbb témát emelem ki a sok közül, mégpedig a gimnáziumi éveket, azon belül is az irodalom órákat, amelyen mindenkinek akadhat/akadhatott problémája az írással. Gondoljunk csak az esszékre vagy a különböző beszámolókra könyvekkel, versekkel kapcsolatban. Hatalmas előnyt jelent számunkra, hogy írunk a mindennapokban, mert így sokkal könnyebb megvalósítani mindazt, amit az órán elvárnak tőlünk. Nagyobb esélyünk van megtartani a helyesírási szabályokat, hiszen mindennapos gyakorisággal tájékozódunk benne és gyakrabban figyelhetünk fel a hibáinkra, amelyeket van módunk kijavítani és helyesen begyakorolni, valamint nem kell annyi ideig a feladat felett törnünk a fejünket. Könnyebben jönnek a gondolatok és kevesebb időt vesz igénybe a feladat átgondolása, megfogalmazása, amelyet előbb piszkozatra, majd arra a papírra vetünk, melyet beadunk az órán. 
A gyakorlati feladatoknak is van egy ilyen funkciója, még ha írásos vagy kimondott formában soha nem is esett róla szó. Viszont azzal, hogy hétről hétre írok a legkülönfélébb témákban, remélem, hogy néhányotoknak segített és könnyített, az irodalom órákat tekintve. Tudom, mennyire nehéz volt nekem eleinte esszéket írni és emlékszem, hogy amikor az írással kezdtem foglalkozni, mennyivel könnyebbe jöttek a gondolatok, mennyivel egyszerűbb volt formálni a szavakat és velük mondatokat formálni. Önmaguktól jöttek és remélem, hogy a feladatok nektek is a hasznotokra válnak amellett, hogy a saját történeteiteken, írásaitokon dolgoztok. Hiszen, ez egy külön megmérettetésnek számít, mivel nem a megszokott módon kell történetet alkotnotok. Nem a saját ötleteitekre támaszkodva, hanem az általam megadott kritériumokra, megadott támpontokra, amelyekhez meglehet, hogy nem is olyan könnyű mindig történetet faragni. 

Az iskolai élménytől eltekintve pedig, nagyon sokat változtat rajtunk az írás ízlésben és figyelemben. Azáltal, hogy alkotunk, olyan dolgokra is szemfülesek lehetünk a későbbiekben, amelyekre eddig talán nem volt példa. Amikor egy témát megismerünk, legyen az a való életben bármi, hozzáértéssel tudunk hozzá fordulni a későbbiekben. Jobban átlátjuk, megértjük. Így van ez az írással is. Azáltal, hogy alkotunk, változik az olvasói hozzáértésünk is a könyvekhez. Felfigyelünk bizonyos dolgokra, mondattani szerkezetekre, kapcsolatokra egyes szövegrészek között, azok felépítettségére, esetleg stílushibákra. Ez által láthatjuk, hogy mindaz amit csinálunk, tanít bennünket és képesek vagyunk máshogy is látni az addig ismert dolgokat. Persze, kérdés az, hogy miképpen befolyásol minket az adott tudás, amelyre szert tettünk... mert megeshet az is, hogy egy addig szeretett könyvre más szemmel nézünk a továbbiakban, miután megláttuk benne a hibákat, amelyek felett eddig tovább lapoztunk. Továbbá abban is biztosak lehetünk, hogy ha tapasztaltabb szemmel olvasunk, és észrevesszük a különbségeket, elismerhetjük, hogy az írás tanít és megtanít értékelni, amely által jobbak lehetünk a szakmánkban.

Remélem, hogy mindaz, amit leírtam, elgondolkodtat titeket és gondolatokat ébreszt olyannyira, hogy komment formájában elmondjátok a véleményeteket az írottakról. Szerintetek mennyiben meghatározó az írásban az életkor és az érvényesülés lehetősége? Mit gondoltok manapság az írásról és szerintetek hogyan vélekednek róla mások? Mik a tapasztalataitok? Kíváncsian várom a hozzáfűznivalókat. :)

Nincsenek megjegyzések: