2014. október 9., csütörtök

Könyvajánló: Gayle Forman - Ha maradnék


Általában minden könyvből született filmadaptációt megelőzően, igyekszem a könyv kapcsán véleményt alkotni a sztoriról és nem fordítva. Ha már láttam a filmet, legyen bármennyire bravúros vagy nagyszerű, már nem úgy van kedvem elolvasni a könyvet... vagy nem vagyok annyira lelkes, mint szeretnék. Bár a könyvben sokkal több a cselekmény és a plusz történés, nagyjából ugyanazt adja, mint a film és már nincs érdekesség, a poént lelőtték és csak lapozok és lapozok, majd félreteszem a könyvet és sosem érek a végére. Ezért, a Ha maradnék történet esetében is, először a könyvet olvastam el, bármennyire is érdekelt a film... "nem, nem nézem meg... nem, nem lesem, hogy van-e már felirattal"... aztán, elolvastam a könyvet és megnéztem a filmet is angolul. Ennyit a türelemről. Viszont, legalább már a fejemben volt a történet és előbb olvastam a könyvet. Ez kipipálva, s ez alapján volt mire építenem, volt mihez kapcsolnom, hogy a film képes-e ugyanazt a hangulatot (vagy legalább is hasonlót) hozni, mint ami az írott sorok által megvolt. Nekem a könyv nagyon tetszett. Nem volt giccses, mesterkélt vagy túlságosan érzelmes, amolyan csöpögősen mindent elsöprő szerelmi történet... pont ez az érzés tetszett, hogy nem akar rabul ejteni. Nem akar rózsaszín ködbe vonni, bár voltak olyan események, amik igenis, szívet melengetően kedvesek voltak. Sokkal lényegesebb volt számomra a főszereplő és a családjával való kapcsolata, de erre hamarosan részletesebben kitérek. Előbb a tartalom:
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. 
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

A tartalom számomra nem igazán mutatta meg a történet lényegét. Ahhoz bele kellett mélyednem a sorokba, és a tartalom inkább csak egy váz... mintha csontvázat nézegetnénk, de a vér, az izmok, az egész sokkal több, minthogy sorokba zárjuk.  Gayle Forman nagyszerű hangulatot teremtett már az elején, amitől én letehetetlennek éreztem a könyvet. Persze, ezt nem szószerint kell érteni. Félretettem néhányszor, de aztán alig vártam, hogy visszakapcsolódjak... és mindezt a könyv is segítette, mivel hol a jelenben, hol a múltban láthatunk pillanatokat Mia életéből, ezáltal párhuzamot húzva a két idősík közé, hiszen minden, ami a jelenünkben adott, a múlttól kapjunk. A döntéseink, cselekedeteink, kérdéseink és adott válaszaink határozzák meg, hogyan ébredünk holnap és milyen döntéseket hozunk ismét. Mondhatjuk, hogy így jobban érthetőek a jelen eseményei, de sokkal többről van szó. Mia és a szülei kapcsolata valódi. Ez az egy szó zakatolt bennem mindvégig, amikor próbáltam minden emberhez fűződő kapcsolatát címkézni. A szüleivel valódi és szeretetteljes. A barátnőjével őszinte és igaz. A barátjával mély és fájdalmas.Mint mondtam, nem csöpögős tinisztori, egyszerűen csak reális. Adott két fiatal, akiknek saját élete van, saját gondolataik, érzéseik, szemléletük a világról és ezt egyszer csak össze kell egyeztetni, mert ők együtt akarnak lenni... nem egyszerű, főleg ha ellentétek és kevés az a dolog, amiben igazán egyeznek... azt leszámítva, hogy akarják egymást. Ez az érzés végig kíséri az egész történetet, ez a vonzás, húzás és taszítás, s bármennyire vannak érvek, ami miatt nem működhetne, mégis működik. Hihetetlen, de létezik. Ahogy ebben Gayle Forman a szerelmet és magát az érzést ábrázolja, én azt kívánnám mindenki életébe. Az első olyan könyv volt, amiben tényleg éreztem Mia karakterén át, hogy "szeretnek... a fene tudja miért, de így van. Neki én kellek és én is ugyanennyire akarom őt az életembe."


Akinek ismeretlen a történet, mint könyv vagy film, röviden annyi a helyzet, hogy egy szerencsétlen baleset következtében Mia kómába esik, élet-halál között lebeg és kilépve lélekben a testéből, kívülről figyeli a körülötte történő eseményeket. S a tartalomban feltett kérdés, miszerint "Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?" itt nyer értelmet. Képesek lennénk elengedni a saját életünket és magunk mögött hagyni mindent és mindenkit, akit szerettünk, vagy képtelenek vagyunk lemondani az érzéseinkről, minden szeretett dologról, ami megmaradt számunkra akkor is, ha a fájdalom elviselhetetlennek tűnik, az élet igazságtalannak és istentelennek a világ? Mi az értelem, ami marasztalni képes? Mi az az érzés, ami visszahúzhat az életbe? Mely az a gondolat, bánat, fájdalom és keserűség, ami végleg magával taszíthat, s melytől a fény sokkal kedvesebbnek tűnik ott, az alagút végén? Mi lehet az, amely arra biztathat, hogy ne az életet válasszuk? S miért az élet mellett döntsünk? Ahogy mondani szokták... dönteni könnyű. Viszont a döntéssel együtt élni, s annak következményével, már nehezebb feladat.
"Miért velem, miért most, miért így és miért miért miért...." helyzet lép elő, amiben végig követhetjük Mia vívódását, miközben a múltban történt események megtöltik a történetet élettel, kiegészítik a hiányzó részeket és még közelebb emeli hozzánk a jelent. Csak annyit tudok mondani... olvassátok el! Megéri! S ha túl vagytok a könyvön, kötelező a film! :)

Trailer


Nincsenek megjegyzések: