2014. október 25., szombat

Szavak fogságában - Eredményhirdetés



DayDreamer - Minden este együtt


"Ránéztem az órára, és elhatároztam, hogy ma egy kicsivel előbb kezdem a megszokott eseménysorozatom. A kanapéról nehezen feltápászkodtam, benéztem a konyhába, ahol a kimosott edények még mindig ugyanott száradtak, és kiléptem az előszobába. A tükörben megigazítottam a hajam, aztán robotos mozdulattal elvettem a kardigánomat meg egy esernyőt. A fogas már napok óta nem funkcionált, mivel leesett és nem volt időm fölszegelni. Miután felhúztam a bakancsomat, és bezártam a régi, már-már rozoga ajtót, egy gombnyomással kinyitottam az autóm, és beültem a volán mögé. A kulcsot elfordítottam, a motor jellemző hangját követően megnyomtam a gázt. Az éjszaka homályos csöndjében az egész utcát megvilágítottam járművemmel. Utam a megszokott helyre vitt, a tömbházak közé. Csupán pár cigarettázó fiatal lézengett a borús éjszaka kezdetén. A parkolóban a szokásos helyemre álltam. Nagy levegőt véve kigombolkoztam az öv szorításából, és kinyitottam a kocsiajtót, ráléptem az aszfaltra. Nagyot szippantottam a friss, csípős levegőből. És vártam. Évek óta ez a szokásom. Leparkolok a tömbházuk előtt, várok, amíg hazaér és felkapcsolja a villanyt. Azután találgatok. Elképzelem mit csinál akkor, min gondolkozik, mit tervez másnapra. A barátnőm szerint beteges szokás, azt mondja, ha ő így tenne, legalább valamilyen módon tudatná a kiszemeltjével. Hát igen, kiszemelt. Nekem ő nem kiszemelt. Gimi óta ismerem, és ő azóta tudja is, hogy nekem ő Ő."


Zsó - Egy nap


"Lassan lépkedtem az előttem álló impozáns templom felé, meg-megállva, hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy belépjek kapuin. Hónapok óta nem mertem idejönni, nem mertem bemenni, mert még mindig túlságosan fájt az emlék, mely ehhez a helyhez köt. Túl fájdalmas emlékeznem arra a napra, amikor örök hűséget fogadtunk egymásnak, mert Te megszegted azt. Azt mondtad, örökké velem maradsz, hogy soha nem hagysz el és mindenben számíthatok rád. De már semmi nem lesz olyan, mint rég, mivel elhagytál. Örökre és visszamondhatatlanul kitörölted magad az emberiség létezéséből. És ez nagyon-nagyon fáj.
6 hónap telt el azóta. Az idő hűvösebbre változott, a fák levetették zöld színűket és most a paletta ezer színében tündökölnek majd lassan le hullanak ezek a csodaszép levelek, átadva magukat a tél rideg és kopár vidékének. Szorosabbra fogtam magam körül a kabátot és tekertem még egyet azon a vörös sálon, amit még Te adtál nekem az első évfordulónkon. 
Fellépkedek a lépcsőkön, majd kezem a templom ajtajának kilincsére fonódik és egy mély levegő után lassan lenyomom azt és belépek. 
Azonnal megrohannak az emlékek az ismerős padsorok és a szőnyeg láttán, mely a pulpitushoz vezet, ahol valamikor mi álltunk kéz a kézben és te épp az ujjamra húztad azt a gyűrűt, melyet ketten választottunk ki,és amelybe azonnal beleszerettem, amint megláttam a kirakatban. 
Leülök a legelső sorban a padra és csak nézek előre, figyelem az előttem lejátszódó történéseket, amik csak rád emlékeztetnek."




Angéla - Csodára várva

Mrs. Reynolds teljesen biztosra vette, hogy megőrült. Ha a városban bárki másról hallotta volna, hogy olyat tesz, amire most ő maga készült, lekicsinylően fúj egyet, és belátóan bólogat, hogy igen, tulajdonképpen számtalan jel volt rá, hogy szegénynek egyszer elmegy az esze. 
Most mégis itt volt. Lihegve állt meg a dombtetőre vezető lépcsősor tetején, és szemrehányóan nézett végig a templom szürke kövein, mintha az az elhagyatott, több száz éves épület tehetne mindenről. Csalódottan húzta el a száját. Valami impozáns, aranyozott, kerubokkal körbefuttatott, toronytüskés épületet várt, nem egy galambtollakkal körbevett, rozzant viskót, aminek tetejéről hiányzik a fazsindely. Időnként nedves szél söpört végig a dombon, olyankor a környező fák ágai úgy nyúltak az épület felé, mintha még jobban meg akarnák tépázni csupasz karmaikkal.
Mrs. Reynolds legszívesebben visszafordult volna, de elhatározása, na meg a városba visszavezető csorba lépcsősor visszatartotta. Makacsul összepréselte ajkait, összébb húzta kabátját a heves szél rántásai elől, és lenyomta a templomkapu súlyos vaskilincsét.

Gratulálok mindhárom vendégírónak és természetesen, minden további alkotónak, aki részt vett a feladaton! Nagyszerű feladatokat olvashattunk, mindenki egyedien és kreatívan használta fel a megadott kategória helyszínét és annak szavait! A vendégírókat illetően, a mellékelt kép a tiétek, mint díj... elhelyezhetitek az oldalatokon, valamint az ezzel kapcsolatos vendégírói feladat témáját emailben kapjátok meg tőlem! Ehhez kérném, hogy az adott bejegyzéshez írjátok meg az aktív elérhetőségeiteket vagy üzenjetek nekem röviden a pennatakezbe@gmail.com címre.

Miután elküldtem a feladatot a megadott címre, kérnék egy visszajelzést, miszerint:
Megkaptátok-e a feladatot, tudjátok-e vállalni az írás elkészítését bizonyos határidőn belül, valamint megfelelő-e számotokra az elküldött téma! Előre is köszönöm!

Sok sikert és ihletet kívánok a jelenlegi kihíváshoz és még egyszer köszönöm mindannyiótok aktív részvételét és a remek műveket!

1 megjegyzés:

Day-Dreamer írta...

Köszönöm szépen a lehetőséget és az eredményezést! Azt hiszem, elvállalom a feldatatot, e-mail címem: agnes61@gmail.hu