2017. november 18., szombat

Állatkerti mesék, avagy az kedvencek szerepe a történetben

Az első gondolatom az volt, hogy nem sok olyan könyvet olvastam, amelyben állatok is helyet kaptak volna... mármint olyan formában, hogy valóság talaján mozgunk és nem fantasztikus, természetfeletti történetekről van szó, melyekben különleges lények kapnak helyet a szereplők sorában. Ez utóbbi talán gyakori vagy közkedvelt is, hiszen természetes mesejelleget kölcsönöz az amúgy természetfeletti kategóriát képviselő alkotásnak. Attól, hogy a misztikus jelleget nem csak az emberek által produkált varázsképességek adják, hanem állatok által véghez vitt cselekedetek is előre mozdítják, mintha ők maguk is emberi tulajdonságokkal, és jellemvonásokkal bírnának, még magasabb szintre emelik a történet meseszerűségét. Legyen szó, akár egy kedves, humoros és szívet melengető történetről, vagy olyan olvasmányról, ahol inkább a sötétséget és a gonoszt testesítik meg ezek a kreált és fantázia alkotta lények.

Viszont, hogy a realitástól ne távolodjunk el túlságosan, most arról szólna a bejegyzés, hogy a mindennapi történéseket feldolgozó történetekben, miképpen kaphatnak helyet az állatok a szereplők életében. Legelterjedtebbek ugye azon négylábú jószágok, mint a macska vagy a kutya, akik kellemes és üde színfoltot jelentenek a történetben. A társaságuk, a velük eltöltött idő részét képezhetik a történetnek olyan formában, ha két fontosabb cselekmény közé illesztjük. Hasonlóan a szereplő magángondolataihoz - amikor önmagában elmélkedik, visszaemlékszik dolgokra, megtörtént eseményekre vagy ismerteti egy történés múltra visszavezethető okát -, ez is hasonlóan működhet a történeten belül. Egyrészt, hogy a főszereplőnk állattal rendelkezik - persze, nem mintha tartozékról lenne szó -, ez már kialakít bennünk egy érzetet a jellemével kapcsolatban. Állatbarát. Törődik valakivel, aki nem családtag. Fontos számára valaki, akire barátjaként is tekinthet. Ez mind-mind fontos részét képezhetik a jellem megismerésének, konkrétan a főszereplőnk megismerésének. Általa képet kapunk az empatikusságáról, sokkal közelebbinek érezhetjük. Szimpatikusabbnak, barátságosabbnak, törődőnek. Persze, ehhez fontos, hogy a történetben ne csak annyi szerepet kapjon a kedvenc jelenléte, hogy néha említést teszünk róla, ahogy ki-befut a házból vagy felugrik az ágyra egy-egy történés közben. Ha valamilyen okból a részévé tesszük a történetnek, mint mellékszereplő, akkor fontos, hogy helyet is biztosítsunk számára. Ez olyan dolog, mint ahogy semmi se történik ok nélkül. Ha valamit megemlítünk, akár halványan is, láthatatlan ígéretet kell tennünk az olvasónak, hogy erre még visszatérünk és magyarázattal fogunk szolgálni. Épp ezért tartom fontosnak, hogy akár csak egy jelent erejéig is, de helyet kapjanak a főszereplők életében, ha már beleírjuk a történetbe. 


Ilyen események vagy jelenetek lehetnek, amikor például a főszereplőnk csalódik, nem igazán akarja senkivel sem megbeszélni a dolgot, de egy csendes hallgatóság olykor mégis jól jöhet... lélekben mellettünk van valaki, még ha nem is várjuk el, hogy tanácsot adjon vagy segítséget nyújtson. Elég, ha ott van. Velünk van. Következő példa lehet, ha a főszereplőnk új városba költözik és tekintve a költözéssel járó sértődés, csalódottságot, dühöt, tehetetlenséget, a változás keserédes körülményeit, mondjuk az új barátok helyett/előtt/mellett kedvencet is szerez magának. Ha huzamosabb ideje része a főszereplő életének a választott kutya, macska vagy egyéb állat, érdemes egy-egy visszaemlékezéssel képet festenünk arról az írónak, hogy miképpen került hozzá vagy feleleveníthetünk egy olyan élményt is, amely hozzá kötődik, ami fontos és meghatározó a karakter számára a közöttük kialakult barátság és bizalom szempontjából. 

További szerepet jelenthet, ha valamilyen balszerencsés, drámai vagy tragikus fordulatot jeleznek az olvasóknak. Ugye ismert tény, hogy elvileg az állatok megérzik a rossz közeledtét... azt tudom, hogy az én kutyám egy-két órával remeg, fél és nem találja a helyét, ha eső közeleg. Retteg tőle és ölben kell cipelni, nyugtatni, hogy ez is ugyanolyan eső, mint a többi... A történetben kihasználhatjuk ezt a lehetőséget, ha valamit felvezetni szeretnénk, előkészíteni és az állat reakciója előhírnöke lehet valamilyen történésnek, amelyet sejtetni szeretnék az olvasóval. Megteremtjük azt az érzést és hangulatot, hogy hamarosan valami rossz következik (ez lehet morgás, félelem, szokatlan reakció, ugatás, macskáknál fújás, stb), és így az olvasó is izgatottan falja az oldalakat, hogy vajon mi fog történni. Ez megállja a helyét egy reál és egy fantasy történetben is. Olyan elem, amely mindkét esetben felhasználható. Nem mellesleg pedig, amely talán a legegyszerűbb vonás egy történetben, ha szimplán csak megmosolyogtatnak bennünket a történetben egy-egy humoros jelenettel. Nem feltétlen kell kulcsszerepet betölteniük. Elég, ha a szereplők mellett tudhatjuk őket és néhány mondatban, bekezdésben érzékeltetjük a jelenlétüket, mosolyt csalva a mi és szereplőink arcára.
Lényeg a lényeg: adjunk helyet, teret és lehetőséget számukra, hogy érvényesüljenek valamilyen jelenetben, ahol adott szerepük és megnyilvánulásuk lehet azon határokon és kereteken belül, hogy szó szoros értelmében, nem szólhatnak hozzá az adott párbeszédhez, szituációhoz vagy cselekményhez. 

Ha a Harry Potter történetekre gondolunk, bár misztikus világról van szó és természetfeletti lényekről, az ott megjelenő állatok szerepe is kulcsfontosságú, hiszen Féregfark a későbbiekben egy fontos szereplővé alakul a kezdeti patkány-stádiumból, és bár a történet elején szimplán egy házikedvencnek véljük, az író ügyesen használja ki a "kártyát", és a történet részévé emeli a szerepét. Vagy ott van Hedvig, aki mindvégig jelen van a történetben és ő az, aki megmenti egy támadástól, nevezetesen a gyilkos átoktól Harry-t. Bár nem valóságalapokra épült történetről van szó, ez jutott elsőként eszembe, ha állatokról van szó, és ahol nem ruházza fel az író emberi tulajdonságokkal, mely szerint beszélnek és részét képezik a cselekménynek, párbeszédeknek. 
Régebben talán kevésbé volt rá példa, hogy állatok vegyék át a főszerepet vagy a főbb mellékszerepet a történetben, viszont jelenleg nagyon is közkedveltek az efféle történetek. Ami az utóbbi hónapok elsöprő érdekessége volt, az W. Bruce Cameron története, mely Egy kutya négy élete címet viseli. Érdemes utánanézni akár a könyvnek, de a belőle készült filmnek is, amely kiváló példát adhat arra, miképpen lehet egy négylébú karakter főszereplő!

Remélem, tetszett nektek és hasznos volt számotokra! Ha valamit elfelejtettem, nem tértem ki rá és szeretnétek kiegészíteni, várom a kommentjeiteket, véleményeteket a témáról!

2 megjegyzés:

Anna írta...

Nyolcadik utas a halál és Bolygó neve halál - főhősnek macskája van.
Minden Gerald Durrel-könyv. Kivétel nélkül.
Lassie és Lassie kölyke.
Kujo.
Csutak és a szürke ló.
Csodaidők - Sumér és Akkád, a Raas-család két kutyája ugyan nem szerepel sokat, de ott vannak.
Bálint Ágnes Hajónaplója (és valószínűleg a Szeleburdi család is) - Gombócka, Kópé, a két papagáj, a kismadár, aki a Duna holtágában fürdik és Lajos, a lepke mind megmozdítják a cselekményt.
Gyűrűk ura - állandóan lovagolnak, és a pónik eltűnése a Bombadilló Toma-epizódban plot point.
Bolgár György - Valami bűzlik - a főhős egy majdnem halálra fagyott madarat próbál megmenteni.
Bármelyik James Herriot-könyv.
1984 - patkányok.
Hozsánna néked, Leibowitz - kisebb szerepet kapnak a könyvben a sakálok, gyíkok, kígyók, keselyűk, kecskék. ("Áldjon meg, atyám, megettem egy gyíkot.")
Dűne - a császári planetológus halálát például végignézi egy csapat dögevő madár, és a Shai Huludok is állatok.

Ezek közül mindegyik könyvben szerepelnek állatok és rendesen állatokként is viselkednek. Viszont nagyon sokrétűen vannak használva. Persze, van, amiben csak háttértáncosok vagy cselekményelemekként működnek, de például Bálint Ágnes, James Herriot és Gerald Durrel regényeiben általában szereplőknek is be lehet kategorizálni őket. Rengeteg műfajban, rengeteg könyvben szerepelnek állatok, azzal, hogy azt mondod, nem sok olyan könyvet olvastál, amiben szerepelnek állatok, aláásod a saját hitelességedet, mert azt sugallod, hogy vagy nem olvasol sokat és sokfélét (a fenti listában, jelzem, nemcsak egyféle műfajban vannak könyvek), vagy azt, hogy ezt nem gondoltad jól át. Aláásod a saját hitelességedet.

Szatti írta...

Kedves Anna!

A bejegyzés nem arról szólt, hogy minél több könyvpéldát soroljak, hanem hogy ötleteket adjak az állat-karakterek használatára, valamint, hogy felvessek egy gondolatot, amelyet tovább fűzhetnek az olvasók. A bejegyzés egy nyitott dolog, amelyhez hozzá lehet szólni, továbbá ki lehet egészíteni, hiszen mindannyian másban vagyunk jók, más szemszögből látjuk a dolgokat. Biztosan van más téma, műfaj, ami közelebb áll hozzám, amit olvastam (igen, szoktam olvasni) és amiről - hogy a Te szavaddal éljek, hitelesebben tudnék írni -, erre is biztosan lesz majd példa. Köszönöm a véleményed, és az ajánlásaidat, mindenki hasznára válhatnak!

További szép napot!