2014. november 7., péntek

Hogyan kivitelezhető a jellem megfordítása?



Különös és nem egyszerű kérdés, hogy hogyan és miképpen változtatható meg egy karakter jelleme. Már csak abból a szempontból is nehéz megközelíteni, hogy olvastam-e már hasonló könyvet, amelyben az író erre példát hozott volna. 
Általában minden könyv elején tisztázva van, hogy az egyes karakterek milyen jellemet képviselnek, milyen tulajdonsággal, természettel bírnak, s legfőképp, hogy a jó vagy rossz kategóriába sorolhatóak-e. Mindenki érzi, ha szimpatizál egy karakterrel, ha teljesen ellenszenves a számára vagy pont a negatív hozzáállás és szarkazmus, esetleges nemkedvelhetősége teszi mégis szeretett karakterré a történetben. Az, hogy íróként miként alkotható meg, hogy a történet kezdetén még kedves, empatikus szereplőnk a történet végére teljesen kiforduljon magából és ellentétessé váljon az alaptermészetével szemben, nem egyszerű... és én magam se próbáltam még hasonlót, viszont megpróbálom leírni és megfogalmazni, mégis hogyan tenném, ha feladatom lenne.

Az első gondolat és amely szerintem, talán mindenki másban is megfogalmazódik, hogy a jellem "eldeformálódásához" olyan események kellenek, melyek mindezt kiváltják. Önmagában senki sem rosszindulatú, gonosz, számító, utálatos vagy hazug. Minden érzés és jellemvonás kialakul, valaminek vagy valakinek a hatására és ha ezt vesszük alapul, akkor a karakterek alakulásának is köze lehet ehhez a meglátáshoz. Ha adott egy szereplő, aki a történet során csalódik a legjobb barátjában, szerelmében, egy családtagjában... bárkiben, aki fontos helyet foglal el az életében, érthető módon válhat negatívvá, bizalomban labilis személlyé, melynek alapja a csalódottság érzése. Számomra, aki valamilyen módon unszimpatikusan viselkedik az alaptermészetével ellentétben, mindenképp csalódott vagy valamilyen fájdalom érte, amely kiváltotta, hogy a jelleme "keserűvé" váljon, akár egy pillanatra vagy akár végérvényesen.
Így ahhoz, hogy minden érzékletes, átérezhető és hihető legyen az olvasók számára, mindenképp olyan eseményeket kell felsorakoztatnunk, amelyek megerősíthetik bennünk az együttérzést. Nem feltétlen azt jelenti, hogy mi is így viselkednénk hasonló helyzetben, de mégis elfogadhatóvá válik számunkra, hogy a karakter miért változott meg, miért vett teljes fordulatot a jelleme, miért cselekedett másképp, mint amit megszokhattunk tőle mi és a történet szereplői egyaránt. Ebben nagy szerepe lehet az írónak is... természetesen, minden másban is, hiszen az ő érdeme, hogy kerek egészet alkothat a dolog, viszont ha az író jól manipulál a karakteren keresztül, és képes valamilyen módon irányítani minket, akkor egyszerűen fordíthat minket a karakter megutálása vagy éppen nemkedvelése felé. 

Ahogyan az a gonosz karaktereknél ismert, ők sem alapjába véve rosszak... nekik is van történetük, előzményük, életútjuk, amely ideáig vezetett, csak olvasókként mi in medias res indítással csöppenünk a történet alakulásába. A szereplő jellemének kialakulásával kapcsolatos kérdéseink bennünk zakatolnak az olvasás során, és jobb esetben, az író meg is válaszolja nekünk néhány fejezetben... vagy akár egy egész könyvet szentel a "gonosz" karakter előéletének bemutatására a könyvsorozattal párhuzamosan haladva. Ez utóbbit szerintem, sokan kedveljük. Mindent összevetve, igazán hasznos tanácsot nem tudok, viszont érdemes mindabból kiindulni, amelyre rávilágítani próbáltam: minden karakter elsötétülése valaminek a következménye, és nem az a fontos, hogy jelenleg milyen... jó avagy rossz karakter, hanem hogy miként vált azzá. Ez a folyamat kulcsfontosságú mind a történet és mind a szereplő alakulásának szempontjából.
Viszont, ezek tudatában sem tudnék olyan könyvet említeni, amelyben feltétlen utáltam volna egy szereplőt. Megvannak azok a karakterek, melyeket a történet konkrétan érzékeltet, hogy "na ő az a szereplő, aki a legtöbb bajt okozza majd", viszont még így se tudnék példát mondani. Nem hiszem, hogy feltétlen utálható lenne egy szereplő is, de lehet utálatos vagy cselekedhet úgy, hogy legszívesebben benyúlnánk a könyvbe, hogy alaposan helyrerázzuk! Viszont, ezt sem nevezném utálatnak, inkább csak idegesítő hozzáállásnak, amely a mi alaptermészetünkkel nem fér össze. 

Lényeg a lényeg: emeljétek ki a változás okát és tegyétek érthetővé az olvasók számára, hogy miért vált jellemben ellentétes karakterré a főszereplőhöz képest! Miben rejlik a különbözőségük és milyen események vezettek ahhoz, hogy esetleg negatív oldalt képviseljen a történetben? Ha értik az olvasók és legfőképp maga az író, hogy miért cselekszik, érez és gondol úgy ahogyan, akkor sokkal szimpatikusabbá válhat a szereplő a történetben annak ellenére is, hogy "rossz" dolgokat cselekszik!

Remélem, hasznos volt számotokra a bejegyzés és természetesen, ha van véleményetek, hozzáfűznivalótok a témához, személyes tapasztalatotok, szívesen látom! :)

1 megjegyzés:

Natalia Zsiros írta...

Kedves Szatti!
Én sem próbáltam még ilyesmit, de viszont tudok egy filmet amiben először a főszereplő szimpatikus, vagy legalábbis a "jók" oldalán áll. Ez pedig a Star Wars. Tudom nem könyv és nem biztos, hogy ilyen műfajra gondoltál, de hirtelen csak ez jutott eszembe! Különben ez a bejegyzés is tetszett, ahogy a többi is. :)
Nati