2014. december 23., kedd

Ebook kontra könyvek az én szemszögemből, avagy olvasási krízisek



Több vendégírónak is adtam már feladatul ezt a témát és most én is megpróbálkoznék a véleményem kifejtésével. Nagyon sokszor ütközöm ebbe a témába, akár a magánéletemben, akár az egyetemet tekintve, ahol külön órán tanulunk ezekről az "okos" dolgokról, miszerint mennyire változtatja meg az életünket a technika és annak fejlődése. Még arról is volt külön szó, hogy miképpen tud hasznot hozni valaki számára egy blog, általánosságban mik az előnyei és a hátrányai, témától függetlenül és csak azt a tényt figyelve, hogy bloggal rendelkezel. Nos, én már előnyben voltam a Pennával, és tudtam mesélni személyes tapasztalatból a témáról. Viszont a másik ilyen véleményeket megosztó kérdés, az ebook és a könyv kapcsolata. Veszélyben vannak-e a könyvek a technika miatt? Kevesebbet költenek-e az emberek könyvre, amióta több száz regény elfér a táskánkban, és egyetlen kattintással megnyithatjuk őket? Miképpen formálja át az ebook az olvasást, mint elfoglaltságot, és hogyan hat ránk, olvasókra?

Én körülbelül egy éve vagyok ebook tulajdonos. Addig én is számtalan könyvet szereztem be a hónapok és évek alatt, a polcom súlya egyre nagyobb és nagyobb lett az én örömömre, de a családom kárára, akik lassan úgy gondoltak a szobámra, mint könyvszobára. Csak könyvek és könyvek. Porfogók... szerintük. Nekem kincsek, na de ez van. A család és a könyvek nem mindig vannak békességben, főleg ha a könyvek tulajdonosa, ha már ilyen szép számmal halmoz fel könyveket, inkább tekinthető könyvmolynak vagy könyvfalónak, semmint olykor-olykor könyved ragadó, olvasást szerető egyénnek. Ez már fanatizmus. Viszont, mi így vagyunk egészek, nem igaz? :)
A polcon található könyvek mennyisége bővült, néha már mögéjük tettem a régebbi példányokat, hogy helyet adjak az újaknak és később elkezdtem szemezgetni a másik polccal is, amin nem könyvek sorakoztak, de talán, lassan szükség lenne rá, gondoltam... na akkor döbbentem rá, hogy bármennyire is imádom a könyveket, ez így nem igazán lesz jó. 
A legnagyobb problémám az volt, hogy nagyon sok olyan könyvem van, amit csak egyszer olvastam vagy egyszer sem. Megvettem a hangzatos címek és izgalmas, fordulatos sztorit ígérő tartalom alapján, aztán jött a kisebb pofon vagy csalódás, hogy hát... mégsem azt kaptam, amire vártam vagy számítottam. Egy időben hatalmas láza volt a Vörös Pöttyös könyveknek. Talán még mindig. Emlékszem, ahogy havonta újabb és újabb kötetek jelentek meg és ha már Vörös Pöttyös (V.P.), akkor biztosan jó is lesz. Maggie Stiefvater - Mercy Falls farkasai sorozata a mai napig elkísér emlékben és élményben. :)
Viszont, hogy a mondanivalómnál maradjak.. ahogy teltek a hónapok, egyre jobban kezdtem kiábrándulni ebből a V.P kategóriából. Valahogy, gyengébb volt a színvonal, a minőség és az, hogy rábiggyesztették azt a helyes kis vörös foltot a könyv gerincére, nem jelentette azt, hogy valóban megéri a pénzét. Így tettem félre újabb és újabb köteteket, végig olvasás nélkül (az Eperszedő nekem kínszenvedés volt, de elolvastam), mert valahogy mégsem azt az élményt kaptam, amit szerettem volna. Vagy csak kezdtem felnőni és túllépni ezen a megcélzott olvasóközönségnek szánt világon, mert bár vallom, hogy a könyvek kortalanok és bárki olvashatja őket - oké, az erotikusan romantikus irodalmat nem sorolom ide - , mégis éreztem, hogy talán már nem erre van szükségem és más könyvek után kellene néznem. Akkor váltottam a Vörös Pöttyös könyvekről az Arany Pöttyösre. Nem nagy váltás, de lényegében jobban szórakoztatott és lekötött, mint az elődje. Vagy legalább is, kevesebbet tettem félre és többet olvastam végig, de ebben sem leltem igazán a biztos helyem. 

Végül leráztam magamról minden vörös és arany foltot, s új könyvek után néztem, amelyek talán kevésbé ismertek, de bíztam benne, hogy mivel hiányzik minden hangzatos és figyelemfelkeltő jelzés a borítóról, a tartalomból és a címből, sokkal nagyobb kincsre találok, mintha minden egyes könyvoldalon belé botlok. Így ismertem meg Torey Hayden vagy Laurie Halse Anderson könyveit. Az előbbitől a Szellemlány, míg az utóbbi írótól a Jégviráglányok vált az abszolút kedvencemmé. Ha könyvekről beszélgettem valakivel, egyik se hallott róluk vagy ha mégis, akkor legfeljebb az író nevéről, de a könyveikről nem sokat. És ettől jobban éreztem magam. Kikerültem a tucatból és elkezdtem valóban olyan könyveket olvasni, amik nekem értékek, nekem fontosak és nekem mondanak valamit. 
Az egyik legrosszabb élményem Cassandra Clare Csontvárosa volt... nem kell feljajdulni vagy csúnyán nézni... imádom a sorozatot. Már. De eleinte nem voltam így. Amikor hallottam róla - már hogyne hallottam volna, hiszen a csapból is az folyt -, többen is mondták, hogy olvassam el, nekem is ismernem kell és Jace egy félisten és így tovább. Na jó... legyen. Megvettem a könyvet és bár kényszeredetten, de elkezdtem olvasni. Nem szeretem, amikor muszájból veszek meg egy könyvet, de ha már ennyien biztattak és lelkesedtek, adtam egy esélyt a dolognak. Mint mondtam, Cassandra Clare Csontvárosa a legrosszabb könyvolvasási élményeim egyike. Hogy lehet két szereplőt testvérekké tenni a könyv végére, akiknek egész végig szurkolsz?! Olyan volt, mintha leöntöttek volna hideg vízzel! Ébresztő! Ez nem az a történet, amit vártál... nincs happy end, nincs boldog végkifejlet. Testvérek! Na akkor tettem le a könyvet, hogy oké, engem egy ekkora marhaság nem érdekel. Aztán persze jöttek a spoileres elszólások, hogy de nem lesznek azok, majd minden megoldódik, olvasd csak tovább! Dehogy olvastam. Feltettem a polcra és ott is hagytam évekig. Még hogy megvegyem a további köteteit és nézzem, ahogy szenvednek... 
Aztán rájöttem, hogy nem is ez volt az ellenszenvem oka. Testvérek. Kit izgat?! Csavaros a történet, inkább örülnöm kellene. Valójában az volt a baj, hogy behúztak a csőbe és csak azért olvastam el, mert kérték, mert más akarta és nem én akartam. S a végére nem kellemes élményt szereztem, csak bosszúsabb lettem. Szóval, valójában nem is a könyv bosszantott, hanem mindenki más, aki rám tukmálta és még nem is éreztem magam jól benne. Ha saját döntésre alapozva vettem volna a könyvet, talán még folytattam is volna akkor, amikor a végére értem. Ellenben így, nem működött a dolog.
Aztán persze, jött a film híre és csak ott motoszkált a fejemben, hogy tovább kéne olvasnom. Annyira nem lehet rossz... és persze, hogy saját indíttatásból kezdtem bele a további kötetekbe, már nem is volt olyan rémes az élmény. Sőt. Az egyik legkedvesebb sorozatom. Pedig Vörös Pöttyös... bár ez még ennek a hullámnak az elejéről származik és nem a jelenlegi kötetek vagy sorozatok. Félreértés ne essék, nem leszólni akarom a mostani kiadott, V.P. könyveket. Egyszerűen csak, sokszor úgy érzem, hogy egyszer elolvastam és többször nem érdekel. Ez az érzés pedig kicsit elszomorít. Ha én könyvet veszek, szeretem többször is elolvasni, többször is beletemetkezni, de valahogy mostanában, nincs meg ez az érzés. Általában már csak azért is elolvasom őket, hogy képben legyek. Ismerjem őket, fogalmam legyen a tartalmukról. Aztán néha kellemes csalódásba botlok, hogy jéé ez tetszett és szuper volt!, néha pedig letörlöm az ebook-ról, hogy na erről ennyit, ezt is elolvastam, de nem volt olyan nagy szám, mint amennyire emlegették. Tipikusan, nagyobb a füstje, mint a lángja. 

Így voltam jelenleg a Callie, Kayden és a véletlen könyvvel. Annyian kértétek itt is, meg mások is mondták, hogy jaj, most vette meg és alig várja hogy olvassa. Nem értettem, mi már megint ez a hőhullám, de üsse kavics. Letöltöttem és elolvastam... az érzéseim pedig ugyanolyan vegyesek voltak a könyv végére, mint a legtöbb könyvvel, amit elolvasok mostanság. Tetszett is meg nem is. Voltak jó mozzanatai, néha meg ütni tudtam volna a karaktereket vagy az írót, hogy hogyan lehet ilyet írni?! 


Elkanyarodtam. Nagyon is. Szóval, az ebook számomra mentőöv volt, hogy megkíméljem magam a felesleges könyvvásárlásoktól. Lehet felháborodni, fejet csóválni, de nem hiszem, hogy értelme volna olyan könyveket vennem, amelyeket csak egyszer vagy egyszer sem olvasok el. Így tudom, hogy csak olyan könyvekkel bővítem tovább a polcom, amiket tényleg, többször is szívesen elolvasok majd még a jövőben. Ehhez pedig megfelelő eszközként funkcionál az ebook, amin sok-sok könyvet elolvashatok, tesztelhetek és már céltudatosabban mehetek a könyvesboltba vásárolni, mert tudom, mit akarok. Tudom, mit szeretnék a könyvbirodalmam tagjaként látni. Viszont, azt a tényt nézve, hogy kiszorítja-e az ebook a könyveket? Szerintem, semmiképp. Ez az irányvonal ugyanolyan biztosan halad előre, mint 4-5 évvel ezelőtt vagy még korábban. A könyvek jönnek és jönnek, újabb írók jelennek meg a könyvesboltok listáján és az ebook mindemellett csak egy kényelmes, praktikus eszköz, amely könnyebbé teszi az olvasást, mint tevékenységet.
Több száz könyvet hordhatok magamnál és akármelyiket olvashatom, amíg a vonaton zötykölődök, két óra közötti szünetben elütöm az időt, vagy egy unalmas egyetemi előadás helyett inkább a füzetbe rejtett képernyő oldalszámát pörgetem előrébb és előrébb. Ami hiányzik néha, az a könyvek illata. Azt nem képes visszaadni. A papírlapok tapintását, vagy ahogy a borító címének domborulatán végig simítok, mikor kiérek a könyvesboltból és elönt az a büszke, elégedett érzés, hogy ma olvasással tölthetem a napot. Még az a kellemetlenség is hiányzik, ha lapozásnál megvágja az ujjam a lap éle. 

Ahogy a mellette szóló érvek, úgy az ellenérvek is léteznek, de hiszem, hogy olvasókként, könyvmolyokként ez a művészet ugyanúgy támogatott, mintha az ebook még csak gondolatban sem létezne. Ahogy mondatni szokták: aki meg akarja tenni, időt is szakít rá. Ez igaz erre a vitatott kérdésre is: aki olvasni akar, olvasni is fog és lényegtelenek a mikéntek és a hogyanok. Aki szereti a könyveket, a tapintásukat, a létezésüket a polcon, a könyvesboltban való válogatást, az mindig is szeretni fogja és nem mond le róla egyetlen okoskütyüért sem. A lényeg azon van, miként adunk esélyt nekik az egymás melletti létezésre.
Röviden és tömören, avagy hosszan és talán unalmasan, ennyi lettem volna. Biztosan lett volna még gondolatom, de elfelejtettem vagy mondtam olyat is, ami totál felesleges volt, de mégis jól esett leírni. Azért bízom benne, hogy ha elolvastátok végig, voltak kellemes pillanatok is vagy olyan momentumok, amikor magatokra ismertetek. Vagy éppen nem. Ha nem ismertetek önmagatokra, talán jobb is :)


Ha szeretnétek több személyesebb hangvételű, élménybeszámolós bejegyzést, amelyben inkább saját tapasztalatokat, emlékeket, mesélni valókat osztok meg, írói vagy olvasási témákat is érintve, írjátok meg kommentben! :)

5 megjegyzés:

Kitti írta...

Nekem mindenképp tetszett a bejegyzésed! Szeretem ahogy írsz. Olyan őszintén. A Souls Journeyn is szoktam nézelődni, a másik oldaladon és ott is nagyon szeretem a bejegyzéseket. Én olvasnék tőled ha hozol még ilyen cikkeket. Még jobban megismerhetünk :)

Nikii írta...

Én is olvasnék még ilyeneket. :) Nagyon tetszett! Az Eperszedő nekem is csalódás volt. Jobbat vártam. Várom a következő ilyen bejegyzést és szuper az oldal. Rengeteget segített!

Puszi, Nikii

Erika írta...

Drága Szatti!

Én is szívesen olvasnék még ilyen bejegyzéseket. :) Köszi az élményt. Jó volt elolvasni!

Névtelen írta...

Kedves Szatti!

Én is szivesen olvasnék még ilyen bejegyzéseket! Ez a mostani pedig nagyon is aktuális számomra, hiszen most gondolkodom egy ebook-olvasó beszerzésén! :-) Hol rábeszélem magam, hol le (főleg anyagiak miatt) A könyvekről, a VP-ről hasonlóan vélekedem veled. Amiket igazán szeretek, azokat megveszem papirkötésben is, mert valóban élvezetes többször is elolvasni a kedvenceket, amik pedig egyszer olvasós cimkét kapnak, azok csak porfogók! :-) Tehát köszönöm az irásod, nagyon tetszett!

Szatti írta...

Nagyon köszönöm nektek, hogy hozzászóltatok a témához! :) Igyekszem több ilyen bejegyzést hozni majd. Én csak támogatni tudom az ebook használatát. Nagyon meg vagyok vele elégedve és tényleg, arra hogy teszteljük a könyveket, alkalmas. Ha pedig olyat olvasok, ami nagyon-nagyon tetszett, mindenképp megveszem :) És tényleg, csak egyszer kell megvenni a készüléket, érdemes több oldalon is nézelődni az árakat tekintve, de mindenképp hasznot hoz és visszatérül!

Köszönöm a véleményed! :)