2014. december 7., vasárnap

Heni verse - Hócsoda

Ahogyan arra tavaly is sor került, most is úgy szeretném végig vinni a decembert, hogy minden nap megosztok egy vagy akár több művet, amelyet az előző ünnepi penna-feladatok egyikére küldtetek. Ennek az ötletnek a lényege, hogy ráhangolódjunk az ünnepekre, a benne rejlő életérzésre és szeretetre, valamint hogy emlékezzünk azokra a különleges és egyedi történetekre, melyeket megalkottatok a Karácsony szellemében. Immár negyedik éve él a blog - tehát három penna-feladat megrendezésére került már sor ünnepi formában - úgyhogy lesz bőven miből válogatnom művek tekintetében. Első ilyen alkotás Heni verse lenne, Hócsoda címmel. Olvassátok szeretettel!




Hócsoda

Hógömbbe zárt élet, hópihéktől ékes,
Fehér már a világ, eltűnt minden rémes.
A kisgyermek megrázza, sok pehely szakadatlan hullik,
Úgy tűnik, 'mi csodás, soha el nem múlik.

Egy apró mosoly játszik, az emberek ajkán,
Rózsás foltok látszanak a gyerekek arcán.
Hócsatából vissza érve, kacaj hangja hallik,
Az ünnepi élet, egyre jobban zajlik.

Csillagfényes éjszakán, ezer mécses ragyog,
Sok kis apró manó angyalkákról gagyog. 
Senki nincs egyedül, s ki fagyöngy alatt áll,
Ragyogó boldogsággal, édes csókra vár. 

Hóból készült angyalok, mind életre kelnek,
Fénylő piciny pálcáikkal ide-oda mennek.
Fenyőillat lepi el az ünnepi házat,
Boldogság van mindenhol, szomorúság várhat. 

Elmúlik az idő, de a mosoly örök,
A nyugalom meg marad, most senki nem pörög.
Lehunyjuk a szemünk, s az ablak előtt állva,
Ismét felragyog a nap legnagyobb csodája.

Nincsenek megjegyzések: