2014. december 6., szombat

Mintha ő lennél. Mintha élnél - Eredményhirdetés


Vendégírók

Aniie - A tükör 


Itt állok. Ezernyi ember néz belém. Mégsem engem látnak. Nem is engem figyelnek. Csak ők a fontosak. Illegetik maguk nekem, csókra nyújtják a szájuk, bájolognak, flörtölnek, de mégsem engem látnak. Van, mikor mezítelen mutatják maguk, s vannak, kik nekem is hazudni akarnak, nemhogy maguknak.
De én mégis: csak állok. Mutatom a torz csempét, néhol a hulló vakolat szépségét, vagy aranyozott stukkó burkol be, a legdrágább keretet adva. De én mégis mást ajánlok. Én mégis mindig igazságot látok! Mutatom a sírót, az összetörtet, a személytelen senkit, a gazdagot, a szerelmeset, a rég látott reményt. 
De én csak egyet látok mindig: az embert, ki a fényt elzárva, reszketve áll elém.



Márkus Kata - Első éjszakám a téren
A Nap sugarai már elbújtak az öreg templom tornya mögött, amikor a templom előtti téren helyére került az utolsó kovácsoltvas lámpaoszlop. A munkások elégedetten néztek végig a megújult lámpasoron, amely ezen túl méltó dísze lesz a kis térnek. A gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas pihenőpadok és a lámpaoszlopok nagyszerű párost alkottak és egyedivé varázsolták a nyírfákkal körbeültetett teret.
Oh, de jó helyre kerültem! - sóhajtotta elégedetten az egyik lámpaoszlop, amikor felállították az egyik pihenőpad mögé. 
Mióta elkészítettek, mindig attól féltem, hogy majd egy sötét sikátorban kell világítanom, ahol senki sem veszi észre tökéletesen megmunkált karcsú oszloptestemet. 
Szerencsémre nem így történt, így nyugodtan megfigyelhetem az előttem elhaladó, vagy éppen megpihenő embereket. Már alig várom, hogy alkonyodjon, és társaimmal együtt, csillogó fényünkkel világíthassunk. Nagyon, de nagyon örülök, és úgy határoztam, megosztom veletek első élményeimet. [...]

Haydée - Rémálmok tárháza
Ott lógtam lefelé a könyvespolcról, nem messze az ágya mellett. Kicsi volt még, amikor először találkoztunk, kilenc éves, vörös loknis kislány, aki sohasem mosolygott. Elmerengő, nagy fekete szemeivel csak állt előttem, félredöntött fejjel többször is végigfuttatta rajtam a tekintetét. Nem volt szomorú, mint a nő, aki felakasztott ide, akit körüllengett a melankólia, és a fájdalom olyan nehézséggel lengett körül, hogy már én fulladoztam tőle. Nem, ez a kislány csak csendes volt, egy néma megfigyelő. Nem boldog, de nem is depresszióra ítélt apró, vörös kis katica, mint a nő. Csak állt ott, nézegette a két nagy sólyomtollamat és a színeimet, ahogy megcsillan rajtuk a délutáni fény. Szépnek éreztem magam, büszkének, és örültem, amiért nem kell tovább tűrnöm, hogy a tél hidege átfújjon a pihetollaimon a szegény indián standján himbálózva a karácsonyi vásáron. Végre feladatom lett.[...]


Gratulálok mindhárom vendégírónak! Különleges, egyedi stílussal ellátott műveket alkottatok a választott kategóriában! A mellékelt kép a tiétek, mint díj... elhelyezhetitek az oldalatokon, valamint az ezzel kapcsolatos vendégírói feladat témáját emailben kapjátok meg tőlem! Ehhez kérném, hogy az adott bejegyzéshez írjátok meg az aktív elérhetőségeiteket vagy üzenjetek nekem röviden a pennatakezbe@gmail.com címre.

Miután elküldtem a feladatot a megadott címre, kérnék egy visszajelzést, miszerint:
- Megkaptátok-e a feladatot, tudjátok-e vállalni az írás elkészítését a megadott határidőn belül, melyet az üzenetben feltüntetek, valamint megfelelő-e számotokra az elküldött téma! Előre is köszönöm!

Sok sikert és ihletet kívánok a jelenlegi kihíváshoz és még egyszer köszönöm az aktív részvételt és a remek műveket!

2 megjegyzés:

Haydée írta...

Kedves Szatti!

Köszönöm szépen a lehetőséget, a weirdmadamoissile@gmail.com email címen elérsz :D

Még egyszer köszönöm
Haydée

Kata Márkus írta...

Szia Szatti!

mkata0426@gmail.com az email címem.

Köszönöm
Kata