2014. december 12., péntek

Suzy - A legszebb karácsonyi történet - Penna Galéria

Odakint hópelyhek zuhannak alá és festik be fehérre a tájat. Ha valaki kint áll, akkor hallhatja a víg hangjukat, ahogy egymással versenyeznek, nevetgélnek, játszadoznak. 
Aki elég szemfüles láthatja, ahogy fel s alá szaladgálnak, fogócskáznak, míg végül szilárd talajt fognak, apró kis lábukkal és mosolyogva elterülnek. Ha az ablak felé néznek vígan integetni kezdenek és mosolyt csalnak a karácsonyfa körül állók arcára. Most én is ott állok. Az ajándékok csillogó, kedves kis csomagokban állnak a fa körül, kismacska össze vissza rohangál, majd megáll, s visszafut a fához és a szaloncukorral kezd játszani. Elzavarjuk csendben, de még mindig ott virít a mosoly az arcunkon.
Valaki ekkor otthagy minket, és lámpa leoltódik. De apró kis szikrák ugrálnak a levegőben, és a csillagszórók tömege együtt ünnepel. 
Vaku villan, fénykép készül. Egy kép a szeretet ünnepéről mely örökre megmarad. Egy nap nosztalgiázva fogjuk előkapni és mesélni, hogy most mi történt. Ám a szikrák fénye elhalt, már csak a hófehér táj tükrözte vissza a Hold fényét, mely egy pillanatra feltűnt az égen, s vidáman továbbhaladt. Minden családot ellenőrzött, mindenhol mosoly akart látni az emberek arcán, és mindenhol az talált, s béke csak ráadás volt. Közben a házban már égett fény, és család a fa köré állt. Csengő harsant.
Az ajándékok kiosztásra kerültek. Krokodilok kerültek elő egy csomagból, míg egy másikból egy szövés. A harmadikból egy karkötő, ami akár könyvjelzőnek is elmegy. A felirat vörösen és zölden rítt ki a fekete háttérből, s a szöveget csak ketten értettünk.
Az ajándékozott, és aki készítette, én.  A következő ajándék csomagján egy felirat állt: Egyél meg!
S benne egy édességgel teli kis ajándék állt. Az utolsó csomag bontatlanul maradt a fa alatt, ők máskor fogják megkapni. Más következett, s a kör újra kezdődött, annyi különbséggel hogy most már más adott és kapott.
Az ajándékozás végeztével csókok és nevetések csattantak. Egy tálca került a szobába és pár teli pohár állt rajta, koccintottunk és a beszélgetés elindult. Berekeszteni nem lehetett, de nem is akarta senki. Nevetések harsantak és a bejgli is rohamosan megcsappant, persze ekkor már az asztal körül ültünk. Később már abban reménykedett mindenki, hogy a következő karácsony is ilyen boldog, vidám és békés lesz.

Nincsenek megjegyzések: