2014. december 27., szombat

Vörös jelzés - avagy Én és a romantikus irodalom


Nem gondolkodtam ilyen bejegyzésen, de ha már pont ma végeztem egy ilyen témájú könyvvel, gondoltam, ideje megtenni az első lépéseket és egy bejegyzést szentelni a dolognak. S ha már személyes gondolatokról volt szó legutóbb, íme a következő élménybeszámolóm. 
Több email is érkezik be könyvrendelésekkel kapcsolatban, és vannak könyvek, amelyeknek a címei nem csak amiatt csengnek ismerősen, mert számtalanszor kértétek vagy mert minden könyvreklámnál beléjük futok... van, hogy éppen olvastam én is, akár ebook-on, akár normális könyvkötésben, viszont ezek nagyszerű hogy is mondjam... ötletszerzésnek mondanám olyan célból, hogy mit is olvassak. Ahogy beérkeznek a kérések, és látom mások érdeklődését, egy-egy cím mindig felkelti a figyelmem és átkonvertálva magamnak, már húzom is az ebook-ra, hogy elolvassam valamikor. Épp végeztem a Vajon létezik térkép a szerelemhez? könyvvel, és kattintottam is erre az újdonságra, miszerint A rossz testvérrel ágyba bújni. A cím már is hangzatos volt és a tartalom is érdekesnek tűnt, viszont mielőtt elolvasok egy könyvet, mindig utánajárok a véleményeknek. Lehet, hogy amúgy is elolvasom, lássak akárhány negatív tapasztalatot, mégis szeretem végigböngészni, kinek hogy tetszett, vagy éppen nem és miért. Nos, ezzel a könyvvel kapcsolatban elég vegyesek voltak az érzéseim, mások véleményére alapozva, de mint mondtam... mégis belevágtam.

Tegnap kezdtem. Ma ki is olvastam... és ez lehet, magyarázható azzal is, hogy ennyire lekötött és letehetetlen volt... vagy azzal, hogy bőszen és türelmetlenül, szemet forgatva nyomkodtam az ebook gombját, hogy tovább és tovább pörgessem az oldalakat. Nos, ez az kettő valahogy keveredett. Az utóbbi talán leginkább a vége felé volt gyakoribb.



Hogy kicsit elkanyarodjak, mondanék "néhány" szót, erről a romantikus vagy erotikus irodalomról, mely az évek alatt szépen és nagyon helyesen beférkőzött a könyvek világába. Oké, eddig is voltak talán ilyen témájú könyvek (emlékszem, a Nagyi megannyi Júlia sorozatára... ezek nem könyvek, de na), viszont én csak az utóbbi években fedeztem fel. Hogy is mondják?... jobb később, mint soha. Az első ilyen sorozat, ami ezt a világot érzékeltette, J. R. Ward - Fekete Tőr Testvérisége volt... emlékszem, amikor megvettem, semmi ilyesmire nem számítottam. Egyetlen szó miatt vettem meg, amelyre azonnal rákattantam, amikor megláttam a tartalomban: vámpírok. Jöhet. Akkor nagyon ebben utaztam, mondhatni, tekintve az Alkonyatot és a megannyi megjelenő könyvet, melyek közül minden harmadik a vámpírokkal foglalkozott. Ez is érdekes amúgy - és egy teljesen más téma, de azért érintem kicsit -, ahogy az Alkonyat megváltoztatta a vámpírokról való tudásunkat, vagy a létükhöz való hozzáállásunkat, a könyvek karaktereit tekintve. Anne Rice vagy Bram Stoker jelentett számomra addig minden vampirizmust, és erre mi történik? Semmi karóba húzás, semmi szenteltvíz, semmi napfény, szemfogak, tömeges vérivás és kárhozat... az egész átváltott valami, mindenki számára vonzó dologgá, amelyben nemhogy menekülne a szereplő a hátborzongató lény elől, hanem szinte "Harapj meg!" felirattal a homlokán rohan a karjaiba és kész családot, barátot, mindent a háta mögött hagyni a halhatatlan, igaz és hirtelen, esztelen, érthetetlen szerelemért. Na ez volt a másik csavar nekem... szerelem. Mert a létük átformálása még egy dolog, na de vonzódni is hozzájuk? Hihetetlen volt számomra.

A Fekete Tőr Testvériség sorozat, ennek a kettőnek az ötvözete számomra, amelyben visszaköszön az Alkonyat-láz és a vámpírokhoz való vonzódás ténye, de mégis megvan benne a gonoszság, a rosszaság, a félelem, a veszélyesség és a sötétség érzése. Bár nem olvastam végig a sorozatot és a folytatással már nem vagyok képben (az utolsó emlékem azt hiszem, Butch volt), de mindenképp egyedi és az egyik legjobb élményem volt olvasni a meglévő köteteket. Emlékszem, mennyire új volt ilyen módon olvasni a férfi-nő kapcsolatról és a tizennyolcas karikával ellátott jelenetekről. Hüledeztem, pirultam és nevettem egyszerre, mert bármennyire legyen tudomásunk ezekről a dolgokról fejben, olvasni teljesen más... arra is emlékszem, hogy bár én olvastam a könyvet, akkor kolisként az egész szobának felolvasóestet tartottam egy-egy részből. Még most is szamárfüles a könyv néhány helyen, ahol az író pikáns részekkel fűszerezte meg a történetet. Az meg külön zavarba ejtő volt, amikor buszon is olvastam és előttem egy öreg bácsi nagy szemekkel meredt a borítóra, majd rám... később inkább belerejtettem a táskámba vagy úgy hajtottam a könyvet, hogy a borítót ne lássa más. Még kitagadnak! Az is vicces volt, ha már vámpírokról van szó, amikor Bram Stoker Drakuláját olvastam a vonaton. A mellettem ülő utas jó olvasást kívánt, miután megkérdezte, mibe mélyedtem el annyira, én pedig nyeltem egyet, viszont jó olvasást kívántam és életem leghosszabb hazaútja volt, az biztos. Pap volt... és a Bibliát tanulmányozta. Jól kifogtam. Mondom, már csak a szenteltvíz hiányzik vagy egy élő vámpír, aki végig húzza a koporsóját a sorok között, mint ételhordót.

Nos, a romantikus irodalommal J. R. Ward által kezdtem megismerkedni, de ezután jöttek - sokkal később, talán egy éve - további könyvek, amelyek hasonló témát öleltek fel. Sylvia Day könyveit biztos többen is ismeritek vagy ha a legnépszerűbbet akarom említeni, ott van E. L. James és az ő ezernyi árnyalattal megtoldott vagy Jamie McGuire Csodálatosabbnál csodálatosabb kötetei. Na jó, nem gúnyolódok, de engem ez utóbbi nem elbűvölt, hanem kiidegelt. Nem akarok leszólóan beszélni róluk, mert igenis, tetszettek, bár vannak mégis buktatói a dolognak, amelyek mellett nem tudok elmenni. Értem én, hogy ezek tipikusan erre a témára épülő történetek, de hogy tényleg másról sem szólnak, az már zavaró számomra. Talán az utóbbi író könyvsorozata kivétel ez alól. Nagyjából. 

Kíváncsi leszek, hogy a februárban mozikba kerülő A szürke ötven árnyalata film (pont Valentin napon... jól kitalálták) miképpen fogja vászonra vinni a történetet, melynek legalább 80% százalékát ezek az érzelmileg túlfűtött jelenetek adják és még így is azt mondták a megannyi interjúban és filmmel kapcsolatos cikkben, hogy igyekeznek minden ilyen részt csonkítani, hogy az mindenki számára nézhető legyen és ne menjen át semmi... másba. Nos, nem tudom, hogyan fogja visszaadni így azt a hatást, amit a könyv nyújt, de mindenképp kíváncsi leszek. Viszont, az így is úgy is tény, hogy bármennyire is élveztem a sorozatot és kétszer is elolvastam (már csak azért is, hogy tudjam szekálni a filmet, hogy na ezt is kivágták, ez se úgy volt, ez nem is ott történt!), de egyáltalán nem lehet összehasonlítani egy cselekményben gazdag történettel. Az meg végképp unalmas számomra, hogy a férfi karakter mindig dúsgazdag, mindig iparmágnás, mindig iszonyatosan és büntetendően jóképű, az meg már csak hab a tortán, hogy a női szereplő mindig esetlen, eleinte nem éppen nőiesen fellépő karakter, a férfi pedig mégis észreveszi a rút kiskacsát és csak ő kell neki, senki más és egyenesen az oltárig viszi, alig néhány röpke hónap alatt. Szeretném én is így megfogni az Isten lábát.

Viszont, ennek ellenére is, szórakoztatóak és hiába tudom, hogy már ezerszer olvastam - hiszen mind egyre megy - mégis elolvasom, mert jók ezek a könnyed limonádék is a nagy, fordulatos, cselekménydús történetek mellett. Megismerkedés, vonzódás, ágy, mindenki boldog, veszekedés, ágy, veszekedés, ágy, veszekedés, ágy... és ez így megy több köteten keresztül, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel és végül úgy is tudjuk, hogy lánykérés lesz a vége és boldogak élnek, amíg meg nem haltak. Ja, az epilógust el ne felejtsem... abban már gyerekeik is vannak. Csak, hogy teljes legyen a mese.

Tudom, kicsit szkeptikus vagyok, de vázolva és sarkítva ez a helyzet ezekkel a jelenlegi könyvekkel. Viszont, úgy gondolom, hogy szükség van ezekre a jelenetekre is egy könyvben, hiszen a szerelem együtt jár a vonzódással és nem lehet csak arra alapozni egy szerelmi történetet, hogy elvesznek egymás tekintetében vagy csókcsatákat váltanak. Az élethez hozzátartozik ez is, hogy imádjuk a párunkat és ezt ki is mutatjuk. Így evidens, hogy ezek a történetek is tele vannak szenvedéllyel és érzelemmel, de nem értem a mértéktelenséget, mely sokszor az érzelmek rovására megy... és itt nem a vonzalomra alapuló érzelmekre gondolok, amelyek alapjáraton hozzátartoznak a könyvhöz. Ezek számomra elvesztik azt a töltetet, amelytől tényleg igaznak hiszem és tényleg úgy érzem én is, a karakterekkel együtt lélegezve, hogy igen... ő az én lelkitársam. Ez a plusz nekem, mindig hiányzik és legyen bármennyire jó két karakter a szenvedélyt tekintve, ha nincs mögötte lélek. Lehet, nagyok és lehetetlenek az elvárásaim, de ez van. Egy könyv nekem akkor élő, szerelem szempontjából, ha a mögött tényleg érzem a karakterek vonulatait, a jellemet tekintve és nem csak annyit látok, hogy van egy pasi és egy nő, aztán adjuk össze a kettőt, hiszen a végeredmény úgy is, mindkét esetben ugyanaz. Csak nem mindegy, hogyan és miképpen érünk el ahhoz az egyenlőhöz.

Ellenben, hogy mellette is szóljak, mint írtam, ritka jó felüdülést jelent nekem és néha, egy-egy komolyabb téma után jólesik efféle, szerelmi vívódásokat olvasni és könnyedebb vizekre evezni. Amit pedig az elején említettem, miszerint ezt a jelenleg kiolvasott könyvet is (A rossz testvérrel ágyba bújni) szemet forgatva pörgettem az oldalszám végére, emiatt volt... mert már ezerszer olvastam. Jó jó, nem ezzel a címmel és nem ettől az írótól, de olvastam. Mondhatjuk, hogy akkor ennyi erővel egy könyvet se olvassak végig, mert úgy is tudni mi lesz a vége: általában happy end. Viszont, bármennyire is létezik tömegesen könyv, boldog véggel, szeretem úgy átélni a történetet, hogy az tud újat mutatni akkor is, ha reménykedem és sejtem is a boldog végkifejletet. Száz szónak is egy a vége: még keresem ezt a könyvet... amely szenvedélyesen szerelmes tud lenni és nem külön-külön létezik a két fogalom. Még nem találtam meg, de nem adom fel. :)

Számotokra van ilyen könyv? Mi a véleményetek a témát illetően? Ha tetszett a bejegyzés és elmondanád a véleményed, kérlek írj kommentet, valamint ha szeretnél további élménybeszámolós bejegyzést olvasni, ne fogd vissza magad és írj néhány sort! :) Előre is köszönöm!

3 megjegyzés:

Niki írta...

Teljesen egyetértettem a bejegyzéseddel. Nekem is hiányzik valami plusz de azért szeretem is olvasni ezeket a könyveket. Sylvia Day könyveit még nem olvastam, de lehet írok majd neked emailt a könyveiért :) A felolvasó estre beültem volna :D :D

Köszi az élmény beszámolót! Várom a következőt!!!

Névtelen írta...

Szia Szatti!
Nagyon tetszett a véleményed, sok dologban egyetértek veled, és abszolút élvezem a stilusod, nagyon jól le tudod irni a gondolataidat! :-)
Én nem vagyok ilyen tehetséges, nézd el nekem! :D
Nálam is az Alkonyat volt, ami elinditotta a vámpiros könyvek iránti érdeklődést, a Szürke ötven pedig vonzotta a hasonló témákat. Igen, sóhajtva vettem tudomásul, hogy egy idő után unalmassá válik a klisé, és többször azt éreztem, csak gyenge utánzásról beszélhetünk, mindkét esetben. Idegesitő, ha nincs cselekmény, csak szex,szex,szex... ilyen könyveket végig sem tudok olvasni, mert annyira felhúzom magam rajta.
Még szerencse, hogy sokféle műfaj létezik, ezeken belül is vannak árnyalatok, igy az ember lánya tudja váltogatni az olvasmányait! :D
Szeretem, ha egy könyv humoros is, persze nem kell átesni a ló túloldalára, mert az már sok, és persze legyen jó a vége is! :D A vámpiros, erotikus, humoros könyvek ötvözetének találom a Fekete Tőr Testvériség sorozatot, könyvről könyvre jobban élvezem, a kedvenceim között van.
A Szürke filmmel kapcsolatban én is hezitálok, hogy lehet ebből jót kihozni?? Persze kiváncsi is vagyok. Még szerencse, hogy léteznek előzetesek, igy hozzá tudok szokni a szereplőkhöz, mert szó ami szó, nem ilyennek képzeltem őket! Februárban majd eldől, hogy mennyire tud elvarázsolni. :D
Nikivel egyetértve köszi az élménybeszámolót és szintén várom a következőt!

Kata

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a véleményed Kata! :) Örülök, hogy hozzászóltál a témához! Én igazából, sehogysem képzeltem el a szereplőket, a Szürke filmmel kapcsolatban. Talán a férfi karaktert, valamilyen formában el tudtam képzelni, de a női karaktert sehogysem. Nem nagyon szoktam elképzelni embereket, mert abból mindig csak az lesz, hogy valakihez hasonlítom őket, és legtöbbször ez a hasonlítás a színészi rétegre szorítkozik. Viszont, mindenképp várom, mennyi lesz a filmben, ami az előzetesben még nem volt benne... általában ellőnek szinte minden nagyobb dolgot, és a filmben már nincs is mit igazán látni, újdonságként. Na de, várjuk ki a végét!

Még egyszer köszönöm! :)