2015. január 3., szombat

Aniie - Karácsonyi dísz - Penna Galéria

Dísz volnék. Üveggömb, csodás látvány, testemen aranyozott henna, csodás műremekben. Éke volnék a háznak, e fának, mindennek mi körülvesz. S forgok szüntelen, jobbra-balra nézek, közben engem néznek, csodálnak, dédelgetnek.
Oly nagyszerű vagyok! Törékeny, és apró, még is belátok innen mindent, oh, fahéj, a szerecsen, a karácsony illata! Körbeleng, és csak még szebbé tesz engemet. Mellettem az ablak: szerencsétlen jégvirág! Letörlik, és életének vége már. De én élek, örökké, mert engem szeretnek, és megleszek, míg világ a világ. 
Jajj, mindig elfelejtem! Mindig csak egy kis időre kellek! Mikor már a padláson zúzmarás az ablak, értem jönnek, és felaggatnak nyomban. Aztán jő az aranykor, akkor persze imádnak, de amint vége a nagy hercehurcának, már visznek is föl a padlásra. És én ezt mindig elfelejtem! És én nekik még itt, díszelegtem!
Végül is, dísz volnék. Üveggömb, melytől elakad a szó. De ez semmire se jó. Mert alig pár hét, amíg szeretnek engem. Aztán elhagynak, eldobnak engem. Nem vagyok jó semmire. Csakhogy karácsonykor, a kedvükre tegyek.
Üres dísz vagyok. Nincs bennem semmi csodás. Mert csak eszköz vagyok. Eszköz azoknak, kik egy évben, csak egyszer szeretnek igazán.

Nincsenek megjegyzések: