2015. január 3., szombat

Day-Dreamer - Hullámzás az agytekervényeimben

Színpad-e ez? Vagy monoton tánclépések egészét partra vető tenger? Talán az élet színpada? De milyen pofátlanul örökzöld, ahogy hullámozza azt a sok habzó arcú táncost. Nem tudja, hogy ő is véges. Ez az örvénylő zuhatag ennyire ostoba lenne? Végül is elég tompán szól az apró lábacskák alatt. Dobogó, pattanó, reccsenő...csobbanó (?) Valaki beleugrott a tengerbe..felkavarja vizét.. Táncol. Feszengve figyelem merev lépteit, észreveszem testének minden félrerezzenését. Jól begyakorolt ritmikus lépések sorozata. Semmi több. 
Arcvonásaiból ítélve egy francia nő lehet. Gyönyörű boka és hosszú nyak, leginkább ez fogott meg benne. Tekintete a közönséget keresi, arcáról lesüt a gondolat:Szomorú vagyok. És annyira elmélyül saját szomorúságában, hogy észre sem veszi előadása végét. Semmitmondó arccal vetődik ki a partra. Ezután sorban több hullám érkezik, többen táncolnak. Olyannyira gyors és erőteljes tánc ez, hogy mire a nézők felébrednek, már a végéhez ér.
Erős kezek markolják vállamat. Itt az én időm. Előrelépek. Rég nem ettem, nincs szorongás, csak üres kényelemérzet. Mély levegőt veszek,átadom magam a tengernek. Elmerülök ölelésében.Elfog valami fenomenális érzet, nem hagy békén, fogja a kezem.Bizalmába fogad, szövetségesek vagyunk, én és ő. Olyan érdekes érzés ez, én vagyok a közönség, a színpad, a zene, a tánc, a szabad ég. Az univerzum és minden. 
Beszippantom a sós tengerillatot, és élvezem a valóságot.

Nincsenek megjegyzések: