2015. január 3., szombat

Festményekre írt történet - Gyakorlati feladat



Ha már egy újabb évet köszönthetünk, egy újabb feladatot hoznék számotokra, amely valamilyen formában szerepelt már az oldalon, de most ismét bevetném és kihívásként adnám a kezetekbe. Köztudott, hogy megannyi festmény ismerünk, híresebbeket és ismeretleneket, s amikor megpróbáljuk értelmezni őket, gondolataink leginkább egy kérdés körül forognak: mit is szeretne tükrözni a festmény maga vagy az alkotójának mi volt a célja? Tovább... mit érzett abban a pillanatban, amikor festette, mi volt vele az üzenete, miért ezeket a színeket használta, mit akart kifejezni, megmutatni a világnak? Ellenben most a feladatot tekintve, talán a legfontosabb és amelyre építeni szeretném a gyakorlatot: mi hogyan vesszük át ezeket a szavak nélküli, néma jelzéseket, hogyan értelmezzük az érzéseinkkel és gondolatainkkal, majd mindezt hogyan öntjük szavakba, azok összességét történetté alakítva?

A feladat: lényege az lenne, hogy három festmény közül egyet kiválasztva, ahhoz történetet írjatok. Olyan formában alkossátok meg, hogy a cselekmény, a karakterek összessége, a benne rejlő érzelmek és gondolatok visszaadják a kép hangulatát. Mintha a történet és a festmény egy egészet alkotna. Hogy mit gondolt a festő, amikor alkotta, most a feladat szempontjából mellékes... hiszen az az ő gondolat-és érzelemvilága volt, amelyet nem lehet megérteni, megismerni, teljes valójában átélni és ez így van jól. Az ő számára jelentett valamit, de jelenthet számunkra valami teljesen más dolgot vagy más vonatkozásban vett értelmezést. Most ez utóbbira lennék kíváncsi...

Összegzés: alkossatok egy olyan történetet, mely megfogalmazza azt az érzést, amelyet kelt benneteket a festmény. Mintha csak a kép egy kiragadott pillanat lenne abból a történetből, mely feladatként most rátok vár. Egyetlen jelenete, de annál több van mögötte, nem igaz? A képek szerintem adják magukat szereplők tekintetében. Klimt festménye két ember meghitt és bensőséges kapcsolatára épít. Degas képe egy valaki pályafutását, életét világítja meg, de mindemellett szerepet kap a közönség vagy a társulat, amely az életét jelenti a képen látható táncosnak, és nem utolsósorban Leonid Afremov képére esett még a választásom, mely a harsány és feltűnően színes kép ellenére egy szereplőt jelenít meg a maga magányosságában. Vagy magányról van szó egyáltalán?

Ragadjatok pennát, vagy most éppen ecsetet és fessetek egy olyan történetet, hogy a kép szinte megelevenedjen, életre keljen a képzeletünkben!

1. festmény

2. festmény

 3. festmény

Nincsenek megjegyzések: