2015. február 9., hétfő

A mint alkotóvágy

Ha magát a szót ízlelgetem és megragadom az első asszociációt, ami eszembe jut, akkor a tettrekészséget tudnám kiemelni a gondolataim halmazából. Tettrekészség, határozottság, buzgóság, szorgalom és lelkesedés. Ezek külön-külön is átjárnak egyfajta pozitív érzéssel, de egyben gondolva rájuk, mint kifejezések összességére, nagyon erős inspiratív hatással bírnak. Ahhoz, hogy történetet alkothassunk, egyrészt szükségünk van alapötletre, amelyből kiindulhatunk és ahonnan szálakra bonthatjuk a történetet. Sok feltétele van egy jó történet megalkotásának, de ahogy azt már a tanulmányaink során megszokhattunk: szorgalommal néha többet el lehet érni, mint tehetséggel. Persze, ez sem utolsó és mindenképp hasznos tulajdonság, ha az embernek van valamihez érzéke, de szorgalom és kitartás híján a legnagyobb tudás is megkopik idővel. Nem szabad semmit sem magától értetődőnek venni. Ápolni és művelni kell. 
Ilyen szemmel lehet tekinteni, magára az írásra is, hiszen lehet valakinek jó beszélőkéje, ha mégsem fejleszti magát tovább. A haladás szükséges. Ilyen értelemben, ha a meglévő alapötlethez, előre elgondolt cselekményhez, a kialakított szereplőkhöz hozzácsatolom az elhatározást, az alkotóvágy érzését, zseniális dolgokat lehet kihozni a legegyszerűbb történetből is. 

Mindig értékesek számomra azok az alkotók, akik elszántak. Vannak írók, akik egy mondattal is olyan szinten tudnak érzékeltetni egy adott érzést, ahogyan senki más és szinte beleivódik a lelkünkben minden szavuk. S vannak írók, akiknek lehet, nem elég egyetlen mondat, hogy kifejezzenek valamit... lehet, hogy ők több oldalban írnak körül egy adott érzést vagy gondolatot, de az őszinte és igaz szívű. Mindkettő bírhat ezzel a két tulajdonsággal persze, de a második írótípus mögött több a lelkesedés, az akarat, a cél elérése, hogy valami olyat és olyan módon tudjon mondani, hogy az hatással legyen másokra. Ahogy lenni szokott, egy zseni kirázza a kisujjából a tudást. A kevésbé zsenik pedig küzdenek ezért az érzésért, de mindez nem hiábavaló vagy kevésbé értékelhető. 

"Még csak nemrég kezdtem írni. Tudom, hogy nem elég jó. Nem érzem magam tapasztaltnak. Mások sokkal jobbak tőlem, tudom. Én nem tudok úgy fogalmazni... más van a fejemben, mint amint leírok és sosem érzem tökéletesnek."

Bármennyire nem vagytok tudatában a nagyszerűségeteknek, ettől váltok még nagyszerűbbé: az alázattól. Ahogyan nem veszitek magától értetődőnek a sikert. Tisztelem a kitartásotokat, a hozzáállásotokat és ahogyan napról napra ajándékként élitek meg azt, hogy alkothattok. Hogy valami megszülethet a kezetek alatt. Becsülöm ezt az írói tevékenységet, amikor érzésből történik és nem tudatosságból. Úgyhogy... legyetek bátrak, tettre készek és továbbra is ilyen lelkülettel alkotó Írók! :)

Mindemellett pedig, nézhetjük olyan általános szemmel is az alkotóvágyat, mint ihletettség érzését. Amikor szinte bizsereg az ujjaink vége, mert írni akarunk, alkotni és létrehozni valamit, ami már a fejünkben életre kelt a képzeletünk által. Nincs ennél jobb érzés, mint amikor tényleg van miről írnunk. Van mint elmondanunk. Olyankor, mintha az egész világ a vállunkra nehezülne egy pillanatra, és amikor kiírtuk az ujjainkból a sorokat, szinte megkönnyebbülünk a tehertől. Az érzéstől, amely addig a lelkünkön pihent. Az alkotóvágy beteljesítette a célját. Elképzelt. Teremtett. Majd maradandóvá tett egy emléket, egy érzést, egy gondolatot, egy pillanatot... szavakba zárva és megőrizve azt a világnak, és azon olvasóknak, akik felfigyelnek rá. 

Nektek mit jelent a szó? Mi az első gondolat, amit meg tudnátok fogalmazni vele kapcsolatban? Várom a véleményeket! :)

2 megjegyzés:

Nagy Tünde írta...

Nekem az alkotóvágy az írni akarást juttatja eszembe. Sokszor elkap ez a vágy és olyankor szinte bármiről írnék, csak hogy írjak valamit. Sajnos nem mindig van ihlet, de az alkotni akarás az úgysem múlik el. Ha aznap nem is, de pár nap múlva ismét leülök, hogy valamit valamiről írjak.

Szatti írta...

Ötlet nem mindig van, de sokszor maga az a tény, hogy alkotni akarunk, ötletet hoz magával és amikor elkezdünk spontán írni, előbb-utóbb előbújik az ihlet is :)