2015. február 7., szombat

Érzelmek hullámhosszán - Eredményhirdetés

Vendégíró 


Saver - Édes és keserű



Próbálok nem sírni, de könnyeim nem akarnak csillapodni ölelő karjaid közöd sem. Sőt, inkább csak még inkább erősödni kezdenek, ahogy testem a testedhez húzod, ahogy testem a testedhez, és ahogy tenyerem a mellkasodnak feszül. Mindig is erről a pillanatról álmodtam, hogy így állok majd az ölelésedbe burkolózva. De nem a végszó előtt. Amikor nem sokára kimondod majd azokat a fájdalmas hangokat, amiket nem akarok hallani. 
Elakarlak lökni magamtól, de még mi ellőt megtehetném, karod lassan a derekamra csúszik, míg másik kezeddel, finoman felemeled a fejemet az államnál fogva. Szomorúan csillogó, üveges zöld szemeimbe nézel, majd lágyan ajkaimra tapasztod ajkaidat. 
A gyomromba, megannyi pillangó pördül öröm táncra, míg testem felforrósodik, és a kellemetlen remegés, édes bizsergésbe, és vibrálásba csap át. A pillanat varázsától reszkető kezeimmel, megmarkolom fekete bőr kabátodat, és élvezem édesen gyengéd csókjaid mágiáját, miközben keserű, nedves könnyeim, a szánkba áramlanak, megfertőzve, keserű édessé változtatva csókjainkat. De hát ilyen veled lenni.

Elza - Szakítás


Olyan szorosan öleltem magamhoz, mintha legalábbis az életem függne tőle. Erősen zártam a karjaim közé, orromat nyakának mélyedésébe fúrtam. Éreztem, szagoltam, s eluralkodtak rajtam a múlt emlékei. Semmihez sem tudnám hasonlítani az illatot, mely mindig rabul ejtett, ha a karjaiban tartott. Pillanatok ezrei futottak végig az agyamon, meg-megállva, és figyelmeztetőn fintorogva, hogy mélyen gondoljam át, jó döntést hozok-e. Tenyeremet az arcán nyugtattam, élvezve borostája puhaságát. Utoljára kitapogattam érzéki arccsontját, mely minden pillanatában elbűvölt.

Különdíj

Aniie - Várok rád


Várok. Ez egy egyszerű szó. Sok mindent jelenthet. Várok rád, a bosszúra, egy sorozatra, vagy csodára. Várni… Becsesnek hangzik. Nyálasnak is talán. Bosszantó. Utálok várni. Hülyeség. Ha nem jön, akkor nem jön, nem pocsékolom itt a drága időt. De mégis. Én még mindig várok. 
Itt állok, s nézek ki a fejemből, hülyének érzem magam, és bosszúsnak… De itt állok, annak ellenére, hogy legszívesebben elrohannék, nem törődve semmivel. De mintha a földbe ragadt volna lábam. Nem mozdul semmim. Pedig már jó pár perce eldöntöttem, hogy nem várok már tovább!
És mégis, nincs kedvem itt hagyni. Hinni, tudni akarom, hogy eljössz, hogy itt leszel, látni akarok rád, csodálni, érinteni szád… De mire gondolok én? Honnan ez a gondolat? Úgy száguld felém, mint egy gyorsvonat, és elugrani nem tudok, a lábam nem mozdul. Mégis mit csinálok én itt? Miért csinálok bolondot magamból?
Jól van. Ez az utolsó perc. Nem várok többet rád. Nem fogok itt állni, mint Bálám szamara. Nem, nem fogom folyton elhitetni magammal, hogy van miért várni… De akkor miért remeg minduntalan a szám?
Mindegy. Úgy is veszteni fogok. Te nem jössz, de én mégis várni foglak, ezerszer is megtörtént már, csak ezúttal te teszed ezt majd velem. Nem nagy szám. Már úgyis, két egész órája várok rád. Már másfél órája tudom, hogy nem fogsz jönni. Ne kérdezd, hogy akkor, miért is állok még itt.
Ha pedig már itt vagyok, bevallhatom magamnak. Végül is, jó ideje tudhatom, de csak most foghattam fel. Kedvellek. Nem tudom, mi óta, vagy miért, de ezt csak bizonyítja, ez a magányos két óra. Utálom ezt. De tényleg kedvellek. Talán ezért is várok, még két órát rád…

Dae - Árnyűző

A szobát uraló sötétség félelmetes paplanként terült Katira, mikor Édesanya leoltotta a kislámpát is és utoljára még körbe járt, hogy behúzza a függönyöket, elrendezgesse a másnapra kikészített ruhát, s az asztalon álló poharat magához vegye, melynek mélyén lusta döngicséléssel nyammogott a kakaómaradékon egy apró bogár. Kati orráig húzta a takarót, figyelte, ahogy Édesanya mindent megérintett, megsimogatott. Ahogy minden este, míg az árnyak elmélyültek, s szétfolytak, akár a vízbe csöppentett tinta – riasztó alakokká festette az éjszaka a barátságos szoba tárgyait, amik csak akkor változott vissza, mikor Édesanya megérintette őket, helyére igazította a libbenő kabátujjat és a fal mellett álló tricikli szarvakként meredő műanyag kormányát.
A szekrényt is nézd meg! – akarta kérni Kati, de az álom már félig meglepte, nehezen nyílt a szája szóra, nehezen forogtak a lusta gondolatok. Édesanya mégis odapillantott, s mintha csak hallotta volna a kimondatlan szavakat, kinyitotta a szekrényt egy pillanatra, hogy szigorúan ráncolt homlokkal belelessen, aztán bátorító, elégedett mosollyal gondosan becsukja az ajtószárnyakat. Kati megkönnyebbülten mocorgott egy kicsit a takaró alatt és magához húzta Pötyi kutya meleg plüsstestét.
Édesanya mindig mindenre gondolt, s a homlokára nyomott pusziról sem feledkezett meg, mikor a körbejárás végére ért. 
– Szép álmokat, kicsim!
Kati már nem nyitotta ki a szemét, – pillái túl nehéznek tűntek az álomtól, ami egyre húzta magához – de azért odafordult, hogy vékony karjaival egy pillanatra átölelje Édesanya nyakát, s arcát a gyöngyvirágillatú hálóingbe fúrja. Édesanya lehajolt hozzá, magához szorította egy hosszú percre, aztán szépen visszafektetve a süppedős párnára, eligazgatta a takarót, s Kati keze ügyébe tolta ismét a megviselt játékkutyát, hogy a pici kezek újra megragadhassák.
Egy utolsó puszi, aztán távozott ő is, akár a gondosan „elűzött” rémek, nagy gonddal húzta be maga után az ajtót, nehogy egy apró nesz megzavarja a szuszogó kislánya békés álmát.

Vendégírói elismerés


A kép titeket, Vendégírókat illet, amelyet elhelyezhettek az oldalatokon, ha rendelkeztek vele, továbbá emailben mellékelném számotokra a Vendégírói feladatot, amihez kérném, hogy vagy ehhez a bejegyzéshez, kommentben adjátok meg az elérhetőségeteket vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

Mindenkinek őszinte szívből gratulálok, Vendégíróknak, Különdíjazott Íróknak és a további résztvevőknek egyaránt! Nagyszerűek voltatok és köszönöm a sok-sok értékes alkotást! Jó munkát és sok ihletet kívánok a legújabb kihíváshoz!


2 megjegyzés:

Saver írta...

De örülök ^^ nem gondoltam volna, hogy ide jutok, na mindegy :D E-mail címem ; (cross.yuuky10@gmail.com) A blogom címe pedig; http://mysterious-journey.blogspot.hu/ . Nem tudom kell e még valami, ha igen akkor írj ^^ (új vagyok még, azért nem tudom, ezer bocsánat érte :) )

Szatti írta...

Elküldtem a Vendégírói feladatod és még egyszer gratulálok! :)