2015. november 19., csütörtök

Háború és szerelem



Nem igazán volt még lehetőségem ilyen témában olvasni, viszont egyszer biztosan sort kerítek rá. Talán, szükségem van még élettapasztalatra, hogy ennek a mélységét érteni tudjam, de azért mégis szeretnék írni a témáról, ha már többen is kérdeztétek, miszerint: hogyan lehet megformálni egy háborús történetben a szerelmi szálat? Miképpen lehet a kettőt egybekapcsolni és mire kell figyelni?

Amely számomra a legfontosabb lenne, ha én szeretnék egy ilyen történetbe fogni, az maga a háború precíz, részletes és minden oldalról körüljárt megformálása. A szerelmi szál már csak egy plusz töltet, vagy ráadás a történetben, de szerintem a háború a legfontosabb, központi téma a cselekményt tekintve. Ha nem a háborúra gondolunk elsősorban, amely a legkonkrétabb dolog, akkor érdemes eltávolodni és nagy vonalakban tekintetni az alkotásra... azaz, nézzünk utána a történelmi eseményeknek, amelyben elhelyezni szeretnénk az adott cselekményt. Ez lehet egy ténylegesen megtörtént háború érzékeltetése, annak körülményeinek megteremtése, ellenben akár mi magunk is létrehozhatunk egy képzeletbeli háborút, amelyre sor kerülhetett volna, akár a realitás talaján maradva, akár a fantasy világába átemelve a cselekményt. Bár egy háborús történetnél, leginkább a valóságnál maradni szokás vagy legalább is, én erre láttam eddig példát. 

Mindenekelőtt, fontos könyvek által utána járni a múltban történt eseményeknek, jelentősebb személyeket kiemelni, megismerkedni az adott társadalommal, a hozzá köthető normákkal, elvárásokkal, szokásokkal, politikai helyzettel, stb. Ezek ismeretében érdemes csak felvetni egy olyan ötletet, hogy háborúra kerülhetne sor és mindezt magyarázattal, okokkal és tényekkel kell alátámasztanunk. Ha megtörtént eseménybe kapaszkodunk, akkor az utánaolvasással egyszerűen informálódhatunk a történteket alakító tényezőkről, de ha a képzeletünkre bízzuk ennek a megteremtését, kidolgozását, akkor fontos tájékozódni és pontosan felvázolni a lehetséges miérteket és hogyanokat. 

Ahogy egy történetnél is szokás, egy háború kidolgozásánál is fontos a kezdet. Miért robbant ki? Mi váltotta ki? Kik, mi vagy mely történések indították útjára? Hogyan lehetett volna megakadályozni? Milyen lehetőségek léteztek az elkerülésére? Ebben az adott helyzetben, amiben már sor került rá, hogyan lehet megfelelő irányba terelni? Erre érdemes már előre gondolni, hogy boldog avagy tragikus véget szánunk a dolognak... hogyan ér véget? Kik vívják? Hogyan hat a világra, az adott országra, városra, a közemberek életére és mindehhez hogyan kapcsolható az a szerelmi történet, amelyet beleszőni szeretnénk? Mint látjátok, csak mindezek után értünk el odáig, hogy a "legapróbb" dologgal foglalkozzunk, mégpedig a szerelmesek életével. Olyan szemlélet ez, mint ahogyan mi magunk milyen parányiak vagyunk a Földön... kicsi, apró mozgatórugói egy nagy egésznek és mégis, fontosak vagyunk. Mindenki fontos.
A történet szempontjából, mindenképp érdemes céllal ellátni a szereplőinket, akik hatással lesznek/vannak a háborúra. A legegyszerűbb és legáltalánosabb példa, amikor a szereplők közül a férfi részt vesz a háborúban és az ő szemén keresztül érzékelhetjük a történéseket, míg a női szemszög által a háború mindennapi életre mért hatását tapasztalhatjuk. A lényeg, hogy kapcsolódniuk kell az eseményhez és részt kell venniük a folyamatában. A szerelmük pedig olyan jelentőséggel bírhat a történések közepette, mint amikor egy sötét vihar után előtűnik a Nap, a vastag felhőréteg mögül és elárasztja a világot fénnyel. Valahogy így tudom elképzelni a szerelem megjelenését egy ilyen témájú történetben.

Érdemes könyveket és filmeket egyaránt megismerni, amelyek ilyen témát dolgoznak fel. Bár kevés ilyen alkotással találkoztam eddigi éveim alatt - tekintve, hogy nem tartozik kimondottan az érdeklődési körömbe -, egy film mégis nagyon megérintett, amelyet már jó néhányszor láttam. Ez pedig a Hideghegy. Mindenképp érdemes megnézni, aki még nem ismeri és nem látta. Könyv tekintetében: Margaret Mitchell - Elfújta a szél, Margaret Mazzantini - Újjászületés, Elizabeth Gaskell - Észak és Dél, Borisz Leonyidovics Paszternak - Zsivago doktor, Kurt Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd, Ken Follett - A megfagyott világ, Frederick Forsyth - Halállista, Karl Marlantes - Matterhorn, Norman Mailer - Meztelenek és holtak...
Ezeket tudom, hogy jók. Mások olvasták a környezetemben, de ha nektek is van példátok, amellyel segíteni tudjátok ezt a témát, várom az ötleteket kommentben! Akár könyvcímek, akár vélemények tekintetében, ha hozzá tudtok szólni a témához! :)


Előre is köszönöm és remélem, azért valamennyire hasznos volt a bejegyzés, még ha ez számomra is bizonytalanabb és megfoghatatlanabb téma!

Nincsenek megjegyzések: