2015. február 9., hétfő

Vendégírónk, Elza gondolatai - Interjú


Kedves Penna Írók és Olvasók!


Második Vendégíróként, kérlek fogadjátok szeretettel Elza gondolatait, akivel szintén interjú formájában kiviteleztem a vendégírói feladatot! 

Sz.: Drága Elza, neked is szívből gratulálok az alkotásodhoz! Köszönöm a részvételed és hogy ezzel a lehetőséggel jutalmazhattalak! Emailben már váltottunk néhány szót, ahol említetted, hogy nem olyan régóta írsz és tapasztalatlannak érzed még magad ebben a témában. Mikor kezdtél foglalkozni az írással? Vannak komolyabb terveid vele kapcsolatban, vagy pusztán hobbiként műveled?
E.: Az írással komolyabban körülbelül fél éve foglalkozom. Nagyon szeretek olvasni. Ez az egyik legkedvesebb hobbim, mely érdeklődést váltott ki belőlem az írás iránt. Kíváncsi voltam, milyen érzés papírra vetni a gondolataimat. Így nem olyan régen elkezdtem, mely azóta sikeresen a szívemhez nőtt. Azt, hogy van-e ezzel valami tervem, esetleg célom, még nem tudom. Egyelőre csak élvezem, hogy még egy hobbival növelhetem a szabadidőmet. 

Sz.: A környezetedben, családod, barátaid, hogyan fogadták az írói tevékenységedet? Tudnak róla? Olvastak már tőled valamilyen alkotásod?
E.: Nemrégiben megosztottam a családom néhány tagjával és pár baráttal, akik mindenben támogatnak, bármilyen hobbival rukkolok is elő. Kellemes hírként fogadták és kíváncsian kérdezgették, hogy mikor mutatom meg nekik egy-egy művem. Egyelőre az anyukám az én tanácsadóm. Bármit írok, azt elolvastatom vele, és kíváncsian várom a pozitív és negatív kritikáját egyaránt, melyekből csak tanulhatok. Ahhoz pedig, hogy több emberrel is megosszam a környezetemből, még bátorságot kell gyűjtenem. 

Sz.: Remélem, hogy a bátorságod megtalálásában sokat segít majd a Penna, hiszen itt próbálok én is úgy közölni mindent, hogy ösztönözzem és biztassak mindenkit arra, hogy írni bárki tud. Nincsenek rossza alkotások vagy rossz elgondolások. Csupán eltérő elképzelések, amelyet örülök, hogy az itt jelenlévő írók is készséggel és örömmel fogadnak és szorgalmaznak. Apropó, Penna. Hogy találtál rá? Ajánlották számodra vagy a véletlen folytán bukkantál rá? Mik az észrevételeid, tapasztalataid, benyomásod?Van-e olyan dolog, amelyet itt megtaláltál és hasznosítani tudod az írásod során?
E.: A Pennára a véletlen folytán bukkantam, amikor a Google keresőre támaszkodva kutattam az írás után. Azóta is nagyon szeretem, naponta olvasgatom és mindig találok rajta valami újat, valami érdekeset. Véleményem és tapasztalataim szempontjából nagy segítséget nyújt egy kezdő írónak, aki még csak próbálgatja magát, húzogatja a határait, tapasztalatokat gyűjt és felméri, hogy melyik az a műfaj, melyben a leginkább tud alkotni, illetve melyik az a téma, amelyet a leginkább át tud adni az olvasónak. Nagyon szeretem olvasgatni az eddigi gyakorlati feladatokra írt alkotásokat, és átgondolni, hogy az adott témából én mit tudnék kihozni. Sőt, ha nagyon meg tetszik egy téma, kipróbálom, szabadjára eresztem a gondolataimat, és írok rá az általad megszabott kritériumokat tiszteletben tartva. Mindez pedig azért fontos, mert ennek segítségével, a te segítségeddel tanulok és fejlődök.


Sz.: Bízom benne, hogy így lesz és idővel tapasztaltabb, rutinosabb lehetsz, akár a Penna segítségével, akár a saját erődből, hiszen elsősorban az a legfontosabb, hogy időben, mennyiségileg és minőségileg is mennyit fordítunk az írásra. Idővel kiviteleződik és megéri a fáradozást. A gyakorlati feladatokra visszatérve, mi ihlette az elküldött alkotásod? Személyes élményre alapult a megírása vagy a képzeletedre?
E.: A legutóbbi és a számomra legelső gyakorlati feladatra írt alkotásom személyes élményen alapult. Amikor elolvastam a témát és annak kritériumait, szinte azonnal tudtam, hogy miről fogok írni, pontosabban, hogy konkrétan azt a történetet akarom leírni. Alkotásaim nagy része mind az életem egy-egy eseményét dolgozzák fel. De természetesen szabadjára szoktam engedni a képzeletemet is, mellyel általában színesítek, cifrázok az írásomon.

Sz.: Milyen témában vagy műfajban alkotsz szívesen? Mely stílus áll hozzád legközelebb? (történetek vagy inkább versek vagy novellák? egyéb?) 
E.: Ez egy nehéz kérdés, ugyanis mind a két műfajban szívesen alkotok. Fél éve, amikor elkezdtem írni, versírással foglalkoztam. Nem sokkal később pedig elkezdtem történeteket is írni, melyek megírásánál leginkább az életemből és a környezetemből merítek. Szerintem nagyon fontos, hogy a legkisebb, legapróbb, a mindennapjaink forgatagában leginkább elvesző, értékes pillanatokat ragadjuk meg. Én általában ezeket szoktam lejegyezni és szavakba önteni, hogy még csak esélyem se legyen elfelejteni őket. 

Sz.: Egyetértek a meglátásoddal. Sokszor a legapróbb dolgok a legnagyobbak vagy a legfontosabbak és jó, ha szavakba tudjuk zárni, meg tudjuk őrizni őket. Olvasol/olvastál valamit, amit szívesen ajánlanál másoknak? 
E.: Nagyon sok mindent olvastam már és nehéz lenne ajánlani. Szabadidőmben gyakran a könyvesboltok internetes oldalát nézegetem, az egyes könyvek tartalmát olvasgatom, és ha találok valamit, ami engem is érdekelne, felírom a már elég hosszúra sikeredett “Könyvek, melyeket el kell olvasnom“ listámra. Általában verseket és regényeket szoktam olvasni. Nagyon szeretem azokat a könyveket, melyeknek van igazságalapjuk, tanulhat belőlük az ember, egyes élethelyzeteket tárnak elénk, és akaratlanul is napokra a gondolatainkba, legjobb esetben pedig a szívünkbe zárkóznak.

Sz.: Van olyan író, aki a munkásságával vagy valamelyik könyvével hatott a te írói tevékenységedre? Van példaképed?
E.: Szinte az összes író, akinek a műveit olvastam és máig szeretem, valamilyen okból kifolyólag a példaképemmé vált, és hatást gyakorol az írásaimra. Általában, miután elolvasok egy könyvet, a Google segítségével mindent, amit csak találok az íróról, végigolvasok. Az életét, a munkásságát, a műveinek tartalmát. Szerintem nem csak maga a mű fontos, hanem az is, hogy ki áll a hátterében, kitől származik. A legcsodálatosabb pedig az, hogy minden íróban találni lehet valamit, ami alapján a példaképünknek nevezhetjük őt. Gyakran már csak maga a mű, amit olvasunk, ami egy élményt nyújt nekünk, és ami bizonyos érzéseket vált ki belőlünk, példaképpé teszi az íróját.

Sz.: Bár tudom, hogy még csak most bontogatod a szárnyaidat, de van olyan általános érvényű, írói meglátásod, amely segíthet az írás folyamatát és amelyet szívesen tanácsolnál másoknak is?
E.: Eléggé kezdő, “fiatal“ írónak tartom magam, nem nagyon mernék tanácsokat adni. Annyit viszont megosztanék, hogy a saját írásaimat mindig az érzéseim irányítják. Szerintem ez az egyik kulcsa, ha nem az egyetlen, az írás folyamatának. Még ha az adott történet a képzeletünk szülöttje is, akkor is ott kell, hogy legyen bennünk egy érzés, egy érzelem, melynek segítségével papírra tudjuk vetni a gondolatainkat.

Nagyon szépen köszönöm a gondolataidat Elza és minden jót kívánok neked az írói tevékenységeddel kapcsolatban! Legyen benne örömöd és sikered! Szeresd, amit csinálsz és akkor nem tévedhetsz, nem csalódhatsz! :) Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok és ha van kedvetek, gondolatotok az elhangzottakkal kapcsolatban, osszátok meg velem, Elzával és mindenkivel! :)

2 megjegyzés:

Saver írta...

Milyen furcsa hogy majdnem ugyan azt javasoltuk mind a ketten :D

Névtelen írta...

Ebből is látszik, mennyire fontos, hogy az írás folytatása legyen egy érzésnek. ;) :)
Elza