2015. március 15., vasárnap

A második író, avagy a béta feladatköre



Egy emailben érkező kérés alapján hoztam a következő bejegyzést, melynek témája a béta, avagy a lektor feladatkörének bemutatása lenne. Több blog is ismert ilyen formában, ahol adott az író, aki a történeten dolgozik, és mellette ugyanilyen jelentőséggel bír maga a lektor, aki korrigálja és javítja a fejezeteket, mielőtt azok publikálásra kerülnének az oldalon. Eleinte furcsa volt számomra ez a szerep, mert ha valaki ír és még írónak is nevezi magát, mi szüksége bétára? Ha már írásra adtuk a fejünket és szorgalmasan műveljük akár nap mint nap, nem hozzánk tartozó tulajdonság a minőségi helyesírás? Bár ezt továbbra is így gondolom, mégis akadnak olyan oldalak, ahol ugyanúgy fel van tüntetve a béta neve, akárcsak az íróé. Olyan, mintha ketten írnák a történetet, bár különbséget kell tenni béta és béta között is, hiszen míg az egyik kimondottan a helyesírási és stilisztikai hibákra figyel, a másik tekintettel van a történet cselekményére, annak felépítettségére és minőségi kivitelezésére is. 

Akár alkalmasnak találom a dolgot, akár nem, nagyon is élő példaként szerepel blogkörben a tény, hogy írók más írótársakat keresnek fel az említett céllal, miszerint lektorálják a történetét, írását. Ez valahol egyfajta önmegítélésre is vall, hiszen ha valaki tudja magáról, hogy nehezen boldogul a szavakkal, pontosabban azok helyesírásával és könnyebbséget jelent neki más segítsége, akkor szerintem nyugodt szívvel igénybe veheti valamelyik írótársa tudását és jószándékát. Egy blog két dologban mérettetik meg nálam, ha felkérnek, hogy véleményezzem és mondjak róla pár szót. Az egyik a külső megjelenés. A színvilág, a felépítés, a menüpontok és modulok elhelyezése, az ebből következő elrendezés és az átláthatóság. Csak ezután veszem figyelembe magát a történetet. Ha az oldal külsőségekben is megcsillogtat valamit, az már is pozitív visszajelzéssel bír és kíváncsian merészkedem beljebb... azaz, szívesen olvasok bele magába a történetbe is. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy történet csak akkor érdemel figyelmet, ha a blog külseje esztétikus és ízléses. Tudom, hogy nem mindenki ért hozzá és kevésbé rutinos a blogszerkesztési megoldásokban, de úgy gondolom, hogy mégiscsak emel a történet színvonalán, ha a "borítóra" is figyelünk. Ebben ugyanúgy lehet segítséget kérni szerintem, mint a bétaság kérdésében. Egy szép fejléc, néhány hangulatos kép, odafigyelés az oldal szövegének elrendezésére, mindez máris emel a minőségen. Bátran kérhetjük más írók tanácsát és segítségét, akiknek a blogja arról árulkodik, hogy jobban értenek a szerkesztéshez. 

Elkanyarodtam. A blog megjelenése mellett a másik dolog - és természetesen a legfontosabb -, maga a történet. Rengeteget tud lehúzni negatív irányba, ha a szöveg helyesírási hibákban és elírásokban bővelkedik. Lehet jó egy történet, de máris élvezhetetlen, ha minduntalan mondatról mondatra, de olykor szóról szóra beleütközünk ezekbe az akadályokba. Ezért fontos, hogy ha ismerve magunkat, tudatában vagyunk a helyesírásban való jártasságunk hiányának, akkor mindenképp kérjük más segítségét, véleményét és tanácsát. Viszont... egy lektor még nem jelenti azt, hogy már is kiváló írók lettünk, hiszen az oldalra feltett javított változat, nem a mi érdemünk. Fontosnak tartom, hogy mindemellett folyamatosan és rendszeresen fejlesszük magunkat, hogy béta nélkül is képesek legyünk a minőségileg elismert fejezetek megírására. Viszont, ennek tudom, hogy rengeteg idő kell és nem elég néhány átjavított fejezet, hogy megszerezzük ezt a képességet, s hogy egyedül is megálljunk a lábunkon. Úgy gondolom, hogy a bétaságnak nem célnak kell lennie, hanem inkább útmutatónak. Elindíthat bennünket egy úton és segítheti az előrehaladásunkat, de nem hiszem, hogy végig mankóként kellene alkalmaznunk. A történet minőségi megjelenésének szempontjából viszont nagyon is fontos, hogy tekintettel legyünk erre, ha mindezt önmagunk is észrevesszük, vagy ha más írótársunk felhívja a figyelmünket hiányosságainkra. 

A helyesírás mellett a béta feladatkörébe tartozhat, nem csak a stilisztikai hibák korrigálása, hanem a történet felépítésének felülbírálása is. Persze, erre előzetesen magának az írónak kell kérnie a bétát. Ebben az esetben, a történet immár nem csak az író vállára nehezül, hanem a béta felelőssége is, hiszen együtt dolgoznak a történeten. Viszont fontos megjegyezni, hogy az író még mindig Az író. Ez persze szituációfüggő. Olykor tényleg elkél egy második személy jelenléte, aki figyelmesebb és szemfülesebb, hogy észrevegye azokat a cselekménybeli hibákat, amelyeket érdemes lenne átformálni, de minden ilyen tanácsot érdemes először mérlegelni és csak utána megmásítani a saját ötleteinket. A lényeg, hogy az író adjon a béta szavára, de a bétának is tekintettel kell lennie arra, hogy ő pusztán a javítás és a korrigálás szerepkörét tölti be. Mindez összedolgozáson és kompromisszumon alapul, továbbá az egymáson való hozzáálláson és tiszteleten, miszerint mennyire vesszük figyelembe a másik elképzeléseit. 
Lényeg a lényeg: egy bétával a tarsolyunkban nem csak a helyesírásunkon javíthatunk, de maga a történetünk is pozitív irányba változhat. Több szem többet lát elven, csiszolódhat a történetünk cselekménye, felépítettsége, továbbá esztétikai és minőségi megjelenése. Viszont fontos észben tartani, hogy mindez irány és nem megoldás. Rengeteg olvasással kell művelnünk az elménket, hogy idővel önmagunk is képesek legyünk hibátlan, kifogástalan művet kiadni a kezünkből. Az apróbb elírásokra pedig csak figyelemmel kell lennünk, hiszen tévedni emberi dolog, de ne legyünk restek akár kétszer-háromszor is elolvasni valamit, mielőtt azt közzé tesszük az olvasók számára is!

Ti alkalmaztok bétát a történetetek írásához? Mi a tapasztalatotok? 

3 megjegyzés:

Zsófia Jókai írta...

Nekem van bétám :)

Nagy Tünde írta...

Nekem jól jönne egy béta :)

Satin Url írta...

Nekem a bétám az anyukám, és azt tudom mondani, hogy remekül bevált. :D