2016. április 18., hétfő

Írnék, írnék, de nem megy...


Sokat gondolkoztam ezen a bejegyzésen, mert a cím nagyon sok oldalról megközelíthető, viszont mindegyik más és más kérdést vet fel, illetve mindegyik kérdésre más válaszok a megfelelőek. Írnék, de nem megy... mert nincs ihletem. Írnék, de nem megy... mert nincs időm rá. Írnék, de nem megy,...mert a téma nem áll hozzám közel. Írnék, de nem megy... mert nem tudom úgy megfogalmazni a mondatokat, ahogyan a fejemben elképzelem az adott jelenetet... és így tovább. Rengeteg lehetőséget lehetne megfogalmazni, melyek akadályt jelentenek az írói folyamatban. 
Mindezek mellett pedig lényeges szempont, miszerint kinek milyen a stílusa, mely témák állnak hozzá közel, hiszen ez nagyban meghatározhatja az inspiráció forrását. Viszont, általánosságban foglalkozva a dologgal - és alapul véve egy olyan személyt, aki mondjuk sosem foglalkozott még az írással, de szeretné benne kipróbálni magát -, adja magát a kérdés: merre is induljon el? Úgy hiszem, hogy mindenki számára fontos lehet leszögezni néhány pontot, amely az írói folyamat kezdeteit jelentheti és elindíthat mindenkit egy úton, amelyről végül vagy letér, vagy folytatja azt.


Elsősorban, amely talán legjobban megalapozhatja az írói készségeket, az a naplóírás. Nem mondom, hogy én is ezzel kezdtem, mert az, hogy gyerekkoromban naplót írtam és évekig műveltem ezt a tevékenységet, nem tudatos elhatározás volt. Olvastam egy könyvet, amiben a főszereplő naplót írt, megtetszett a dolog és én magam is elkezdtem szorgosan körmölni a mindennapjaim eseményeit. Akkor mindez szórakozás volt. Emlékszem, ahogy egy oldalon keresztül szidtam a tanárt, csak mert feleltetett aznap, én pedig nem készültem, nem tudtam az anyagot és persze akkor is ő volt a hibás, nem én. Igazságtalan. Szemét és a többi. Aztán ott voltak azok a bosszankodások, ha valamit rosszul csináltam és büntetésből nem mehettem el például szülinapi bulira, mert hát azt ki kell érdemelni. S nem utolsósorban, a nagy gyerekkori szerelmek... bár nekem csak egy volt és az ő nevének monogramjával majd' minden egyes oldalt teleírtam, csillogós tollal pedig szíveket rajzoltam a betűk köré. Szerintem, mindenkinek ismerősek ezek a gondolatok vagy emlékek.
Ma viszont, ha naplóírásra adom a fejem, nem igazán a mindennapjaimról írok. Vagyis arról, de inkább tény nélküli sorok ezek. Eszmefuttatások, elmélkedések, gondolatok az életről, csalódásokról, örömökről, hibákról és reményekről. Már nem szerepelnek nevek. Helyek vagy idők sem. Ezek másodlagossá válnak a mélyebb gondolatok és érzések mellett, melyek megtöltik a sorokat. 
Szerintem ez az egyik legjobb módszer, hogy csiszolódjunk. Ha írunk önmagunkról. Nem kitalált személyekről és elképzelt helyekről, hanem az életről. A mi életünkről és higgyétek el, mindenki élete érdekes és különleges. Még akkor is, ha a napok esetleg üresen vagy egyhangúan telnek. Volt már, aki azt mondta, hogy neki nincs miről írnia. Mindenkinek van története. Neked is, nekem is és annak a másik illetőnek is a gép túloldalán, aki ugyanezt a bejegyzést olvassa. Csak meg kell találnunk azokat a gondolatokat, melyek még több gondolatot csalhatnak ki és ösztönözhetnek bennünket arra, hogy papírra is vessük őket.

A másik dolog, az olvasás. Fontos, hogy műveljük az elménket és ez az egyik legszebb dolog, amivel foglalkozhatunk szabadidőnkben. A történetek tanítanak bennünket az életre. Olyan helyzeteket és történéseket élhetünk át, melyekben lehet, hogy nekünk nem lesz részünk - sajnos, vagy éppen szerencsére -, de mindezek segíthetnek abban, hogy kiforrjon a saját stílusunk és hogy megtaláljuk a hangunkat. Hiszen mindannyian másképp írunk. Más elképzelésekkel, fogalmazásmóddal és ötletekkel. A könyvek mankót jelenthetnek, hogy a rengeteg stílus között felismerjük azokat a témákat, amik közelebb állnak hozzánk, s hogy ezáltal mi magunk is megpróbálkozzunk hasonló történeteket alkotni, az elképzeléseinkre alapozva.

Mindemellett pedig, nagyon sokat segít a választékos fogalmazásmód kialakításában. Javítja a helyesírásunkat, továbbá a mondatszerkezetek felépítése is világosabban kirajzolódik előttünk, ha minél több példát látunk, mondjuk azzal kapcsolatosan, hogy hogyan is fest szerkezetileg egy párbeszéd. Hová kerülnek a kötőjelek, a vesszők, mikor kell nagybetűvel indítani és hogyan lehet érzékeltetni több szereplő jelenlétét is anélkül, hogy ezt minden mondatnál jeleznénk a nevek feltüntetésével. Az olvasás élményt is jelent. Szórakozást és kikapcsolódást, de tudatos tanulássá is válhat, amellyel szert tehetünk megannyi sablonra, melyek beépülhetnek az írói tevékenységünkbe. Érdemes akár úgy is megválogatni ezeket a tudatos folyamatokat, hogy mondjuk egy hónapig csak egy adott író könyveit olvassátok, tehát csak ennek az írónak a stílusára hangolódtok rá. Továbbá lehet olyan megoldás is, hogy egy bizonyos ideig csak horror témakörben olvastok. Ha kimondottan ilyen témájú történetet szeretnétek írni, fontos minél több ilyen hangulatú könyvet forgatni, hogy képet kapjatok a megannyi megoldásról, hogyan lehet feszült és félelemmel teli cselekményt teremteni.

Harmadik dologként, tudnám ajánlani az írói pályázatokat. Nagyon sok kihívásra van példa, akár egy adott hónapon belül is és érdemes ezeken próbára tenni az írói elképzeléseiteket. Ezek remek visszajelzést adhatnak nektek, hogy hol tartotok, miképpen fogalmaztok és rávilágíthatnak bizonyos hiányosságokra, amelyekben talán még fejlődnötök kell. Szerénytelenül ajánlhatnám a Pennát is, hiszen a gyakorlati feladatoknak ez a célja: hogy segítsen benneteket és hogy rendszeres gyakorisággal csiszolhassátok a tudásotokat. A Penna Galéria tartalmát is emiatt változtattam meg és ott több olyan feladatot is láthattok, melyek nehézségi szint szerint követik egymást. Az ott látható példákat nem én találtam ki, én magam is egy írással kapcsolatos könyvből másoltam, de úgy gondoltam, talán hasznos lenne számotokra és szívesen megoldanátok őket, gyakorlatként.
Valamint ezzel a szándékkal készítettem el a Feladatgyűjteményt is, saját ötletek és írással foglalkozó könyvek gyakorlatai alapján, amelyet továbbra is elkérhettek tőlem emailben.
Csak bátorítani tudlak titeket, hogy alkossatok a gyakorlati feladatokra vagy más oldalakon lévő kihívásokra, melyek azért vannak, hogy megtapasztalhassátok, hogyan írtok, mennyire jól és melyek azok a területek, amelyek esetleg még fejlesztésre szorulnak. Továbbá, hogy melyek azok a kivételes és egyedi írói tulajdonságok, melyekkel már rendelkeztek. A kudarcokból tanul a legtöbbet az ember, és próbálkozni kell ahhoz, hogy ezeket felismerhessétek. Akár a gyengeségeiteket, akár az erősségeiteket!

Összességében: érdemes olykor a kályhától indulni és a "probléma" gyökerénél keresni a megoldást, hiszen sokszor a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Írjatok többet önmagatokról és magatoknak! Bátran alkossatok egy-egy írói pályázatra, hiszen nem a tét vagy a helyezés a lényeg, hanem a részvét, továbbá ezekkel az élményekkel és megtapasztalásokkal csak tovább gazdagodhattok! S nem utolsósorban, olvassatok és inspirálódjatok mások történetei által!

Remélem, hasznos volt számotokra a bejegyzés és szívesen látok minden hozzászólást, véleményt, amelyet hozzáfűznétek a leírtakhoz! :)

Nincsenek megjegyzések: