2015. március 23., hétfő

Kérdések tőletek, avagy a kíváncsiság leküzdése


1. Miért kezdtél el foglalkozni a pennával? Miért gondoltad, hogy fontos az írásról írni? Írsz amúgy történeteket is?
Most már látom az értelmét vagy a miérteket és az okokat, de nem céllal kezdtem mindezt, és nem tartottam fontosnak. Az ötlet eleve nem tőlem származik, én csak a részévé váltam, pontosabban társszerkesztővé lettem, amiből később jött a főszerkesztői szerepkör, miután Csilinek akadtak elfoglaltságai, amelyek miatt nem tud részt venni a Penna szerkesztésében. Azért viszont, hogy itt lehetek, neki jár köszönet. Magamtól nem hiszem, hogy ilyesmire adtam volna a fejem. Azóta az életem részévé vált, kitölti a mindennapjaimat és nehéz lenne elképzelnem, hogy ne igazgassam, szerkesztgessem az oldal tartalmát. Megszoktam ebben a közegben lenni, jó érzés itt lenni és foglalkozni az írással és veletek. Ha pedig mindez segítséget jelent számotokra, az külön örömet jelent!
Régebben foglalkoztam történetekkel is, de az utóbbi években nagyon kevés időm van rá. Lefoglal az egyetem, a Penna, ez utóbbi mellett a könyve oldal vezetése és nincs időm a saját dolgaimra... legalább is, most. Nyáron szeretnék jobban magamra figyelni és többet foglalkozni az írásaimmal. Néha-néha írok bejegyzést a saját oldalamra, de ezek inkább gondolatok és eszmefuttatások, nem pedig művek. Akit érdekel, itt megtekintheti: http://thesouls-journey.blogspot.hu/


2. Volt már olyan, hogy valaki tanácsot kért tőled, mert írni szeretne, és elolvastad a történetét vagy valamilyen írását, de azt mondtad, hogy ne foglalkozzon az írással? Miért rossz író valaki?
Egy alkalommal voltam ilyen kegyetlen, ha mondhatom így. Amúgy sosem szoktam elvenni senki kedvét sem attól, amit szeret... még akkor sem, ha az én szememben nem éppen kiemelkedő. Ha valaki érzéssel, lelkesedéssel végez valamit, az már értékelendő. Mint amikor a suliban a szorgalmas tanulókat sokkal többre nézik a tanárok, mint azokat a diákokat, akik okosak és tehetségesek, de mindezt mégis elpazarolják. Mint mondtam, egy alkalommal volt ilyen, amikor azt mondtam egy lánynak, hagyja az írást, mert nem neki való. Pedig lelkes volt és mindent elkövetett, hogy jó lehessen, de eleve rossz oldaláról közelítette meg a dolgokat. Az írást nem lehet kierőszakolni, ahogyan nem lehet az olvasóktól sem akarva megszerezni a pozitív véleményeket. Ő már valaki akart lenni és nem elindulni egy úton, hogy valaki majd lehessen. Nevezhetjük önbizalomnak is a dolgot, vagy inkább elvakultságnak. Nem akarok bizalmaskodni vagy ítélkezni, de nem éreztem benne az alázatot, sem a tiszteletet az írás iránt. Inkább csak egy eszköznek tekintette, amivel ő elmondhatja, hogy író. De mit is jelent írónak lenni? Magamat sem tartom annak és nem is fogom, és nem is szeretem, amikor valaki ezzel a jelzővel illeti magát, holott semmit sem tett még le az asztalra. Nem attól lesz valaki író, mert ír és nem is attól, mert megírt egy könyvet. Sokkal többről szól ez és amíg nem tudunk alázattal lenni iránta, nem is leszünk többek a tömegnél.

3. Honnan jönnek amúgy az ötleteid a gyakorlati feladatokhoz? :) Ha írok olyanra, ami már lejárt, attól még elolvasod és véleményezed?
Általában spontán, szimplán csak kitalálom. Vagy előveszek egy régebbi feladatot, vagy kitalálok magamtól egy-egy gyakorlatot, amelyet kivitelezhetőnek érzek. Próbálom úgy megalkotni őket, hogy a meghatározott kritériumokra alapozva egyedi és különleges művek születhessenek. Ehhez szükséges egy alap, amit én adok... legyen az egy kép vagy idézet, kategóriába sorolt szavak és kifejezések, amire alkotni kell vagy akár egy megadott instrukció. Viszont mindez csak a fele a dolognak. A legnagyobb részét ti, írók teszitek hozzá, ahogy felhasználjátok ezt az "alapanyagot" és novellát, történetet formáltok belőle :)
Ezáltal pedig különleges, egyedi, változatos témájú alkotásaitok születhetnek, amelyek színesíthetik az írói palettátokat, továbbá a blogotok tartalmát.
Természetesen, ha szeretnél alkotni valamelyik feladatra, nagyon szívesen látom a történeted. Küldd el akár ahhoz a gyakorlathoz kommentben vagy nekem emailben és készséggel elolvasom, valamint véleményezem! :)

4. Szerinted kiszorítja az ebook a papír alapú könyveket?
Nem hiszem. Ez hasonlít az okostelefon problémájához, miszerint jól kell tudni használni. Nekem is van ebookom, de ez nem jelenti azt, hogy nem veszek könyveket és csak ezen olvasok. Persze, amióta a birtokomban van, lényegesen kevesebbet költök könyvekre, de sokkal tudatosabban vásárolok. Ez lehet negatív vagy pozitív dolog is, ki hogyan látja... nekem mindenképp pozitív, mert addig ugye mindenfélét megvettem borító, tartalom, vagy ajánlás alapján. Amíg el nem kezdtem olvasni, ugye nem tudhattam, hogy mennyire fog lekötni, milyen módon ragadja meg a figyelmem avagy sem... és nem egy olyan könyvet sikerült beszereznem, amit nem is olvastam többször. Vagy csak egyszer vagy nem is olvastam végig. Viszont, az ebook azóta megkönnyíti nekem a válogatást, mert több könyvet is el tudok rajta olvasni, s később csak azokat veszem meg nyomtatott példányban, amelyet valóban érdemesnek tartok rá. Így nincs bennem rossz érzés, hogy megvettem egy könyvet és áh, mégse ezt kellett volna. Akkor csak ott árválkodna, porosodna a polcon és úgy se venném elő később sem. Viszont így, csak olyan könyveket tudhatok a magaménak, amelyek valójában érdekelnek, tetszettek vagy kedvenceimmé váltak. 
Persze lehet mondani, hogy akkor is megkerülöm a dolgot és elveszem a lehetőséget a könyvektől vagy saját magamtól, de annak tényleg nincs semmi értelme, hogy mondjuk tíz könyv csak legyen a polcomon, mert megvettem. Nem feltétlen jelenti azt, hogy ezek rossz könyvek (olyan nincs is), csak éppen mégsem az én ízlésem. 
Úgyhogy, válaszolva a kérdésre: nem gondolom, hogy kiszorítaná. Akik könyvmolyok vagy szeretnek olvasni, ezentúl is járni fognak könyvesboltba és megveszik azokat a könyveket, amelyeket a magukénak szeretnének tudni. Aminek értéke van, sosem fog eltűnni.

5. Mindegy, mikor írsz vagy van kedvenc napszakod, amikor inspiráltabb vagy?
Végülis, mindegy... Attól függ, hogy van időm vagy mennyire van ötletem, de ha van egy szabad napom és én dönthetem el, mikor szeretnék írni, akkor délután vagy kora reggel. Ez utóbbi akkor esik meg, ha éppen nem tudok aludni és ihletem is van az alkotáshoz :)

6. Kézzel vagy billentyűzettel írsz történetet szívesebben?
Régebben kézzel írtam. Szerettem, hogy már kézzel fogható változatban megvan, de ugye eléggé eluralkodott rajtunk a technika és én is legtöbbet gépnél tartózkodom, így az írás is erre korlátozódott. Egyszerűbb begépelni, mappákba gyűjteni az írásokat, de időnként rászánom magam és kinyomtatom őket.Ha nem is kézzel írva, de legalább papíron megvannak.

7. Olvastad esetleg Fritz Gesing Kreatív írás könyvét?? Ha igen, érdemes megvenni, segít az írásban?
Igen, olvastam és nekem nagyon tetszett. Sok oldalon olvastam róla, hogy nagyon elméleti oldalról közelíti meg az írást és kevésbé gyakorlatiasan, emiatt sokaknak nem vált be segítségként, nekem viszont sok témára sikerült világosabban rávilágítania. A könyv gyakorlati feladatokat is tartalmaz, a fejezetek után vagy közben is hoz példákat, egy-egy dolgot hogyan lehet gyakorolni, fejleszteni. Bár tény, hogy a szöveg inkább elméletben ír az írásról, a kezdetektől egészen a kész könyvig, szerintem hasznát lehet venni az olvasottaknak.

8. Tervezel könyvkiadást a műveidből? Érdemes lenne! :)
Nem tervezek. Sokan kimondottan azért írnak, mert ők írók vagy azok akarnak lenni. Írnak, mert egyszer ki akarnak adni egy-két könyvet. Írnak, mert ez amolyan felkapott dolog, amit minden második ember művel és miért ne tehetne akárki próbát? Én nem így állok az íráshoz. Írok, mert jólesik. Írok, mert a szabadidőmben kikapcsol. Írok, hogy kiürítsem néha a fejem. A könyvkiadás egy remek dolog, de nem nekem. Nem akarok efféle felelősséget a nyakamba.

9. Van olyan könyv, ami nem tetszett és végig se olvastad?
A Jóslatok hálójában (B. M. Grapes) azt hiszem... annyira vontatott és unalmas volt, hogy harmadik neki rugaszkodásra is csak ugyanaddig jutottam, mint először vagy másodszor. Volt még egy-kettő, de nem emlékszem a címükre. Sajnos, ennyire maradandó élmények voltak :)

10. Volt már olyan, hogy egy régebbi történetedet át akartad írni, de aztán mégsem tetted?
Szeretem átírni a történeteimet. Sosem éreztem ebben a tekintetben határt, ahol megálljt kéne magamnak parancsolni. Ha eltelik néhány hét vagy hónap és úgy érzem, hogy nem olyan, mint amilyennek szeretném vagy úgy gondolom, jobb is lehetne, akkor átírom és nem nagyon foglalkozom azzal, hogy de akkor jónak gondoltam. Az ember változik, és ennek értelmében az elképzelés is, így ha szükségét érzem, hogy változtassak, akkor átírom. Lehet, hogy ez így egy ördögi kör és újabb néhány hét/hónap elteltével az addigi jót ismét átírom, de egyszer biztosan véget ér... akkor tudom, hogy na... így tökéletes. Most érkezett meg a mű oda, ahol lennie kell. Ezt vártam magamtól.

Nincsenek megjegyzések: