2015. március 2., hétfő

Penna Levelek - Sosem olyan, mint ahogy elképzelem...

Szia! Nagyon tetszik a blogod, sokat tanultam belőle. Épp ezért hozzád fordulnék tanácsért. Már egész régóta írok történeteket, és nagyon szeretem, de mostanában valamiért nem megy. Ott vannak a fejemben a szereplők, a cselekmény, a környezet, de képtelen vagyok leírni. Nekikezdek, de sosem sikerül olyanra kidolgozni, amilyenre szeretném. Van ötleted, hogy miért lehet ez? Esetleg tudsz segíteni, hogy újra írhassak? 
Előre is köszönöm a válaszod!

Üdv, Bogi

Annak, hogy nem sikerül írnod, pedig úgy érzed, meg van a fejedben az egész, sok oka lehet. Egyrészt lehetséges, hogy éppen egy stresszes időszakod van és bármennyire szeretnél írni, nem vagy ott hangulatban és érzetben, hogy tényleg belemerülhess az írói világodba. Sok külső, befolyásoló tényező lehet, ami elterelheti a figyelmed és ezeket, nehéz kizárni vagy félretenni. 
A másik, ami leginkább nálam érvényes, hogy hiába van időm és hiába adott a nyugalom, hogy alkothassak, nem megy, mert bármennyire késznek érzem a történetet a fejemben, hogy papírra vethessem, még sincs meg olyan formában, amilyenben szükségem lenne rá. Jónak érzem, de nem az. Megtévesztő a dolog. Zsákutcának szoktam érezni. Nem tudok belőle tovább haladni és meggátol a folytatásban. Ilyenkor érdemes visszanézni és hátrafelé haladni addig a pontig vagy pillanatig, ahol esetleg más fordulatot is vehetett volna a történeted cselekménye. Valószínű, hogy elakadtál egy helyen, amelyet nem tudsz tovább vinni és ilyenkor keresni kell egy másik elagázást a történetben, egy másik lehetséges folytatási lehetőséget, ahonnan lehet, könnyen és egyszerűen tovább tudsz menni.

Nekem legtöbbször, ez a problémám. Írok és írok, és egyszer csak elakadok és sehogysem tudok onnan tovább menni. Igyekszem újraolvasni az eddig meglévő részeket, fejezeteket és megkeresni azt a helyet, ahol más irányba mehettem volna. Ha több a lehetőség és a variáció a fejedben, kevesebb a zsákutcák száma.

Ezenkívül, ott van még az a lehetőség is, hogy megvan a fejedben a történet, majd le is írod, de nem érzed annak, mint ami a fejedben lejátszódik. Olyasmi... de mégsem ugyanaz és zavar ez a különbség. Ha úgy van, próbálj ezen túllendülni és csak írni és írni, haladni előre és meglehet, hogy később ki tudod még dolgozni ezt a bibis részt, ami éppen akadályt jelent. Mintha lenne egy bucka előtted, amin ha túlgördülsz, ismét simává válik a talaj és ezt a hibát még mindig tudod majd javítani, ha kedvet, ötletet és ihletet kapsz hozzá!

Ezeket tudnám tanácsolni. Remélem, tudsz belőle valami hasznosat kihámozni! :)

Üdv, Szatti

Nincsenek megjegyzések: