2015. március 9., hétfő

Vendégírónk, Christine gondolatai - Írói válság, azaz előny vagy hátrány az ihlethiány?


Azok számára, akik az írással, vagy valamely más alkotói munkával foglalkoznak, az ihlethiány általában negatív értelemmel bír. Ám sokat segíthet önmagában az is, ha erre az ihlethiányos időszakra inkább egyfajta szünetként tekintünk, nem pedig írói válságként éljük meg. A beálló szünet lehetőséget ad, hogy minél több, minket inspiráló történetet olvassunk el. Azonban lehet ez a tudatosabb tájékozódás ideje is. Például alaposabban utána nézhetünk egy adott korszak, kultúra jellemzőinek, szokásainak, amelyben a történetünk játszódik. Így akár még előnyünk is származhat abból, amit korábban hátránynak hittünk.

Valójában persze az írói válság igencsak összetett fogalom. Ha egy író ilyen helyzetbe kerül, akkor sokszor az jut eszünkbe, hogy bizonyára nincs ihlete. Mégis amióta az írással foglalkozom, gyakran több tényező együttes keveréke képez bennem gátat, amelyek közül csak egy példa az ihlethiány. Ezért is kerestem a választ arra, hogy…

Mi okozhat írói válságot?
Segít, ha tisztában vagyunk azzal, mi az, ami kikapcsol minket, ami megnyugtat és ellazít. A mindennapok során mindenkit érnek olyan külső hatások, mint a stressz, az aggodalom. Ilyen állapotban nehezen lehet írni, hiszen a bennünket ért történések hatással vannak az érzéseinkre, a gondolatainkra. Persze, ezek a dolgok később akár ihletet is adhatnak. Számos írói tanács szól úgy, hogy szerezzünk tapasztalatokat, mert minél több mindent élünk át, annál hitelesebb képet tudunk festeni az olvasók elé. Sajnos ez nyilván a szomorú események esetében is igaz. Ám a felmerülő negatív érzéseket magunk mögött kell hagynunk, a stresszes állapot inkább csak visszafog. Sokszor egy kis séta, egy jó zene, néhány kocka csokoládé vagy egy bögre tea adott nekem egy picike pluszt, ami segített elindulnom a jó irányba ilyen helyzetben.
Leblokkolhat a túlzott megfelelni akarás is. Ilyenkor gyakran felteszünk olyan kérdéseket, hogy mennyire érdemes megírnunk a történetünket, mennyire lesz egyedi, mit érünk el vele, mit szólnak majd hozzá mások. Előfordul, hogy írjuk-írjuk a történetünket, de aztán leblokkolunk, mert úgy érezzük, az addig leírtak nem elég jók. Jobbat akarunk írni, de nem tudjuk, hogyan valósítsuk ezt meg. Ez pedig feszültséget teremt bennünk, tehetségtelennek bélyegezzük magunkat vagy egyszerűen csak elszomorodunk. Ebben a helyzetben segíthet, ha át tudjuk érezni az írás örömét. Ha valóban szívvel-lélekkel alkotunk, akkor kevésbé kell attól félnünk, hogy a megfelelni akarás lestoppol minket.

Előfordul, hogy ötleteink is akadnak szép számmal, és rendelkezésre álló időnk is. Viszont, a sok-sok ötlet mégsem ölt egész formát. Ilyenkor elkezdhetünk fejben kirakózni, hogy melyik mozaik darabkák illenének egymáshoz. A többől lehetne-e egy egészet alkotni, vagy sem. Ha túl sok az ötlet, akkor talán érdemes lejegyzetelni őket. Így aztán később felhasználhatjuk őket akár egy önálló történetként, akár valami részeként. A jegyzetek megkönnyítik a dolgunkat, hogy a kiforratlan, de jó ötleteink ne vesszenek a feledés homályába.
Csakhogy az ihlet nem mindig jön időben. Előfordulhat, hogy lenne ötletünk, de nincs időnk leírni, megvalósítani őket. Ebben a helyzetben vagy a fejemben raktározom el a leírni kívánt epizódokat, vagy lefirkantok néhány kulcsmondatot.
Máskor lenne idő, az ujjak már türelmetlenül köröznek a klaviatúra felett, de a szavak mégsem jönnek. Éreztem már ilyenkor olyasmit, hogy most illene, ha lenne ihletem, most van időm leírni, de nem tudom, hogy valójában mit írjak. Az ötletgyűjtemény jótékonynak bizonyult számomra az ilyen ihlethiányos időszakomban. Sőt, elővehetjük akár egy régebbi írásunkat is. Bizonyos idő távlatából talán feltűnnek olyan hibák, amelyek korábban nem. Alakíthatjuk, finomíthatjuk a történetünket. És talán éppen a saját írásunk ad újabb ötletet, hozza meg ismét a kedvünket, a lendületet, amely feloldja az írói blokkot. Esetleg még önbizalmat is ad, hiszen ráébredhetünk, hogy mi korábban egészen jó sztorit hoztunk össze. Vagyis képesek vagyunk valami klasszat alkotni, csak túl kell jutnunk a nehézségeken.

Tapasztaltam már olyat is, hogy úgy éreztem, minden tényező adott lenne ahhoz, hogy írjak. De mégis valami meggátolt. Talán túl kuszák voltak a gondolataim. Megpróbáltam egy kis rendszerességet vinni az írói tevékenységbe. Minden nap írtam egy kicsit, ami segített újra lendületbe jönnöm, rendezni az elképzeléseimet.
Ezen kívül hasznosnak bizonyult számomra a beszélgetés is. Meséltem a történetemről, aztán a beszélgető partnerem kérdései arra sarkaltak, hogy tisztázzam az irományom célját, azt hogy merre halad a cselekmény folyása, mi a szereplők mondanivalója. Ismét beleélhettem magam abba a világba, amit magam teremtettem. Ez pedig sok szempontból jó érzéssel töltött el. Kedvet, ihletet, motivációt adott. A pozitív, bátorító visszajelzés csodákra képes.

1 megjegyzés:

Zsófia Jókai írta...

Nagyon jó lett ez a bejegyzés köszi:)
ép ihlet hiányom van :/ :(