2015. április 4., szombat

Hol volt, hol Grimm volt... - Eredményhirdetés



Vendégíró

Misletoe - A lány és a hét agglegény


A betondzsungel közepén álldogált egy magányos társasház. A sors úgy rendelte, hogy hét agglegény lakta ezt a kívülről már elavult, de belülről komfortos házikót. 
A földszint egyben Mr. Doc lakott, aki tudós ember lévén nagy köztiszteletnek örvendett. Hóna alatt mindig könyvvel száguldozott, mint aki állandóan siet valahova. Nem létezett olyan probléma, amelyet nem tudott orvosolni. Foglalkozását tekintve agyturkász, aki az emberek fejében bányászik sötét titkok után.
A földszint kettőt Mr. Sneezy lakta. Tanult szakmája a fül-orrgégészet, eme nemes szervek szakértő bányásza. Komoly, régi vágású úriember kinézetű férfiú, kinek fő jellemzői: az élére vasalt öltöny, az udvariasság, és a kifinomult ízlés.
Az első emelet egyben vidám figura lakott, Mr. Happy. Humoristáskodásra adta a fejét, a lélek felvidításának bányásza. Mindenből viccet tudott csinálni, de nem haragudtak rá ezért, hangulatfelelőse a társaságnak. 
Minden ilyen embernek általában pont az ellentéte a szembeszomszédja. Így, tehát, az I/2-es ajtó mögött egy zsémbes öregúr lakott: Mr. Grumpy. Őt, még senki nem látta mosolyogni. Mondjuk ilyen szakmával, mint az övé, nem is sok esély lehetett a jókedvre, ugyanis egy olyan szakmát űzött amely az ilyennek is kell lenni kategóriába tartozott, és ez a temetkezési vállalkozás. Csak egyedül intézkedett a végső kegyelet megszervezésében, még a sírt is egyedül bányászta ki, hogy ne kelljen azért is mást megfizetnie. Zsugori alaknak ismerték, aki a fogához veri a garast, emiatt nem kedvelték, de elviselték, mert ilyennek is kell lenni. [...]

Alice - Farkas a házban

Anyám a virágokat locsolja az ablakpárkányon és magában dúdol egy régi dalt. Tudom, mert a dallamra mozgatja kezét. Jóformán kirontok a házból. 
Úgy érzem mindenki tudja. Mintha a postás a vesémbe látna, mintha az újságbódés ember megrovón nézne, és ó jajj, temető őr együttérzően sóhajt...De nem! Mondom magamnak, csak képzelődsz, Piroska! Hisz csak egyvalaki tudja titkodat és az nem árulja el senkinek,-nyugtatom magam. Mire újra felnézek bakancsomból, már az erdőben vagyok.
Érzem a jelenlétét, a Farkas a közelemben ólálkodik, és jól tudom, hogy megvetendő, ittléte mégis megnyugvással tölt el. A vadság émelyítő illata lengi be a levegőt, és én szabadnak érzem magam.
-Farkas, gyere elő kérlek, meghoztam anyát borát és a cipót.-Várnom kell, a Farkas szeret játszadozni az emberekkel, minden alkalommal egyre több és több idő míg előjön, de nekem szükségem van rá. Hogy elüssem az időt koszorút fonok az útmenti vadvirágokból, jó lesz majd a Nagymamának. Mire végzek a Farkas is odaér mellém, csendes letelepszik és figyel.
-Minden rendben, kedves Farkas?
 Hiába kérdezem, tudom rá a választ, kemény de betartja szavát. Ilyen ő, zsarnok, de mi lenne nélküle? [...]

Vendégírói elismerés


Kedves Misletoe és Alice! A kép titeket, mint vendégírókat illet, amelyet elhelyezhettek az oldalatokon, ha rendelkeztek vele, továbbá emailben mellékelném számotokra a Vendégírói feladatot, amihez kérném, hogy vagy ehhez a bejegyzéshez, kommentben adjátok meg az elérhetőségeteket vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

Mindenkinek őszinte szívből gratulálok, Vendégíróknak és a további résztvevőknek egyaránt! Nagyszerűek voltatok és köszönöm a sok-sok értékes alkotást! Jó munkát és sok ihletet kívánok a legújabb kihíváshoz!

Nincsenek megjegyzések: