2015. április 22., szerda

Vendégírónk, Misletoe bejegyzése - Fantasy történetek


Én még abba az évjáratba tartozom, akinek hamarabb jutott Tolkien-papa összes műve könyv formájában a kezébe, minthogy megnézte volna a moziban. Nem szeretném kritizálni ezzel a filmbéli „Gyűrük ura” trilógia jelentőségét, mert jól megcsinált mozi lett, /jó hosszú/. Emlékszem teljesen elvarázsolt ez a világ, a törpjeivel, a tündéivel, a hobbitokkal. Engem, aki izgága alkat voltam, először ültetett be a sarokba, és csak olvastam, olvastam, étlen szomjan. Lehetetlen volt letenni ezt a varázslatos világot, amely valami más volt, mint az eddig kedvelt olvasnivalók. Egy kicsi a gyermekkorok mesevilágából, egy kicsi az általam nagyon kedvelt sci-fiből, de mégis más, egyedi, semmihez nem hasonlatos. A szépirodalom mellékvizén hajózott, de ahogy filmvilág felkapta, nagyon népszerűvé vált, és ma már nincs olyan amatőr írókezdemény, aki ne próbálkozott volna meg vele kisebb, nagyobb sikerrel. Hálás téma, mert a fantázia elereszthető, nincsenek határok, nincsenek klisék. A szereplők bármilyen tulajdonságokkal felruházhatók, a történetmesélés szövése nincs korlátok közé szorítva. Én tudom magamról, hogy miért jutottam el a fantasy olvasásához, /persze nem fogom elmondani/, de érdekes lehet, hogy ki miért fordul ehhez a különleges világhoz. A legegyszerűbb csoport, aki hazaérve a napi taposómalomból, szeretne kikapcsolódni, becsapva maga mögött a mindennapok ajtaját, elbarangol egy másik valóságba, majd visszatér és folytatja a szürke hétköznapjait. Kikapcsolja a kaland, feltölti és nem is akar tőle többet. 

A másik csapat, akik belemenekülnek ebbe a közegbe, mert a való világban sikertelenek, nem annyira szépek, társtalanok, vagy csak meg nem értettek. Itt megtalálják a hőseiket, a barátaikat, a szépségüket. Feltöltődnek, hogy a hétköznapok könnyebben elviselhetők legyenek, magukkal viszik az ott tanultakat, megpróbálják adoptálni és mindig magukkal cipelni. Ennek van egy súlyos változata is, aki annyira belefeledkezik, hogy eszerint éli a mindennapjait, ha úgy alakul szuperhős lesz, a gyengék védelmezője, vagy egy gonosz ork, aki nem ismer kíméletet. Akár így, akár úgy a fantasy egyre népszerűbb és ez nem olyan nagy baj. Nekem van egy receptem, hogyan szerezzünk híveket, ennek az irodalomszeletnek. Nálunk, törzsi szokás volt, hogy a gyerekeknek 0 éves korától mesét olvastunk esténként, hogy könnyebb szárnyon érkezzen az álommanó. Hiszünk a mese erejében, mert színessé teszi a gyermeki fantáziát. Ha kinövi a gyerek a mesék világát, /szerintem nincs ilyen/ akkor már csak egy aprócska lépés, hogy belevesse magát a fantasy irodalomba és akkor már menthetetlen rabja lesz…

Nincsenek megjegyzések: