2015. április 8., szerda

Vendégírónk, Nikii gondolatai - Karakteralkotás, avagy a szereplők sötét oldala

Mindenki, aki olvasott már könyveket, vagy látott filmeket, tudhatja, hogy minden egyes történetben megtalálhatóak az úgy nevezett „gonosz” karakterek. Sokszor egy könyv egyik jelenetét olvasva azt kívánjuk, hogy a negatív szereplő bár ne is lenne, bár békén hagyna mindenkit, de jobban belegondolva nélküle talán az egész történet értelmét vesztené. 
Ez a mesékben is így van. Például, ha nem lett volna Hamupipőkének a mostohája, a szülei halála után talán egy kedves falusi asszony neveli tovább, és nagyon jól bánik vele. Az is lehet, hogy nem találkozik a herceggel, de ha el is megy a bálra, és ott mégis találkoznak, nem lesz senki, aki megakadályozza őket abban, hogy együtt legyenek. Így máris minden unalmas lesz. Csak egy egyszerű szerelmi történet.
Véleményem szerint a főszereplő mellett a főgonosz a legjelentősebb. Persze, ő sem feltétlenül gonosz. Sőt, általában rengeteg oka van annak, hogy az életük során ilyenné váltak. Ritka, ha a karakter tényleg végtelenül rosszindulatú, és csak azért tesz mindenkinek keresztbe, mert nincs jobb dolga.(Legalábbis én így vettem észre.)
Sok történetben a gonosz álarc alatt igen is mély érzelmek lappangnak, így ha ezek egy kicsit is felszínre kerülnek, nagyon meg lehet szeretni a gonosz szereplőket. A negatívabb szereplők sokszor rengeteg hibát követtek el, vagy a sors nem volt kegyes hozzájuk, és kétségbeesésükben váltak gonosszá. A főszereplők pedig sok esetben bátrak, okosak, ügyesek, szépek, kedvesek, (és még sorolhatnánk…) így az is megeshet, hogy könnyebb azonosulni egy rossz karakterrel. Velem már ez is megesett. 

Néha a másik oldalról is meg kell vizsgálni egy történetet. Valószínűleg annak a szereplőnek, akit mi gonosznak tartunk a számunkra jóindulatú szereplő a gonosz. Hiszen ahogy a mondás is tartja az éremnek két oldala van. Ők színesítik meg a történeteket. Féltjük tőle a szereplőket, és titkon azt várjuk, hogy a végén megkapják méltó büntetésüket. Ez általában így is van de én azért el szoktam játszani a gondolattal, hogy mi van, ha a végkifejletben nem a főszereplő javára dőlnek el a dolgok, hanem fordítva. Persze van néhány könyv, amiben így történik, de én még mindig azt tapasztalom, hogy az írók igyekeznek happy end-et kihozni a végére. Ez talán nem is baj. Ha belegondolok, senkinek se tetszene, ha másképp lenne, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a bonyodalmak után minden tökéletes legyen, csak néha eszembe jut, egy történet végén, hogy „mi lett volna ha…”
Egyszóval negatív szereplők voltak, vannak, és mindig is lesznek, hiszen nélkülük nem is lenne érdekes egy könyv.

Nincsenek megjegyzések: