2015. május 16., szombat

Írjunk íróként! - Eredményhirdetés

Vendégírók

Brukú Szürke - Az utolsó felderítőút



A folyosó szinte visszhangzik a tompa puffanástól, ahogy Camilla minden erejét bele adva megpróbálja betörni a folyosón található legelső fa ajtót. Újból és újból neki ront a makacs felületnek. Hol az egyik, hol a másik vállával csapódik keményen neki egyetlen pihenés nélkül. A romos folyosó egy egyenes fa lépcsőbe torkollik, amit már csak felszakadozott, vakolattól mocskos, piros szőnyeg fed. Nem látni le a nappaliba viszont igenis jól felhallatszanak a léptek zajai, a törött üvegek recsegései és a vérszomjas morgások. 
- Mi lesz már? – könyörög az ajtó bonyolult mintáinak. - Gyerünk! - Újabb sikertelen próbálkozás után a lábával mér erős ütést a régi zárra, ami morcosan megroppan, de nem nyílik ki. A tompa nesz baljósan szalad végig az egész helyen, amit jó pár hörgés követ.
- Francba. – súgja rémülettől letaglózva. Nincs már más hely ebben a házban, amit ne leptek volna el ez ezek a bűzlő korcsok, ha pedig tovább próbálkozik akkor biztosan fel hívja magára a figyelmet. Egy mély hörgés hasít bele a levegőbe igencsak közelről majd fájdalmasan megreccsen az egyik lépcsőfok. Camilla gondolkodás nélkül bele rúg az ajtóba hiába fáj már a lába is. Újabb reccsenés. Majd még egy és még egy. A pániktól kapkodni kezd, a kapkodástól pedig hanosan zihálni. Megpróbálja benn tartani a levegőt, hogy lefojtsa legalább az egyik zajt, de ezen cseppet sem segít a fal tövében kirajzolódó árnyék. A zár vontatottan megadja magát és a lány nehéz táskáit behajítva bemenekül a szobába. Sietősen megára csukja az ajtót és máris szét néz egyedül van e. Sosem lehet az ember elég biztos a dolgában. Ezek a dögök mindenhol ott vannak már. 
A szoba egy egész football pályának megfelelő méretű könyvtár, ahol széles tölgyfa szekrények roskadoznak az eddig soha nem látott mennyiségű összegyűjtött könyvektől. Mint mindenhol itt is fel van forgatva minden egyes polc, de még a székek is. Egyedül a vaskos kis kerek asztal nincsen. Megkönnyebbülten állapítja meg, hogy egyedül van.[...]



Eleanor Csillag - A vadrózsa

A nappal oly’ csodálatos, oly’ fennkölt Párizs utcáin, melyen nevesebbnél nevesebb, gazdag emberek siettek bokros teendőik teljesítésére, éjszaka elszabadul a pokol. Tolvajok és gyilkosok bujkálnak a sikátorokban, hogy az éj leple alatt lecsapjanak gyanútlan áldozatukra. Sötét alakok, gyanús arcok, fekete csukják, és megnyúlt árnyékok suhannak el a félelemtől megbénult járókelők mellett. Halálsikolyok, osonó léptek, suhogó kések zaja lengi be a kihalt utcákat. Aki tehette elvonult meleg otthonába, és úgy várta meg a hajnalt, mikor a felkelő nap narancsszín fénye, szinte reménysugárként járja be az addig baljós zugokat, eltűnésre késztetve az árnyakat. Ám most még éjszaka volt, sötét, hideg éjszaka. A hold fénye fenyegetően vetült az arcokra, és a rideg, szinte ordító csendet csupán a közeli fogadóban zajló vigasság hangja törte meg. A sötét kinézetű alakok között, egy magas, szikár férfi sietett. Nem tartozott az efféle eszelős társaságokhoz. Fekete köpenye alatt szmokingot viselt buggyos kalózinggel, csuklyája széles vállán pihent, így betekintést nyerve a holdfénynek, viselője arcára. Sápadt bőre volt ugyan, de fekete szemeiben élénkség csillogott, szája szegletében mosoly bujkált. Ébenfekete haja hátra volt nyalva, ám néhány kósza fürt lelógott jóképű vonásaira, így tökéletesítve az összhangot. A fiatal férfi túl tökéletes, túl nemesi volt az utca gyanús lakói között. Léptei hangosan kopogtak a macskakövön, egyenesen a fogadó felé tartva, pár pillanat múlva már az ajtóban állt. Lopva körülnézett, majd elővett köpenye rejtekéből egy éles tárgyat, és egy zsebkendővel megtörölgette. A holmit elrejtette, majd magabiztos kiállással belépett a zajos vendéglőbe, és elvegyült a tömegben. Az utca újra kihalt lett, nem maradt más, csak a fogadó lépcsőjén heverő hófehér zsebkendő, mely vérben ázott.[...]

Vendégírói elismerés


Kedves Brukú és Eleanor! A kép titeket, mint vendégírókat illet, amelyet elhelyezhettek az oldalatokon, ha rendelkeztek vele, továbbá emailben mellékelném számotokra a Vendégírói feladatot, amihez kérném, hogy vagy ehhez a bejegyzéshez, kommentben adjátok meg az elérhetőségeteket vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

Mindenkinek őszinte szívből gratulálok, Vendégíróknak és a további résztvevőknek egyaránt! Nagyszerűek voltatok és köszönöm a sok-sok értékes alkotást! Jó munkát és sok ihletet kívánok a legújabb kihíváshoz!

Nincsenek megjegyzések: