2015. május 16., szombat

Pendítsd meg egy történet húrjait! - Gyakorlati feladat


A jelenlegi feladat típusára elég rég volt már példa, így gondoltam, itt az ideje sort keríteni rá! Aki még nem alkotott ebben a formában, annak sem tartogat különösebb meglepetéseket ez az alkotási lehetőség és egyszerűek a kritériumai, amelyeknek meg kellene felelni! A feladat lényege, hogy a megadott zenék közül egyet válasszatok és ahhoz történetet alkossatok! Nem szeretek szöveges zenéket választani, úgymond számokat. Ezeknél bele kellene menni a szöveg értelmezésébe és ahhoz alakítani a történet cselekményét. A zenék, amiket összeválogattam, inkább az érzékekre és a gondolatokra hatnak anélkül, hogy tudnánk, mi is állhat a hátterében vagy mit szeretne közölni, szöveges segítség nélkül. 
Az írásnak is ez a lényege... érzések és gondolatok közlése az író egyéni stílusában. A feladat kivitelezésének középpontjában tehát, ez a cél állna: ragadjátok meg a zene hangulatát, annak lehetséges mondanivalóját, kapaszkodjatok azokba az érzésekbe, melyeket kivált belőletek, azokba az emlékekbe és ötletekbe, melyeket előcsalogat az elmétekből és vessétek papírra egy történet formájában!

Lehet szó akár egy cselekményben gazdag, több szereplővel mozgatott történetről, ellenben ha inkább egy érzésről vagy gondolatról írnátok, melyet megfogalmaz számotokra és leginkább ezt öntenétek szavakba, az is tökéletes! A lényeg, hogy az írás és a zene szorosan egymásba fonódjon a szavak által! S mint mindig, harmadik lehetőségként vagy a kettő ötvözéseként, akár vers formájában is közölhetitek mindezt!

Választható zenék

1. Miriam Stockley - Fantasy


2. League of Legends Music - Demacia Rising


3. Testament of Youth Soundtrack - Prelude


4. Cinderella - La Valse de L'amour


5. Guild Wars - Farahr


6. James Newton Howard - Prologue



  • Ne felejtsétek el megadni, hogy melyik zenéhez alkottatok! Ehhez a feladat elején vagy végén tüntessétek fel az adott zene számát!
  • Érdemes akár többször is teljes egészében végig hallgatni, vagy párhuzamosan írni a zenével együtt!
Aniie
Jega
Brukú - Megígértem - Különdíj

24 megjegyzés:

Névtelen írta...

1. Miriam Stockley - Fantasy
Aszlan nevelésében
„Kerozin szaga csapta meg az orromat. A repülők felszálltak. Kinézve az ablakon csak a pusztulást látom. Aszlan elrángat onnan, nem akarja, hogy bajom essen. Egyikünknek sincs vérszerinti családja. Mióta a szüleim meghaltak, őt és a szovjet csapatot tartom annak. Nincs választásom, a fenekemen maradok és várok a sorsomra. Hirtelen nagy zaj keletkezik, számomra ismeretlen nyelven ordítoznak. Éreztem, hogy megremegett a föld. Egyre közelebbi a hang, egyre nagyobbak a rengések. Itt az idő. Az ablakok kitörnek, szilánkok fúródnak gyenge testembe. Hamarosan találkozhatok a szüleimmel. Aszlan Maszhadov századparancsnok egyik alkalmazottja elfut velem a kezében az egyik hangárba, ahol ellátja sebeimet.
- Itt biztonságban vagyunk – suttogja, mikor odaértünk.
- Ha biztonságban lennénk nem suttognál.
A hangár felső része kezd mállani. Ez nem jelent jót.
- Semmi baj nem lesz – próbál megnyugtatni és egy mackós ölelésre magához húz.
Minden elcsendesedett. Felálltam, leporoltam a nadrágom és odasiettem a nagy vasajtóhoz, hogy kinézzek egy öklömnyi nagyságú lyukon, de valamire nem számítottam. Egy puskacső nézett velem szembe. Nyeltem egy nagyot és visszahúzódtam a legközelebbi sarokba. Mikor már hallottam a fegyvertulajdonos bakancsának trappolását megnyugodva sóhajtottam fel.
Öt perccel később a katona rádióján keresztül beszél, három gép lezuhant. Óriási hangzavar tör ki a hangáron kívül.
Mikor kicsit lecsendesedtek a dolgok egy orosz kisbusszal vittek el minket. A jármű hátsó oldalán lévő ablakon keresztül néztem a menekülteket. Azt hitték, itt biztonságra lelnek. Könnyek csorogtak végig az arcomon. Egy óvodás kislány élettelen teste feküdt a földön, feje egy szőke, kék szemű kisfiú ölében, ki sírva simogatja barátja halottfehér arcát. Minél közelebb kerültünk a lakórészhez, annál több volt a fájdalom. Tudom, milyen az, ha nincs többé családod.
Útközben elaludhattam, mert arra keltem, hogy valaki szólongat. A katona volt az.
- Kelj fel! Mindjárt ott vagyunk a centrumban.
- Rendben – motyogtam félálomban.
Pár perc múlva megálltunk egy úgynevezett kijevi lakásnál, ahol a pilóták laktak. A többi nagy része a magyar időkből maradt, ezekben a szerelők, tiszthelyettesek kaptak helyet. Aszlan hátrasietett hozzánk.
- Ezentúl itt fogsz velünk élni. Gyorsan bedobjuk a cuccokat, te itt maradsz a buszon – darálta el mondanivalóját és már ugrott is le a buszról.
- Te tudod, hova megyünk most? – intézem kérdésem a katona felé fordulva.
- Igen, de ezt nem nekem kell elmondanom.
- Rendben – motyogtam lemondóan.
Aszlan visszatérésükkor elmagyarázta, hogy a kigyulladt szabadidőközponthoz megyünk. Itt valamikor szebb állapotban volt két hatalmas szerelőcsarnok, Lenin-képpel a falon és felirattal a bejárat felett. ("Amit a társadalomba megtermett, megvédjük! A balesetmentes repülés a földön kezdődik!") Hirtelen minden elsötétül. Ez lenne a halál?” Vége.
- De Nóra mesélj még! – könyörögtek a gyermekek.
- Máskorra is hagyni kell nem? Vagy később már nem szeretnétek hallgatni?
- Oké – sóhajtottak lemondóan a kislányok.
Néha tényleg nehéz óvónőnek lenni, de az ikreknek mindig mesélhetek, sokkal jobb, mint egy napló és megtanulják, hogy az élet nem mindig rózsaszín. Hiányzik Aszlan, a katona és mindenki más, még azok is, akiket nem ismerhettem meg, de velünk volt, velünk és értünk harcolt.
by: Echit :D

NagyMiklósi Anna írta...

3. Testament of Young Soundtrack - Prelude

Erdő és tenger


Mélységes szemedbe tekintek,
S hatalmas Erdőt pillantok meg.
Melyben aprócska ösvény tekereg.

Mélységes szemed rám ragyog,
S kék Tengert lát, mely én vagyok,
S benne két Halacska imbolyog.

Mélységes szemeddel rám találtál,
A két kis halacskára, magadra és rám.

Szatti írta...

Kedves Echit!

Elgondolkodtató volt a történeted és a választott téma jól illett a zene hangulatához!
Amire érdemes lenne figyelned, az a jelen és a múlt idő használata. Gyakran keverted, hol ebben hol abba írtál és elég zavaró volt, valamint néhány szó többször is előfordult, amelyeket érdemes szinonimákkal kiváltanod! Persze, ez az olvasási élményen nem rontott, viszont lényeges az írás igényességét tekintve! :)
Gratulálok a munkádhoz és köszönöm, hogy írtál!

Szatti írta...

Kedves Anna!

Ez nagyon kedves és szívmelengető írás volt! :) Köszönöm ezt így kora reggel (nekem korai még), és gratulálok a versedhez!

Helena R. írta...

4. Cinderella- - La Valse de L'Amour

Te nem tudod...

Mikor rád nézek, egyenesen a szemedbe,
Meg áll körülöttem minden,
Te nem veszed észre szememben a szomorúságot,
Ennek ellenére ott van minden percben,
Szívem dobbanásában,
Csak nézni szeretnélek órákig
Elfelejteni körülöttem az élet gondjait
Bárcsak kiverhetnélek a szívemből
De nincs rá esély, mert ha látlak repülök.

Saver írta...

3. Testament of Youth Soundtrack - Prelude

Dream

A fák lassan virágot bontanak. Érzem az illatukat, ahogy csukot szemmel, mezítláb állok közöttük. Megmerevedett, jeges végtagjaimba, lassan vissza költözik az élet. Élőnek érzem magam. Még ha tudom is, hogy ez csak egy álom, amiből előbb utóbb felfogok ébredni.

Érzem a tavasz illatát. Nem akarok felébredni. Nem akarok újra tudni, érezni, és gondolkodni. Itt akarok állni - a virágzó fák körében - , érezni a napsugár, és a virágok illatát. Hallgatni a madarak halk csicsergését, a közeli folyó halk folyásának hangját, a természet furcsa melódiáját. Nem akarok felébredni...

De....ha fel is kell ébrednem egyszer....egy kicsit szeretnék még álmodni.
Veled. Veled akarok tovább álmodni!

Ibolya Jéga Szabó írta...

Zene: 1. Miriam Stockley Fantasy

Félelem

Képtelen vagyok felébredni, menekülnék, a hullámok vadul nekicsapnak a sziklás partnak. Körmeim elkopnak, de kaparom tovább a sikamlós köveket, Olykor már majdnem sikerül feljutnom, de a következő pillanatban a zabolátlan habokban találom magam. Nem sikerül felkapaszkodni, levegő után kapkodok, a légszomj, mint ébresztőóra, riaszt, és az éjszakai sötétségben, az ablak előtt, kirajzolódik a szélben táncoló fa, nagyokat sóhajtva, a valóság körül ölel. Hunyorgok a fa lombjai között bevillanó telehold fényétől. Kezem idegesen kutat, az ágyam mellé rejtett vizes palack után kap. Nagyot kortyolva, már csak a valóság létezik, a gyötrő tehetetlenség érzése megbúvik az álomban, csak kínzó emlékfoszlányok maradnak meg belőle.
Gyermekként, egészen fiatalon, nem gyötörtek a lehetetlennel harcoló álmok, csak a mély álom nélküli nem létezést ismertem, melybe éppoly hirtelen zuhantam bele, mint amilyen gyorsan bukkantam fel belőle reggelente, kipihenten.
A kor, a megoldatlannak hitt feladataim, már végérvényesen megváltoztatták éjszakáimat. A fáradtságtól félálomban gyakran láttam azt a sötét alaktalan árnyat, mely a mellemre telepedve, a légszomjjal együtt elűzte a pihentető álmot is. Ahogy a rám bízottak száma, és a velejáró kötelességek nagysága nőtt, úgy szaporodtak az álmatlan, lidérc látogatta éjszakáim is. A társ, aki könnyített a terheken, túl korán kiszökött az életemből, örökre. A helyébe lépőt, a múlt emlékeiből kovácsolt díszes kerítés, már soha nem engedte olyan közel, hogy elfogadjam a segítséget tőle. Maradtam a magányos harcos, az életem nehézségeivel egyedül szembenéző.
Még taposom a sorssom által kijelölt ösvényt, mögöttem a múlt porfelhője, előttem az ismeretlennek hitt ködös jövő, de az út már lefelé visz, nincs benne örömteli várakozás. Tehetetlen, harcokkal teli álmaim egyre szaporodnak. Félelem olykor elhatalmasodik bennem, vajon szembenézhetek az öregség nehézségeivel, a magam ácsolta magányos börtönömmel? Nem tudom - de kilépni sem vagyok képes belőle, megszoktam, már olyan, mint a lélegzet, teljesen természetes.

Brukú Szürke írta...

Sziasztok,
Cím: Megígértem
Választott zene: Tastement of Youth


A hűvös szél lomhán összeborzolja s szemébe kergeti Kate gondosan kontyba rendezett haját. Kesztyűs kezével gyorsan helyére tűri majd összébb húzza szövetkabátját egyre kerekedő hasán. Türelmetlenül újból az állomás régi órájára pillant. Kettő perc sem múlott még el. – veszi észre idegesen. A mellé érkező nő is hatalmasat sóhalyt látva az időt. Együttérzőn egymásra pillantanak majd végig néznek az összegyűlt tömegen. Az asszonyok kapkodva ingatják fejüket az üres peronok között toporzékoló gyermekeik türelemre csitítva.
- JÖNNEK!- kiált fel egy vékony reszketeg hang. – Ott jönnek... – sír fel örömében.
A vonat közeledő érces dudálása örömhírként zengi be az állomás összes várótermét. Fekete gőzben zakatolva érkezik majd áll meg élesen csikorogva. Ajtajai valósággal felpannak, amikből rengeteg zöld egyenruhás férfi száll le meggyötörten és aggódva keresve családját. Szinte azonnal öröm újongások, sikolyok és boldog zokogások zaja zengi be az eddig feszült csendbe burkolózott öreg helyet. A lány körül mindenki ölelkezni, kurjantani kezd , de akadnak olyanok is, akik még táncra is perdülnek. Még sem tud örülni velük együtt, mert csak ő áll egymagában a kezében szorongatott kabát szélével. Reszkető lábakkal lábujjhegyre áll s nyakát nyújtogatva megpróbál a tömeg fölé nézni abban a reményben, hátha Ő száll le utoljára és csak azért nem találkoztak még, mert elnyeli Kate alacsony termetét a tömeg. De csak az látja, ahogy a vonat becsukja üveges ajtajait és zajosan tovább indul. A könnyek mardosni kezdik szemeit, amint félelme a vonat hűlt helyével megvalósulni látszik. Ólom súlyként telepszik mellkasára a felismerés, hogy soha többet nem fogja már látni férjét, de még leendő fia sem fogja megismerni őt. Zokogva megfordul tengelye körül és kezeit idegesen tördelve kérdezősködni kezd, ám a jelenlévő katonák egytől-egyig sajnálkozva csóválják kopaszra nyírt fejüket. Katenak több sem kell ahhoz, hogy fuldokolva sírni kezdjen. Az egyik mögötte álló kisfiú szoknyáját megráncigálva kezébe nyomja saját zsebkendőjét majd vissza fut édesapjához. Letörli vele könnyektől hideg arcát majd elvánszorong a legközlebbi padhoz még mielőtt összeesne a sokktól. Lehajtott fejjel csüggetten bámul maga elé miközben a magány éles érzése rohamosan gyűri maga alá. Elképzelése sincs, hogy most mit csináljon férje nélkül, főleg ha a tökéletes életükre gondol, ami most a szeme előtt hullik darabjaira.
- Istenem... – súgja keserűen két lehulló könnycsepp között.
Sután megsimogatja pocakját zsibbadó kezeivel, de csak ennyit tud kipréselni lefelé ívelő ajkai közül:
- Sajnálom, Sam.
- Sam? Fiam lesz? – kérdezi egy halk férfi hang csodálkozva. A lány döbbenten felnéz rá, de kell pár perc neki, hogy felfogja fáradt szemeivel kit is lát valójában. Aztán felpattan és férje nyakába veti magát. A férfi hatalmas puffanással eldobja poggyászát, hogy közelebb húzza magához őt. Halk szaggatott légzését hálás sóhajok kísérik s egyre csak szorít ölelésén. Mintha ez lenne az utolsó esélye kifejezni szeretetét. A lány ebben az ölelésben jön rá, hogy mennyire elveszettnek érezte magát nélküle és, hogy jobban hiányolta, mint valaha is gondolta volna. Mohón közlebb lép hozzá, így testük minden porcikái egymáshoz simulnak.
- Azt hittem... – zokogja bele jelvényes vállába. –Hogy...
- Ssss- csitítja most már ő is sírva. – Megígértem, hogy visszajövök.

Fanni Urbán írta...

Választott zene: 6. James Newton Howard - Prologue
Cím: Atargatis dala

Tenger moraja a távolban,
Oly édesen cseng hangja,
Mint Atargatis dala, mit szívembe tároltam,
Ha dübörögve tört fel az óceán haragja.

Habos fodrok mossák a partot,
Tenger takarja lábnyomát,
Fehér fátyol libben, s fedi az arcot,
Mi saját bűnt soha nem bocsát.

Tengerbe vetette hamis életét,
Végre hazaért; boldogan ölelik a habok,
Azóta hallom gyászos énekét,
S tudom, hogy én is vagyok.

Névtelen írta...

Sziasztok!:)
Zene: 2. League of Legends Music - Demacia Rising
Cím: Tél

Földöntúli, fagyott lehelet,
Jégvirággal borított szeretet,
Ordítva dúlja fel a mezőket,
Hóval borítja az égig érő erdőket.

Szó nélkül lépi át Ősz határát,
Ragyogó jégcsapok alkotják szakállát,
Amerre jár, pusztulás lesz nyoma,
Komor, fekete szív az igazi hona.

Magasan szálló, fekete holló hírnöke,
Nagy morajlással csapódik földbe ökle,
Halál szaga lengi körbe útvonalát,
Jégbe vonja a halandó élet fonalát.

Veszteséget hoz, mégis életet,
Hisz Ő írta újra az éveket,
Nélküle megszűnne az élet,
A lét mégis vele ér véget.

Névtelen írta...

Bocsi, a Tél című versemhez (zene: 2. zeneszám) elfelejtettem kiírni a nevem. Még egyszer bocsii!
By: Dove :)

Noémi írta...

A választott zene:Cinderella-La Valse de L' Amour
Cím:Felháborodott szív,test és lélek


Kinézve az ablakon át
Bámulom a fák édes illatát,
S a fa alatt rejtőzik
Egy tündöklő szépséges árny.

Az árny a fa alatt én lennék,
Amely nem több egy semminél,
Mert a virágok és a természet szeret csak
És minden ember némán megcsal.

Elárul a barát,mely szeretett
S én buta viszonoztam e szeretetet,
Míg egyszer rá nem észleletem,
Hogy én csak egy fölösleg lettem.

Mindezt elfogadom,mert mást nem tehetek
Az emberekkel vitatkozni nem szeretek,
Mivel felbolydult szívemben béke lakozik,
Addig míg ki nem üldöztetik.

De a szépséges árny szíve csak egyet szeret,
Azt,akit eddig is nagyon szeretett.
Mivel szerelme örökre viszonzatlan marad,
Ezért az árny szépsége egyre csak elapad.

Elapad,mert nincs,aki felragyogtassa,
Szépséges szívét boldogsággal beragyogja.
Ezért megy tönkre lassan életem,
Mert a plátói szerelemre epedezem.

Ahogy újra kinézek az ablakon át,
Hallgatom a fák némaságát,
Hallgatom,mert csend lesz a lelkemben
És új reményt,erőt ad ez nekem!!

Névtelen írta...

6. James Newton Howard - Prologue

Vízkristály

Ezernyi féle szélcsengő szólalt meg egyszerre, itt-ott halkan vagy hangosan, néhol gyermekkacaj, máshol rekedt „a” hang volt a névadó. Egyetlen volt közös mindben: hogy elmerültek a Világ minden színében. S mind ékkő, melyen élénken csillant meg a napfény, aranyat lopva a hol cseppnyi, hol tenyérnyi kőbe.
Mindegyik egy fa ágán díszelgett a réten, melyet minden ember csak Kristályvölgy néven ismert. Az ezernyi csillogó, ragyogó, színpompás erdei fa milliónyi kristályt rejtett, de mindközül csak éneke csengett tisztán: mely nem volt más, mint a most napfényben fürdő kék kristály.
Tán azért volt mindközül neki a legszebb hangja, mert a szomorúság és a bánat emberi érzéssel tarkítja. S miért volt fájdalmas a kristály éneke? Mert az ékköve egy szirén igaz könnyeit rejtette.
S feltételezhető, hogy innen ered a neve, a Vízkristály, Poszeidón mennyei tengere. Azt suttogják ugyanis a csacska emberek, hogy képeket látsz, ha megérintheted. Képeket tündöklő szirének csábító arcáról, tengeri paripák mennyei hadáról, vagy a tengernek egy láthatatlan sarkáról.
Vagy a könnyekre fakadó szirén énekét hallod majd, kinek sós cseppjei rejlenek e csodában, vagy ajándékot ad: lehetőséget az örökkévalóságra.
De ha csak pillantásod veted a kőre, az elmeséli egy hölgy történetét. Egy lányét, ki még a húszat sem érte meg, és minden vágy volt megérinteni a fellegeket. De ő a tengeren ragadt, a vízen, vagy abban élt, és csodákról beszélt.
De végül a víz nyelte el, s olyat látott, mit még soha senki más talán. A hogy a víz ellepte arcát, és elérte a tenger fenekét, felülről beszűrődött a fény. Felhőszerű mintákat mutatott a tenger, és úgy tűnt, mintha a fellegekben lenne.
S még itt sincs vége a mesének, mert akkor jött ő: a tengerszín gyönyörű nő. Haja, szeme bőre, mind kék volt, s arcvonásai finomak, lágyak, akárcsak körülötte úszó, gyönyörű haja. Ez a hölgy fogta kézen, a tenger fenekén, és mutatta meg neki milyen szép a földi ég.
A vízbe fúlt lány a kék hölgyet nézve vált eggyé a tengerrel, s ha lehetett volna, könnyei áztatták volna arcát. De mivel a víz alatt ez képtelennek látszott, könnyek nélkül tűnt el a lány. A vízben élő kék hölgy pedig, hogy könnyítsen lelkén, síráshoz látott.
De csak egy csepp csordult le arcán, mely ékkővé vált, és ott nyugodott a tenger fenekén. Legalábbis így meséli el a Vízkristály igaz történetét.
Lehet, hogy nem igaz, de lehet, hogy igen. Ha meg szeretnéd tudni, így van-e, kérdezd meg magát a kristályt, a csengő-bongó szélcsengők ezerszínű völgyében.

Aniie voltam.

Péter írta...

(Cinderella - La Valse de L'amour)

Kereslek

Álmok világa –
szivárvány horizont.
Merev arcú sugár-lény –
Fényvilágban ébred.

Álmában keringő;
árnyak, fák.
Homályos arcú, barna szempár.
Szertefoszló képek…

Fények világa –
nyughatatlan hely
Kedves arcú fényesség –
nyugalmat nem lel.

Fényben tündöklő;
utcák, érzések.
Fák tövében szépséges árny.
Örökké kereslek.

Péter

Szatti írta...

Kedves Helena!

Köszönöm az őszinte gondolataidat! Érzékletes volt és elgondolkodtató! :) Gratulálok a versedhez!

Szatti írta...

Kedves Saver!

Szép gondolatokat közöltél az írásod által! :) Tetszett, ahogy az érzékekre hatottál és a sorok által festett kép jól illett a zenéhez! Amire figyelj, az a helyesírás. Főleg az első részben voltak elírások!

Köszönöm az élményt és gratulálok!

Szatti írta...

Kedves Jega!

Nagyon szép érzéseket és gondolatokat adtál át az írásoddal! Esztétikus volt és ízléses! Remek élmény volt téged olvasni és mindez gyönyörűen illett a választott zenéhez! :) Gratulálok és köszönöm a részvételed! :)

Szatti írta...

Kedves Brukú!

Szívmelengető, kedves, reménnyel teli írás a tiéd! Gyönyörűek voltak a gondolatok és az érzések, melyeket megfogalmaztál! Köszönöm az élményt és örülök, hogy részt vettél a feladaton! :)

Szatti írta...

Kedves Fanni!

Nagyon tetszett a versed és a választásod is, a zenét tekintve! :) A versed érzékletes volt és kifejező! Köszönöm, hogy alkottál a feladatra, és gratulálok!

Szatti írta...

Kedves Dove!

Nagyon szépen érzékeltetted a telet, s annak sajátosságait! A szavaid kifejezőek voltak, és az egész vers maga igazán festői! Köszönöm a versed és gratulálok neked! :)

Szatti írta...

Kedves Noémi!

Nagyon szép színeket festettél meg a versed által! Gyönyörű gondolatokat és érzéseket fogalmaztál meg, melyeket kifejezett az általad választott zene is! Köszönöm az élményt és gratulálok neked! :) Örülök, hogy írtál!

Szatti írta...

Kedves Péter!

Megfoghatatlan volt számomra minden sorod, de csak is pozitív értelemben mondom. Titokzatos és különleges. Egyedi és érzékletes! Gratulálok a versedhez! Nagyon tetszett! :)

Szatti írta...

Kedves Aniie!

Az egész írásod olyan volt, mint ma a a cím... csillogó, tükröződő felület, melyen nem a fény tört meg, hanem a szavaid, ezerféle színbe. Nagyon szép kifejezéseket használtál, gyönyörű képeket festettél meg a szavak által! Köszönöm, hogy olvashattalak és örülök, hogy írtál a feladatra! :)

Névtelen írta...

Köszönöm nagyon!

Ááám, ha szemfülesebb vagy – találsz párhuzamot egy másik versben, és úgy komplettebb, jobban megfogható értelmezést nyernek az én soraim is.
M-a-a-gic! :D

Péter voltam.