2015. május 24., vasárnap

Vendégírónk, Brukú élménybeszámolója - Így írok én!

Sziasztok!

Először is, szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy itt lehetek és, hogy kifejthetek egy témakört. Hatalmas vigyorral az arcomon bele is kezdenék.
Mindig is szerettem a verseket olvasgatni, a régi megbarnult lapokat forgatni délutánonként egy forró bögre tea mellett. Mígnem egy napon szedtem a bátorságot, hogy megpróbálkozzak vele. Emlékszem majdnem felsikítottam örömömben, hogy rímek egész sorát sikerült papírra vésnem. Ahogy a füzeteimet tele írogattam úgy nőtt a lelkesedés és az izgatottság is. Visszatekintve egyre hosszabb és hosszabb sorok születtek meg, amik novellákká alakultak át. Valahogy gördülékenyebben mentek és több ötletem is volt. Így hát ennél maradtam.
A Penna oldal megismeréséig azonban nem is nagyon mutattam meg az írásaimat senkinek. Jogosan teszed fel a kérdést: Akkor meg mi értelme az egésznek? Főleg, ha senki nem olvassa. A szórakozás, illetve az a szabadság, amit az írás ad. Úgy értem, az lehetsz aki csak szeretnél lenni, olyan helyekre juthatsz el, amiről eddig csak álmodoztál és nem utolsó sorban olyan dolgokra is képes lehetsz, amikre a valóéletben nem biztos. És mindezt abban a tudatban, hogy nincsenek határok. És EZ a csodálatos ebben, amitől egyszerűen nem tudok szabadulni.
Ez még csak egy hobbi, de később szeretném, hogy komolyabbá váljon, ugyanis régi vágyam, hogy saját meséimből és történeteimből is olvashassak fel leendő gyermekeimnek. Tudom, hogy ez közel sem ilyen könnyű, és hogy hosszú út áll előttem, de az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, nem? :)
Igazság szerint egy darabig vaskos füzetbe írtam, de az hamar szamárfüles lett, ráfolyt az üdítő....stb. Ekkor próbálkoztam meg a szövegszerkesztővel és azóta is nagyon jó barátok vagyunk.  Ám ahhoz, hogy írni tudjak vagy egyáltalán gondolkodni, ahhoz nyugodt és viszonylag csendes környezet kell. Gondolom ezzel nem is mondtam újat. Nehéz zajban és ricsajban koncentrálni.
Nem is a hely vagy napszak az, ami igazán számít, inkább az, hogy fejben mennyire tudok a történetre koncentrálni. Volt már olyan, hogy buszon írtam oldalakat, de volt már olyan is, hogy csendes napon egy épkézláb mondatot sem tudtam alkotni. Érdekes, nemde? Ilyen pánik helyzeteknél általában, nem erőltetem, ami nem megy. Helyette inkább csak elmélkedek rajta. Így a legközelebbi folytatáshoz meg is lesznek az ötletek és több sor is születik. És ezzel rá is tértünk a legfontosabbakra: a tapasztalatokra.


Nekem a vázlatok írása segít rengeteget, amikhez van, hogy zenét vagy képeket is csatolok. Ezzel könnyebb elkészíteni az első vázlatot, amit tüzetesen átolvasok – ha elkészült- és jegyzetelek mi az, ami még hiányzik vagy amin javítani kell még. Lehet, hogy ez most érdekesnek fogy tűnni, de pár napra el szoktam tenni a történetet és csak azután szoktam ténylegesen befejezni. Hogy miért?  Mert ha kicsit elszakadok a tőle, akkor jobban rálátok hiányosságokra vagy logikai buktatókra. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor felveszel egy szokást, de addig észre sem veszed, míg valaki más nem szól érte.
A másik, ami eddig mindig bevált azok a következő kérdések: eljutok-e  A-ból, mint kiindulópontból B-be, tehát a befejezésig? Avagy honnan hová tart a cselekmény?, illetve Mit miért csinál a főszereplő? Avagy mi az indíttatása? Egyszerű kérdések, tudom, de hasonló funkciót töltenek be,  mint a vázlat. Segít abban, hogy ne tévedjek el menet közben.

Utolsó sorban szeretném megemlíteni a fantasyt és a poszt-apokaliptikus témaköröket. Annak ellenére, hogy próbálok minden témában informálódni és mindenhez hozzá szólni, e kettő foglalja el a kedvencek helyét. Az egyik határtalan lehetőségeket kínál, míg a másik súlyos korlátokat a maga keserédes módján. Szeretek elveszni olyan világban, ahol varázslat és misztikum uralkodik, ugyanakkor a romos világ is magával ragad, ahol a katasztrófa és a túlélés dominál.  Egyik sem könnyű – melyik az? –, de pont a nehézsége miatt izgalmasabb és vonzóbb.

Remélem szolgáltam használható információmorzsákkal.
A legjobbakat kívánom:
Burkú

Nincsenek megjegyzések: