2015. június 27., szombat

A sorok felett, avagy kezemben a döntés! - Eredményhirdetés


Vendégíró

Daisy - Te vagy a boldogságom


Ez nem lehet igaz... már a harmadik fékezésnél tartunk, alig fél óra alatt és én mindháromszor majd' beleépültem az előttem lévő ülésbe. A fejem sajog, ahol a kapaszkodónak ütközött a homlokom. Gyengéden masszírozom, hogy elűzzem a fájdalmat. Hol járhatunk? A peron felé nézve valamiféle táblát vagy jelzést keresek, de nem járok sikerrel. Csak a mellettem elhaladó utasokat látom visszatükröződni az üvegben. Az egyik lehuppan mellém, és kellemesen bordán talál a könyökével, miközben elhelyezkedik. Az órámra pillantok. Elvileg még negyven perc van hátra az útból, mire odaérek... és akkor hogyan tovább? Kezdem azt hinni, hogy a legrosszabb ötletem volt ez a szökés. El tudom képzelni anyám arcát, amikor meglátja majd az érintetlen ágyamat. Képtelen voltam az alvásra, egész éjjel az ablak melletti fotelban gubbasztottam és azon agyaltam, mit fogok mondani neki. Beszélnem kell vele. Az egész az én hibám. Csak kicsúsztak a számon a szavak és már meg is bántam, abban a pillanatban, amikor kiejtettem őket. Azt mondtam, félek az érzéseimtől. Ő azt, hogy én az élettől félek. Igaza van... de most legalább megpróbálok. Még negyven perc és leszállok. Találkozom vele. Ott fog várni a peronon. Muszáj megkockáztatnom egy második lehetőséget... de vajon Ő kész rá, hogy megadja?

Vagy talán édesanyám volt az, akinek ismét igaza volt? Sokszor mondta, hogy a történtek után túl sok mindentől félek. Hogy félek a változástól, az idő múlásától, személyek és tárgyak elvesztésétől. Félek a szeretettől, a gyűlölettől, félek attól, hogy elhagynak. Igaza volt. Félek az élettől, és erről csakis egy valaki tehet. Jeason.
Hogy is mutathatnám be Jeason Smith-t, a férfit, aki megváltoztatta az életem? Ahány ismerőse, annyi különböző megalkotott vélemény kering róla. Jó, rossz egyaránt, de magam se tudtam eldönteni, hogy én pontosan hogyan vélekedek róla. Vegyes érzéseket tápláltam iránta, olyan sok minden kavargott bennem, ha rá gondoltam, hogy szinte megfogalmazni sem tudtam. Anyám annyiszor kért, hogy meséljek neki Jeasonról, meséljem el, hogy mi van köztük, hogy mit éltünk át ketten, hogy mit érzek iránta. Akartam is róla beszélni, elmesélni mindent, ami hozzá kötött, de egyszerűen képtelen voltam. Egy boldog évet töltöttünk együtt, és míg neki az már rég véget ért, én még mindig amiatt az egy, nyomorúságos év miatt emésztem magam. Hogy miért? Mert szerelmes voltam. Igazán szerelmes. Az a lány vagyok, akinek fontos a szavak jelentése, és a szerelem talán a legfontosabb volt számomra. Még erre is Jeason tanított meg. Olyan szép szerelem volt a mienk, olyan valódi – az én részemről biztosan –, hogy még mindig nem tudtam elengedni. Azóta sem jöttem rá, hogy neki vajon mit jelentett az az egy év. Csak győzködöm magam, ha nem szeretett volna eléggé, akkor nem maradt volna ilyen hosszú ideig velem. Akkor nem lehettem volna én sem boldog, hiszen éreztem volna, hogy ő nem akar velem lenni.
De akkor miért tette azt, amit? Miért hagyott el egy szó nélkül, hogy aztán hónapokig ne is halljak róla?
Mindössze egyetlen üzenetet hagyott hátra, azt is csak hónapokkal az eltűnése után kaptam meg. Anyámnak adta az üzenetet és azt mondta csak akkor kapjam meg, ha már készen állok rá. [...]

Vendégírói elismerés


Kedves Daisy! A kép téged, mint vendégírót illet, amelyet elhelyezhetsz az oldaladon, ha rendelkezel vele, továbbá emailben mellékelném számodra a Vendégírói feladatot, amihez kérném, hogy vagy ehhez a bejegyzéshez, kommentben add meg az elérhetőséged vagy írj nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

Mindenkinek őszinte szívből gratulálok, a Vendégírónak és a további résztvevőknek egyaránt! Nagyszerűek voltatok és köszönöm a sok-sok értékes alkotást!

1 megjegyzés:

Daisy írta...

Kedves Szatti!
Köszönöm, hogy élhettem a lehetőséggel! :)
Elérhetőségem: daisyfanfic02@gmail.com
Várom az emailedet! :)

Puszi,
Daisy