2015. június 6., szombat

Pendítsd meg egy történet húrjait! - Eredményhirdetés

Vendégírók


Jega - Félelem

Képtelen vagyok felébredni, menekülnék, a hullámok vadul nekicsapnak a sziklás partnak. Körmeim elkopnak, de kaparom tovább a sikamlós köveket, Olykor már majdnem sikerül feljutnom, de a következő pillanatban a zabolátlan habokban találom magam. Nem sikerül felkapaszkodni, levegő után kapkodok, a légszomj, mint ébresztőóra, riaszt, és az éjszakai sötétségben, az ablak előtt, kirajzolódik a szélben táncoló fa, nagyokat sóhajtva, a valóság körül ölel. Hunyorgok a fa lombjai között bevillanó telehold fényétől. Kezem idegesen kutat, az ágyam mellé rejtett vizes palack után kap. Nagyot kortyolva, már csak a valóság létezik, a gyötrő tehetetlenség érzése megbúvik az álomban, csak kínzó emlékfoszlányok maradnak meg belőle. [...]




Aniie - Vízkristály


Ezernyi féle szélcsengő szólalt meg egyszerre, itt-ott halkan vagy hangosan, néhol gyermekkacaj, máshol rekedt „a” hang volt a névadó. Egyetlen volt közös mindben: hogy elmerültek a Világ minden színében. S mind ékkő, melyen élénken csillant meg a napfény, aranyat lopva a hol cseppnyi, hol tenyérnyi kőbe.
Mindegyik egy fa ágán díszelgett a réten, melyet minden ember csak Kristályvölgy néven ismert. Az ezernyi csillogó, ragyogó, színpompás erdei fa milliónyi kristályt rejtett, de mindközül csak éneke csengett tisztán: mely nem volt más, mint a most napfényben fürdő kék kristály.
Tán azért volt mind közül neki a legszebb hangja, mert a szomorúság és a bánat emberi érzéssel tarkítja. S miért volt fájdalmas a kristály éneke? Mert az ékköve egy szirén igaz könnyeit rejtette.
S feltételezhető, hogy innen ered a neve, a Vízkristály, Poszeidón mennyei tengere. Azt suttogják ugyanis a csacska emberek, hogy képeket látsz, ha megérintheted. Képeket tündöklő szirének csábító arcáról, tengeri paripák mennyei hadáról, vagy a tengernek egy láthatatlan sarkáról.
Vagy a könnyekre fakadó szirén énekét hallod majd, kinek sós cseppjei rejlenek e csodában, vagy ajándékot ad: lehetőséget az örökkévalóságra. [...]


Különdíj

Brukú - Megígértem

[...] A vonat közeledő érces dudálása örömhírként zengi be az állomás összes várótermét. Fekete gőzben zakatolva érkezik majd áll meg élesen csikorogva. Ajtajai valósággal felpattannak, amikből rengeteg zöld egyenruhás férfi száll le meggyötörten és aggódva keresve családját. Szinte azonnal öröm ujjongások, sikolyok és boldog zokogások zaja zengi be az eddig feszült csendbe burkolózott öreg helyet. A lány körül mindenki ölelkezni, kurjantani kezd , de akadnak olyanok is, akik még táncra is perdülnek. Még sem tud örülni velük együtt, mert csak ő áll egymagában a kezében szorongatott kabát szélével. Reszkető lábakkal lábujjhegyre áll s nyakát nyújtogatva megpróbál a tömeg fölé nézni abban a reményben, hátha Ő száll le utoljára és csak azért nem találkoztak még, mert elnyeli Kate alacsony termetét a tömeg. De csak az látja, ahogy a vonat becsukja üveges ajtajait és zajosan tovább indul. A könnyek mardosni kezdik szemeit, amint félelme a vonat hűlt helyével megvalósulni látszik. [...]


Vendégírói elismerés


Kedves Aniie és Jega! A kép titeket, mint vendégírókat illet, amelyet elhelyezhettek az oldalatokon, ha rendelkeztek vele, továbbá emailben mellékelném számotokra a Vendégírói feladatot, amihez kérném, hogy vagy ehhez a bejegyzéshez, kommentben adjátok meg az elérhetőségeteket vagy írjatok nekem a pennatakezbe@gmail.com címre! Előre is köszönöm!

Mindenkinek őszinte szívből gratulálok, Vendégíróknak és a további résztvevőknek egyaránt! Nagyszerűek voltatok és köszönöm a sok-sok értékes alkotást! Jó munkát és sok ihletet kívánok a legújabb kihíváshoz!

2 megjegyzés:

Ibolya Jéga Szabó írta...

Elsősorban gratulálok a többieknek. Megtisztelőnek érzem a díjat, számomra inspirálóan hat a további írásaimra. Köszönöm Szatti.

Névtelen írta...

Kedves Szatti!
Köszönöm, hogy elfogadhatónak tartod írásomat, az elérhetőségeim nem változtak. :)
További kellemes napot!
Aniie