2015. augusztus 8., szombat

Életre keltett karakterek



Jó néhány bejegyzés olvasható az oldalon a karakteralkotással kapcsolatban, de ez is azon témák egyike, amelyik nem eléggé kimerített vagy amivel kapcsolatban mindig lehet újdonságot elmondani. A karakterek a történetek éltetői, mozgatórugói, ők formálják a cselekményt és az ő gondolataik és érzéseik összessége töltik meg a sorokat élettel. Biztosan van tapasztalatotok azzal kapcsolatban, hogy egy-egy könyv esetében bizonyos szereplőkkel rokonszenvet éreztek, míg más karakterek inkább unszimpatikusak számotokra. Sok általános dolgot lehetne elmondani, hogy ez miért is van, de én egyetlen egyszerű választ emelnék ki a sok közül: mert magunkra ismerünk.
Ha a szereplő kicsit is hasonlít ránk - és itt nem külsőségekre gondolok, hanem belső értékekre -, akkor már is képesek vagyunk őt megérteni, átérezni és ezáltal vele azonosulni. Azon szereplőket, akiknek elképzelései, szabályai és nézetei a miénkkel szöges ellentétben állnak, szimplán nem kedveljük őket, mert nincsenek közös vonások, azonos szemléletek. Tehát, nem attól függ egy karakter szimpatikus megjelenése, hogy az a történetben a jó vagy a rossz oldalt képviseli. Tudjuk szerintem mindannyian, hogy sokszor a "rossz" karaktereket is ugyanúgy tudjuk szeretni, mint azokat, akik a jó cél érdekében cselekszenek. Tudatában vagyunk, hogy általában a jó győz és a rossz veszít, mégis belopják magukat a szívünkbe ezek a sötét karakterek, mert van valami a jellemükben, viselkedésükben, gondolkodásukban, amivel egyet tudunk érteni és ezáltal őket is képesek vagyunk elfogadni.
Tehát a legfontosabb számomra, az azonosulás. A hasonlóság. Ezek lehetnek apró jellemvonások és tulajdonságok. 

- ő is érettségi előtt álló/egyetemista tizenéves lány/fiú
- elváltak a szülei/ szeretetteljes kapcsolata van a szüleivel
- van egy legjobb barátja, akivel mindent megoszt
- magányos, senkivel sem érti meg magát igazán
- ugyanaz a hobbija (hangszeren játszik, olvas, fényképez, ír, fest, rajzol, stb.)
- boldog párkapcsolatban él/ túl van egy szakításon
- érzéseket táplál valaki iránt, aki nem viszonozza
- valaki szerelmes belé, de ő csak barátként tekint rá

Sorolni lehetne ezeket a példákat, amelyek úgymond kapaszkodóként jelen vannak a történetben és ezek azok a szempontok, amelyek által képesek vagyunk átérezni az adott karakter gondolatait és érzéseit. Ha hasonló az élete a miénkhez és ha a fentebb írtak közül akár egy is érvényesül, már is oda tudunk figyelni a leírt szavakra. 

Ez az egyik szempont... viszont olykor pont azért kedvelünk valakit, mert más. A hasonlóság viszont, itt is érvényesül, csak nem oly módon, mint ahogyan arról fentebb szó volt. Hasonlóságra alapszik, de ilyenkor a karakterek másságát azért értékeljük vagy kedveljük, mert olyanok, amilyenek talán egyszer, valamikor vagy a lelkünk mélyén mi is lenni szeretnénk. Rokonszenvet és szimpátiát érzünk, mert általa átélhetünk egy élményt, amelyben nekünk már nincs vagy még nem volt részünk. Általában szívesen olvasnak romantikus történetet azok, akik még nem találták meg a szerelmet. Szívmelengető érzés más öröméről olvasni és azt képzelni, hogy ránk is vár egy ehhez hasonló érzés. Mások azért olvasnak ilyen történeteket, mert egyszer ők is birtokolták, és jó visszaemlékezni más életén keresztül erre az érzésre, időszakra. Így van ez a szereplőkkel is. Kedveljük őket, mert mások. Szeretjük őket, mert önmagunkra emlékeztetnek, még ha már vagy még nem is hasonlítanak hozzánk. Egy könyv képes ajtót nyitni számunkra egy másik világba, amelybe biztonságban beléphetünk és nincsenek következmények. Teljesen más közeg, más élet és mégis közel tudjuk engedni magunkhoz. 

A szerethetőség viszont csak egy érzet, egy benyomás vagy vélemény. Íróként viszont sokkal több erőfeszítést igényel megalkotni egy karaktert azon kívül, hogy szerethetővé akarjuk tenni az olvasók számára. Ez pedig a kidolgozottság. Mindez ugyanolyan erősen érzékelhető, mint a szimpátia. Az olvasók pedig különösen finnyásak tudnak lenni, ha egy-egy szereplő jelleme, karaktere nem átérezhető vagy nem hiteles. Ezt tudom magamról is, hogy nagyon kiábrándító tud lenni, ha egy szereplő sablonos, tucatszemély és nem fedezek fel semmi egyedit. Ehhez nem szükségesek különleges szokások vagy tulajdonságok. Nem azt akarom, hogy lenyűgözzön vagy hogy azt érezzem, sosem találkoztam még hozzá foghatóval. A különcségnek is vannak határai. Amit én általában egy szereplőben keresek, az az hétköznapiság. Az emberszerűség. Ne legyen tökéletes és még csak az egyediség sem szükséges. Ha kell, tévedjen és hibázzon. Tudjon nevetni vagy legyen mérhetetlenül szomorú, ha annak érzi magát. Képes legyen megbocsátani és túllépni a sérelmein. Lássa meg másokban a jót, és hogy a második esély mindig jár. Önmagának is. Ha egy karakter képes véteni és utána ezen hibákból tanulva, túllépni önmagán és fejlődni a történet végére, az nekem már élmény. Ha van kiindulási pont és egy magasabb cél, ahová eljutott, akkor azt a történetet érdemes elolvasni. 

Ezen felül, érdemes listát készíteni. Gyűjtsetek össze kérdéseket és tegyétek fel őket, magatokban, mintha csak a karakteretekkel beszélgetnétek és úgymond készítsetek vele interjút! Ezek leginkább nektek jelentenek majd segítséget, mert teljes részletességében látjátok majd a karaktereteket magatok előtt. Mindebből nem kell mindent a történet részévé tenni, de mint alkotók, tudtok majd miből meríteni és lehetséges, hogy egy-egy történetbeli emlék elmeséléséhez jó alapanyagot ad majd. Lesz egy kész karakterrajz a fejetekben és minél jobban ismert számotokra a szereplőtök, annál közelebb érzitek majd. Szinte a barátotokká válik és ezáltal meg tudtok ragadni egy közvetlen hangot, amelyen megszólalhat a karakteretek. Ha megvan a kapcsolat a karakter és író között, nem nehéz életszerű, hihető, szerethető történetet alkotni.

Remélem, hasznos információkkal szolgálhattam és szívesen fogadok minden hozzászólást és véleményt! :)

2 megjegyzés:

kata balog írta...

Nagyon tanulságos olvasni számomra a soraidat. Én évek óta író akarok lenni, és rengeteg kósza vázlat lapul az íróasztalomban. Most úgy tűnik hogy végre az egyik régi könyv vázlatomból lesz valami.Hetek óta ezen dolgozom. A történet alapja már meg van és most kezdtem el a kidolgozást. Imádok olvasni is. Jó érzés egy olyan ember gondolatait olvasni aki ugyan úgy szeret olvasni mint én és írással foglakozik! Kívánok neked tiszta szívből sok sikert! Üdv:Kata

Szatti írta...

Én pedig sok sikert kívánok a készülő történetedhez és remélem, az oldalon található bejegyzések, cikkek segíthetnek téged ebben! :) Őszintén köszönöm a hozzászólásod és minden jót neked!