2015. szeptember 19., szombat

Megírom, átírom, újraírom - A törlés jelentősége



Akik alkotnak - tehát történeten, novellákon, verseken vagy egyéb írásokon dolgoznak -, biztosan ismerős lehet számukra az a helyzet, amikor megírnak egy részletet vagy fejezetet, és egy idő után törlik, mert nem érzik elég jónak. Ez egy normálisnak mondható reakció, hiszen törekedünk a tökéletesre, a leginkább nekünk tetsző változatra, amely hasonlít arra vagy szinte megegyezik azzal a képpel, ami a fejünkben is van, viszont előfordul, hogy átbillenünk a ló túloldalára és túlságosan megszokottá válik a törlés használata, avagy túlságosan kritikussá válunk önmagunkkal szemben.

Az önkritika nagyon fontos és szerintem az egyik legjobb tulajdonság, ha képesek vagyunk az írásunkat hibásnak látni. Találkoztam már olyan írókkal a blogvilágban, akik nagyon is elvakultan hittek abban, hogy az írásuk úgy jó, ahogyan van és még az olvasóik biztatására sem voltak hajlandóak változtatni a leírtakon, holott tényleg segítőszándékkal adtak nekik tanácsot. Nem szeretem, amikor valakiben nincs alázat az írás iránt és nem érzi, vagy nem tartja szükségesnek, hogy fejlődjön. Az írás nem egy elsajátítható folyamat, amit az embernek elég egyszer megszereznie, megtanulnia és akkor onnantól kezdve már írónak mondhatja magát. Sosem tanulunk meg írni. Érteni érthetünk hozzá és szerezhetünk tapasztalatot, ellenben tudni sosem fogjuk... mindez állandóan változik, és ez benne a csodálatos. Mindez persze igaz más területekre az életben. Mindig tanulunk, és ettől válik érdekessé, széppé és összetetté ez a dolog.

Az írás során fontos, hogy megpróbáljuk átadni a gondolatainkat és az érzéseinket úgy, ahogyan a fejünkben létezik, s ahogyan a szívünkben érezzük... viszont van határa az önkritikusságnak is. Sokan hajlamosak a bizonytalanságra és nem hisznek eléggé önmagukban. Írnak, de minden második mondatukat gyengének érzik, unalmasnak és olykor életképtelennek. Én mindig azt szoktam mondani, hogy rossz írás nincs. Ahogyan rossz könyv vagy történet sem létezik, szerintem. Minden lehet nagyszerű alkotás, ha abba (remélhetőleg) az író szívét-lelkét beleadta. Úgyhogy, sose legyen bennetek kétség afelől, hogy amit leírtok, az esetleg rossz. Lehet, hogy nem tökéletes és az is lehetséges, hogy tudtok jobbat is írni nála, viszont legyen bennetek elég hit... hit önmagatokban és hit az írásotok iránt. 
Ha nem megy elsőre, próbáld másodjára... sőt, olykor századjára is, de ahogy mondják: gyakorlat teszi a mestert! Ha dolgoztok egy jeleneten, egy részleten vagy egy adott fejezeten, és egyszerűen nem olyan, mint amilyennek szeretnétek, annak sok oka lehet. Az egyik leggyakoribb probléma, ha az ember rágörcsöl és szinte erőlteti a szavakat, hogy előbújjanak. Ha nem sikerül leírnotok valamit, akkor tegyétek félre és kezdjetek egy teljesen más dologba, amivel szívesen töltitek a szabadidőtöket, vagy aludjatok rá egyet és térjetek vissza másnap a dologra. Sokszor, elég egy kis pihenés az agynak, és újult erővel, letisztult gondolatokkal egyszerűbb folytatni, amit elkezdtünk. Nekem is sokszor volt ezzel problémám, hogy nagyon szerettem volna leírni valamit, amit úgy éreztem, hogy már megvan a fejemben és mégsem sikerült. Felbosszantottam magam, kétségbeestem és stresszessé vált az egész dolog. Írtam valamit, de egyáltalán nem tetszett és végül töröltem minden sort, amit leírtam... aztán másnap jött a megbánás, hogy talán mégsem kellett volna a kukába dobni, mert így meg nagyon nehezen lendültem vissza az inspiráció talajára, azaz nehezen fogtam bele abba, amit félbehagytam.
Őrizzétek meg az írásaitokat, még akkor is, ha rossznak érzitek! A hibáitokból tanulhattok és ha visszaolvassátok azokat az írásaitokat, amiket nem találtok elég jónak, rájöhettek, hogy hol mentetek rossz irányba vagy min érdemes változtatni, hogy jobbá váljon. Ne töröljétek, hirtelen ötlettől vezérelve! Tegyétek félre és nyissatok egy új dokumentumot, vagy vegyetek elő egy másik papírt! Essetek neki újra, majd vessétek össze az előző verzióval! Az összehasonlítások segíthetnek a probléma észrevételében, s minél több változat készül, annál jobban kirajzolódik majd, hogy hol is akadtatok el, esetleg merre lehet más irányba fordulni, hogy sikeresebbé válhasson a munkátok, s ezáltal ti is elégedettebbek legyetek önmagatokkal.

Azzal, hogy kitörlitek a gondolataitokat, nem lesz jobb a helyzet. Nem tudjátok megmásítani vagy megváltoztatni az elképzeléseiteket és meglehet, hogy a törléssel csak még mélyebbre ültetitek azt a gondolatot, amivel nem vagytok elégedettek. A rossz gyökeret ereszt bennetek, és bár lehetséges, hogy nem is rossz gondolat - bár ugye, ti annak tartjátok -, hatással lesz az írásotok további részére és folyamatosan egy fal lesz előttetek, amelybe akaratlanul is beleütköztök majd. Ha valamit rossznak éreztek, fogadjátok el! "Igen, ezt nem érzitek jónak és igen, ezen lenne mit javítani, mert tudok ennél talán jobbat is!" Ne arra összpontosítsatok, hogy nem olyan, amilyennek szeretnétek, hanem arra a jóra figyeljetek, amit ki szeretnétek hozni belőle. Higgyetek önmagatokban és abban is, hogy amit leírtok, az tökéletessé válhat. Nem mindig sikerül első nekifutásra olyan részletet leírni, amivel maximálisan elégedettek vagyunk. Olykor átírásra, alakításra, csiszolásra és finomításra van szükség, viszont ha mindezt pozitív jelleggel tudjátok felfogni, és nem önkritikus módon, hibaként értelmezni az írói munkásságotokban, akkor sikerülhet túllendülnötök azon a berögződött elképzelésen, hogy ami nem tökéletes, azt azonnal törlöm. Ha mindig kitörölhetnénk az előző gondolatainkat, újra és újra ugyanabba a hibába esnénk, mert nem lenne előttünk példa, amiből tanulhatnánk! Ilyen szemmel tekintsetek az írásaitokra is!

Köszönöm a figyelmet és hogy elolvastad ezt a bejegyzést! Remélem, hasznodra tudod fordítani a leírtakat és tudsz belőle meríteni! További jó olvasgatást az oldalon! :)

Nincsenek megjegyzések: