2015. szeptember 5., szombat

Penna levelek - A fejezetek jelentősége

Kérdés: Kedves Szatti! Pár napja akadtam rá a Pennára, de nagyon hasznosnak találom. Egy dologgal nem vagyok tisztában: hogyan osszam be a fejezeteket? Mert bár fejben elgondolom a történetet, mégis kisebb-nagyobb dolgokat még hozzáfűzünk, kibővíteni a papíron tudjuk, nem fejben, mert elfelejtődik. Tehát, ha a történet megvan, mit mitől különítsek el? Tudom, hogy ez igazából a történettől függ, de nemigen tudjuk mi sem, hogy mi a következő, amit papírra vetünk, ha mindent kibővítünk. Előre is köszönöm a segítséged!
Üdv: Réka

Válaszom: Kedves Réka! Igyekszem úgy megválaszolni a kérdésed, hogy az segítséget jelenthessen Neked és azt is remélem, hogy jól értelmezem. A fejezetek beosztása szerintem eléggé spontán dolog és ahogyan te is okosan mondtad, történettől függ. Nem hiszem, hogy úgy kellene megválasztani a fejezetek terjedelmét, hogy az mindig oldalszámra pontos legyen. Egy történet sosem szimmetrikus, bár ha azt a megoldást vesszük figyelembe, hogy olykor prológus és epilógus keretezi a leírtakat, mégis létezik valamiféle rendszer. Viszont mindez inkább külsőség és csak egy cím, amellyel ellátjuk az első és az utolsó fejezetet. Azaz a tartalom felosztásán és annak cselekménybeli elkülönítésén nem változtat. Legfeljebb esztétikusabbá teszi a szöveget és érezteti az író elképzelései alapján történt elkülönítést. 
Hogy miképpen oszd fel a fejezeteidet a történeten belül, szerintem engedd, hogy a történet határozza meg. Érezni fogod, mikor van vége egy nagyobb gondolatnak vagy cselekményláncnak. Ez valahogy, adja magát és nem kell különösebben beleavatkozni a folyamatba, hogy akkor én most minden ötödik oldal után választóvonalat húzok. Én elég rég dolgoztam már komplett történeten, de emlékszem, hogy ott sem foglalkoztam kimondottan a tagolás rendszerével. Annyit írtam egy fejezetbe, amennyit jónak éreztem és ott zártam le a gondolatot, ahol úgy gondoltam, itt az ideje. Minden történetnek megvan a maga ritmusa és szinte, akaratlanul is ráérez az író ezekre a megállókra. Engedd, hogy a történet vigyen magával és meg fogod látni, rá fogsz tapintani ezekre a nyugalmi állapotokra, amelyek olykor-olykor megjelennek a cselekményen belül. Amikor véget ér egy történés, egy nagyobb párbeszéd, egy jelentősebb esemény vagy csak nyugovóra tér a főszereplőd a történetben, ott lesz a helye és ideje a megállásnak. 

Az megint egy másik dolog, amikor valaki blogon teszi közzé a történetét és nem szeretne össze-vissza olyan fejezeteket közzétenni, amelyek hol rövidek, hol pedig túlságosan hosszúak. Olyankor kénytelenek vagyunk egyfajta rendszerben alkotni vagy úgymond, rendszerezve tagolni a fejezeteinket. Amikor én történetet írtam és blogon is közzétettem, először is magamnak írtam word-ben, és nem blogra a bejegyzésfelületre. Egészben láttam a történetem és csak ezután próbáltam egységesen felosztani, hogy az ne legyen fejezetenként se túl rövid, se túl hosszú, hiszen az olvasók nem fognak egy több A4-es oldalnyi fejezetnek neki vágni. Ez blogon másképp működik, mint egy tényleges könyv olvasásánál. Ez utóbbinál nem riasztja el az embert, ha egy fejezet sok oldalas. Egy blog esetében viszont, az olvasó önkéntelenül is felsóhajt, hogy na akkor görgethet le és le és még tovább. 
Amit tanácsolni tudnék neked az az, hogy írj és ne gondolkozz azon, hogy hol van a helye és az ideje a fejezet végének! Hidd el, érezni fogod a megállás pillanatát, amikor egy újabb lapon tovább folytathatod a történeted, de immár a következő számjelzéssel ellátott fejezetcímmel. Ha pedig nem akarsz fejezetekkel bajlódni, azt is megteheted. Fejezetekre bontani egy történetet, sosem kötelező. Ahogy neked tetszetősebb. Ezt is érdemes megfontolni! Ellenben, ha mindenképp fejezetekben gondolkodnál, egyszerűen csak hagyd, hogy a történet sodorjon és akkor "vessen partra", amikor ő szeretné! Folyamatában alakul majd ki a dolog, meglátod! :)

Remélem, tudtam jót mondani és sikerül valamilyen ötletet merítened belőle! 
Köszönöm a kérdésed!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszönöm szépen a válaszodat! Megfogadom a tanácsot! ;)