2015. október 9., péntek

Prológus és Epilógus



Maga a kifejezés szerintem mindenkinek ismerős lehet, és elméletileg nem idegen számotokra a használata, még ha ti magatok nem is alkalmaztátok még az írás során. Általában minden második vagy harmadik könyv rendelkezik ezzel a kombinációval - és kiemelném, hogy a kettő együtt használatos, tehát nem lehet csak ezt vagy csak azt alkalmazni. Ha prológussal szeretnétek indítani a történeteteket, feltétlen szükség van hozzá az epilógusra is, hiszen így keretezhetitek a történetet. S, mivel a kivétel erősíti a szabályt, találkoztam már olyan könyvvel is, amely csak epilógussal rendelkezett. Erre a megoldásra is ki fogok térni. Viszont szeretném hangsúlyozni és fontossá tenni számotokra, hogy a kettő együtt való alkalmazását tartom helyes(ebb)nek.

Prológus funkciója és célja

Leegyszerűsítve, avagy röviden és tömören annyit tesz a dolog, hogy a történet rendelkezik egy úgynevezett előszóval. Ez kapcsolódhat a történet cselekményéhez és állhat azon kívül is. Ez utóbbit arra értem, hogy vannak olyan prológus típusok, amelyek nem egy könyvbeli cselekményt dolgoznak fel, hanem előzményként kapcsolódnak a történethez. Ismertet egy évekkel ezelőtti helyzetet, eseményt, valakinek a gondolatait és bár a történet része, mégsem a cselekmény folyamatához kötődik. Viszont, fontos részét képezik annak, hogy megértsük és átlássuk a történet valódi cselekményét és annak folyamatát. Valahol, valamiért lényeges lesz és azért szerepel a történet elején, hogy az író máris leszögezze számunkra a fontosságát. Ilyen példa lehet Becca Fitzpatrick Csitt csitt könyve, ahol a prológusban Folt szemszögéből ismerhetjük meg a múltat, és csak ennek megismerése után kezdhetjük el a történet olvasását. Nem része a cselekménynek, de mozgatórugója és talán elindítója.

Egy másik típus, amely talán gyakoribb, amikor egy későbbi cselekmény történését olvashatjuk a prológusban és lehetséges, hogy az adott részlet csak a könyv felénél vagy háromnegyedénél jelenik majd meg. Ilyenkor úgymond előrevetíti az író az eseményeket és a prológus után következő első fejezettel visszacsöppenhetünk a jelenbe és a sorban következő fejezetek alapján végig követhetjük a történéseket, s hogy miképpen jutunk majd el a prológusban szereplő jelenethez. Ilyen példa számomra Stephenie Meyer Alkonyat című könyve. Ott Bella gondolatait olvashatjuk és a könyv nagyobb fordulatát emeli a prológus középpontjába. Majd az első fejezettel kezdetét veszi az utazás, és megismerhetjük az előzményeket, a történéseket, melyek a prológus tartalmához vezetnek majd. 

Harmadik típus, amikor az író a főszereplőn keresztül szól hozzánk és rögtön a cselekmény közepébe vágva indítja a sorokat. Ilyenkor nem igazán tudunk meg semmit sem az előzményekről, vagy a múltbeli dolgokról... rögtön a cselekményben találjuk magunkat, és ott kezdjük a történetet, ahonnan az első sorok indultak. Nincs mögöttes tartalom vagy olyan közlendő, amelynek megismerésére szükség lenne az első fejezet megkezdése előtt. Mindez inkább valóban, egy tényleges előszót jelent, és nem előrevetítést, vagy visszatekintést. 

Negyedik típusnak is mondhatnánk, viszont inkább csak példának szeretném felhozni nektek, hogy milyen prológus típusossal találkoztam még. Volt olyan könyv, amely egy levéllel indított. Egy férfi szólt a szeretett nőhöz másfél oldalon keresztül, és ez jelentette a történet prológusát. Ez is inkább előzménynek mondható, viszont formailag nagyon tetszett ez a kivitelezés, hogy konkrétan dátummal és aláírással ellátott levelet olvashattam az első fejezet előtt. A prológus formája végülis, rátok bízott. Az előbb említett példák alapján eldönthetitek, hogy ti melyiket szeretnétek alkalmazni a történetetek írása során és meglehet, hogy létezik olyan megoldás is, amelyet én sem ismerek, ti pedig már találkoztatok vele. A lényeget viszont, sose felejtsétek: kapcsolódjon a történethez! Ne csak azért lógjon a levegőben vagy tűzzétek az első fejezet elé, mert jól néz ki, ha így kezdődik a történet. A prológusnak legyen célja, miértje, helye és ideje! Adjon indítást, kezdetet és csalogassa beljebb az olvasót!


Epilógus funkciója és célja

Ahogyan azt az előzőekben leírtam, a prológus és az epilógus együtt létezik, keretet adva a történetnek. Ha az egyiket alkalmazzátok, mindenképp szükség van a másik félre is. Az epilógus, funkcióját tekintve lezárja a történetet és összegzi az eseményeket, viszont ennek is megvannak a típusai.

A leggyakoribb epilógus típus, amikor ugrunk az utolsó fejezethez képest néhány hetet, hónapot vagy évet az időben. Túl vagyunk a nagyobb fordulópontokon, a történet csúcspontján is és ebben a befejező részben már csak egy lezárást olvashatunk, amellyel az író végleg elvarrja a szálakat, és elbúcsúzik a szereplőktől, a történettől, s minket olvasókat is erre kér, szavak nélkül. Biztosan ismeritek ezt az érzést... amikor becsukjátok a könyvet, néhány másodperces csend vesz benneteket körül, és mint egy gyorsított film, leperegnek előttetek azok a bizonyos képkockák és arra gondoltok..."jaj, de hamar véget ért."

Létezik egy köztes típus is, amikor nincs prológus, viszont epilógus van... ezt leginkább akkor tapasztaltam, ha egy több kötetes sorozatról volt szó, és valahogyan szerette volna összegezni és lezárni a történteket az író. Nem tudom, miért nem szerepelt a sorozat elején prológus is... lehet, nem tervezte és csak a kötetek folytatásnál született meg benne a gondolat, hogy talán jó lett volna. Mindenesetre, a prológus elmaradt, epilógust viszont kaptunk... talán, ez a megoldás sem rossz, viszont én személy szerint, ha már az egyiket alkalmazom, a másikról sem feledkezem meg, akár akaratlanul, akár szándékosan.

Egy másik típus, amikor nem ér véget a történet - mert lehet egy trilógia részéről van szó, vagy egy több kötetes sorozatról -, és ilyenkor az epilógusban előrevetítést olvashatunk, esetleg a következő könyv első néhány fejezetének történéseiből egy rövidebb kóstolót. Ezzel a módszerrel nincs más célja az írónak, minthogy az olvasókat maradásra bírja a következő kötet megjelenéséig, mi pedig örülhetünk, hogy kaptunk néhány plusz információt és némi előzetest a történet folytatásából.
Ha epilógust írtok, nagyon fontos a lezárás megválasztása. Nem lehet csak úgy félbehagyni a mondatokat, és szerintem egy történetet nem elkezdeni nehéz, hanem befejezni. Nagyon sok múlik az utolsó néhány mondaton, szavakon. hogy az olvasó milyen gondolatokkal és érzésekkel távozik majd a történetünk világából. Nálam általában ez okozta a legnagyobb fejfájást és számtalan epilógus piszkozat készült, mire sikerült megírnom az igazit... legalább is remélem, hogy az igazit és a tökéleteset. 
A lényeg, hogy ahogyan arról a prológusnál is szó volt, legyen célja az epilógusnak. Tervezzétek meg, hogy milyen lezárást szeretnétek és ne csak egy összecsapott vég legyen, amelyen érződik, hogy már minél hamarabb szeretettek volna túl lenni a dolgon. A befejezés fontos... talán lényegesebb, mint a kezdet vagy ami úgymond középen található. Itt találkozik össze minden, itt ér véget és ez határozza meg, hogy milyen vélemény alakul ki az olvasóban, összképet tekintve.

Remélem, tudtam segíteni ezzel a témával is és minden kérdést, hozzászólást szívesen látok! :)

3 megjegyzés:

Brukú Szürke írta...

Egyetlen Szatti,

Nagyon szépen köszönöm a bejegyzést.
Már vártam mert érdekelt ez a téma csak sokat nem tudtam róla. Értékes és mindazonáltal hasznos infókat osztottál meg velünk!

Szerinted mikor érdemes ezeket használni? Merthogy nem minden könyv rendelkezik epilógussal és prológussal.

Jó hétvégét kívánok :Brukú

Szatti írta...

Drága Brukú!

Szerintem a mikor rád/rátok bízott! :) Nincs megkötés vagy bármiféle szabály, amiért valamilyen helyzetben kötelező vagy ajánlott lenne használni. Ha szeretnéd keretezni vele a történeted, akkor alkalmazod, ellenben ha rögtön az első fejezettel szeretnél indítani, akkor pedig úgy cselekszel. Én annyiból szeretem a használatát, hogy a tényleges cselekmény előtt felvezethetem a főbb történéseket, kicsit megismertethetem a főszereplőmet, vagy rávilágíthatok valamilyen eseményre, ami fontos lehet majd a történet folytatását tekintve. Mintha előre instrukciókat fektetnél le, és ezáltal útmutatást adnál az olvasóid számára.
Az epilógus kapcsán pedig éreztethetem, hogy ez a lezáró fejezet, amellyel minden apróbb cselekményfoszlányt lezárhatok, s nem maradnak nyitott kérdések a levegőben. A prológus és epilógus kapcsolata számomra inkább esztétikai jelentőséggel bír, hiszen akár első fejezettel is indíthatnám a könyvet és véget érhetne mondjuk a harmincnyolcadikban anélkül, hogy az elején és a végén jeleztem volna ezekkel a hangzatos megnevezésekkel, hogy itt Hölgyeim és Uraim, prológus és epilógus következik. Tehát, nem szükséges dolog... inkább csak formai kérdés, amelyet te választasz meg. Ha van olyan információ, történés, múltbeli esemény vagy háttértörténet, amelyet szeretnél a tényleges történet előtt bemutatni vagy ismertetni, akkor írj prológust... s akkor ne felejtsd majd el a párját sem. Viszont, ha úgy érzed, hogy rögtön a történettel indítanál, akkor talán nem annyira szükséges. Én szeretem alkalmazni és általában szoktam is, de lényegében ez egyéni ízlés kérdése. :)

Köszönöm a hozzászólásod és azt is, hogy elolvastad a bejegyzést! :)

Brukú Szürke írta...

Szeretett Szattim,

Köszönöm a gyors választ és a személyes véleményeket is.
Szerintem neki veselkedek a témának, érdemes lesz megpróbálni. :)

Legjobbakat kívánom :Brukú