2015. november 8., vasárnap

Penna levelek - Párhuzamos történetek

Kérdés: Kedves Szatti! Régóta olvasom már a blogod és nagyon nagy segítségnek találom. :) Érdekelne, hogy mi a véleményed arról, ha az ember egyszerre több kisebb-nagyobb kaliberű történeten is dolgozgat. Elkerülhető, hogy ne folyjanak össze a szálak?

Válaszom: A kérdésre a válasz egyrészt igen, másrészt nem. Természetesen, ha az ember tudatában van annak, hogy melyik történethez melyik cselekmény tartozik, vagy annál az adott írásnál mely karakterekkel dolgozik, akkor igen, lehet akár több történeten is egyszerre dolgozni. Megsúgom, én magam is csináltam már ilyet, bár nem igazán támogatom az ötletet. Teljesíthető és kivitelezhető, hiszen ha időt tudunk szánni mindegyik történetünkre, akkor működőképes lehet. Másrészt tudom, hogy íróként nagyon is képesek vagyunk ragaszkodni az írásainkhoz és nem igazán tudunk választani, miszerint melyiket is szeretjük jobban. Egyik történetet a tragikusságáért, másikat a humoros oldaláért, a következőt a romantikus szál miatt, a negyediket a történelmi jellege miatt, és így tovább.
Néhány mondattal ezelőtt említettem, hogy teljesíthető, ha időt tudunk szánni mindegyik történetünkre, ellenben ez nem jelenti azt, hogy a figyelmünket is ilyen arányban lennénk képesek megosztani. Sajnos előbb-utóbb, ez a megoldás nem lesz sikeres vagy eredményes, mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy egyszerre több mindenbe "beleölni" az energiánkat, csak félmunka. Ha egyetlen művel dolgozunk, akkor teljes koncentráltsággal, kimondottan annak világában és karaktereiben merülünk el. Nincs zavaró tényező, más cselekményvezetés, ami letéríthetne bennünket annak általunk kijelölt útjáról. Továbbá sokkal látványosabb és eredményesebb, ha egyetlen történetet helyezünk előtérbe, mintha ide-oda kapkodnánk a sorok, mappák és fájlok, bejegyzések és félbehagyott írások között. Egy ideig talán képesek vagyunk szimultán módon írni, később viszont érezzük, hogy a történeteink nem előre, hanem visszafelé fejlődnek. Nyersnek, meggondolatlannak és kevésbé tökéletesnek látjuk majd a munkánkat. Ha a történet cselekményével még képesek is vagyunk haladni, a stílusunk és a mondatok megfogalmazása összecsapottnak hat majd. Mondhatni, nem leszünk a sorok mögött.

Amikor írunk, feltétlenül és elengedhetetlenül szükséges, hogy azonosuljunk a történettel, annak szereplőivel - vagy akár csak a főszereplővel -, viszont ott kell, hogy legyünk minden pillanatban. Több történeten dolgozva, ez megvalósíthatatlan és bizonyos idő után olyan érzésünk lesz, mintha többfelé szakadva már nem is igazán tudnánk, kik is vagyunk. Egy ideig szomorú hangvételű íráson dolgozunk, a másik történet pedig megkívánja, hogy vidámak és humorosak legyünk. Ilyen váltásokra képesnek kell lennünk, hiszen írni olyasmi, mint amikor az ember színpadon ezernyi karakter előadhat, vagy eljátszhat, ellenben mindez előbb-utóbb zavart okozhat a léleknek és  később visszatükrözi majd minden alkotásunk, amelyen párhuzamosan dolgoztunk. Nem lesz egység és teljes lesz a káosz. 

Úgyhogy az én személyes tanácsom - amit nem kell feltétlenül megfogadni vagy egyetérteni vele -, hogy egyszerre egy alkotáson dolgozzatok! Nem könnyű, tudom, de érdemes rangsorolni és írni egy képzeletbeli listát, hogy mely történetet szeretnétek jelen pillanatban előtérbe helyezni. Higgyétek el, meghálálja majd az írásotok és a történetetek, s nem utolsósorban ti is elégedettebbek lesztek a munkátokkal! Érzitek majd, hogy igen.... ezt a néhány hetet vagy hónapot csak ennek a történetnek szenteltem, és ott voltam minden pillanatában!
Remélem, tudtam segíteni és köszönöm a kérdést! :)

Nincsenek megjegyzések: