2015. december 6., vasárnap

Vendégírónk, Brukú bejegyzése - Írói praktikák, rendszeresség az írásban



Nincs is annál jobb, ha az ember motivációt és tehetséget érez az írás iránt. De szükséges-e arra figyelnünk, mikor és hogyan ülünk kedvenc tollunk és füzetünk fölé? 
Az egyik kulcsszó a rendszeresség. Ki ne rohanna vagy lenne elcsúszva a mindennapi jövés-menésben? Sokszor begyűr a mókuskerék és ilyenkor nem biztos, hogy jut időnk vagy energiánk az írásra. Ha rendszeressé teszed az írást, biztos helyet kap minden napjaidban ráadásul az agyad is rá áll, úgymond rákészül, így könnyebb a ráhangolódás és gördülékenyebben jönnek a gondolatok is.

Részemről a spontaneitás azért nem a legjobb módszer, mert míg lenne lehetőségem írni, addig máson kattagnak a gondolatok –mondjuk bevásárlás, csekkek, tanulás és még sorolhatnám az ismerős elemeket – elvéve minden energiát a sorok bővítésétől. Azzal, hogy az esti, csendes órákat tűztem ki magamnak, ha nem is teljes oldalakat, de bekezdéseket és új ötleteket tudok hozzá adni a művemhez „erőlködés” nélkül. Második kulcsszó pedig a módszeresség. Mondd, hogy pedáns vagyok, de nekem az elnagyolt vázlat írás vált be és ragaszkodom is hozzá, ugyanis ha a váz meg van lépésről lépésre, ki tudom bővíteni, külön a párbeszédekkel, a tájleírásokkal... stb. Így mindennel tudok foglalkozni és semmi nem marad le. Az éremnek két oldala van, tehát tiszta sor, hogy nem mindenkinek válnak be ugyanazon módszerek, viszont szeretném tovább folytatni a gondolatmenetet a kiegészítésekkel, mint a témához illő könyvek, képek, zene vagy esetleg idézetek keresése. Úgy vettem észre, hogy fokozzák az ihletet és az utóbbiak esetében az alkotás minőségét is. 

Azt szintén fontosnak tartom, hogy képben legyek és tudjam a legfontosabbakat annak a témakörnek a hátteréről, amiről éppen írni szeretnék. Ez legfőképpen a történelmi és sci-fi vonatkozásában a legfontosabb. Példának okáért, legelőször akkor kezdtem utána keresni a háttérnek, amikor nagy izgatottan megnéztem az Ideglelés Csernobilban c. filmet. Röviden – és bocsánat, ha másnak a lelkébe taposok ezzel – nem adtam volna ki pénzt ennek a filmek az elkészítésére. Igen, neki álltam a saját verziómnak, miután hosszú órákat töltöttem az esemény részletes megismerésével és annak következményeivel. Ez miért fontos? Hogy elkerüld az esetleges baklövéseket, amik hiteltelenné tehetik az írásodat. 

És most szeretnék hozni egy kicsit bohókás ötletet is, ami szintén segíthet fellendíteni az ötletek tárházát: a „Járj nyitott szemmel” mottó. Megvallom őszintén, eleinte sokat gondolkoztam azon, mi ennek az értelme. Aztán egyik reggel a buszon zötykölődve azon kaptam magam, hogy a legelők horizontjánál felkelnő nap vöröses sárgás színét bámulom, ahogy félénk sugarai meg-megcsillanak a deres füvőn és a lustán legelésző lovak fényes szőrén. A tájat magát ezerszer látom naponta, de akkor teljesen más, lenyűgöző képet adott – és máris belém hasított Az isteni szikra. :) Ehhez tökéletesen passzol mások megfigyelése a mindenapokban. Tudom, furán hangzik, de javadra válhat, ha például a gesztusokra vagy a párbeszédekre vagy kíváncsi, mert mondjuk gondod van velük. Vegyünk két ellentétes példát erre: ha egy szerelmes párt nézünk meg akkor láthatjuk, hogy milyen közel ülnek egymáshoz, milyen sokszor érintik meg egymást vagy milyen mámoros tekintettel nézik párjukat. Vegyünk az üzleti életből egy felettest és egy beosztottat és máris láthatjuk a távolság tartást, az ujjtördelést és szájrágcsálást, de még a behúzott nyakat és vállakat is. E két ötlettel arra akarok kilyukadni, hogy nem csak a könyvek, hanem saját környezetünk is segítségünkre lehet, ha ötletekre vagy inspirációra van szükségünk. 

Összegezve, a rendszeresség és a megfigyelés igen sokat nyom a latba ha ihletről, ha fejlődésről van szó írás során.

Remélem számotokra is hasznos ötletekkel rukkoltam elő.
Köszönöm a lehetőséget.

Kellemes hétvégét kíván: Brukú

Nincsenek megjegyzések: