2015. december 23., szerda

Vendégírónk, Fondorka összegzése - Hogyan lehet elkezdeni egy történetet?


Az alkotás egy olyan önkifejező folyamat, amely nem könnyű – és talán ezért sem megy mindenkinek. Ennek a folyamatnak- mely során valami olyat akarunk letenni az asztalra, ami tökéletes -, az a része, amelyet szinte mindannyian megszenvedünk a kezdet. Hiszen elkezdeni valamit, talán az egyik legnehezebb dolog a világon. Hiszen ilyenkor még nem tudod, mit szólnak hozzá mások, egyáltalán az lesz – e belőle, amit akartál. Ilyenkor össze kell gyűjtened minden erődet ahhoz, hogy elkezd. Hogy ne hátrálj meg. És – pontosan ezen okok miatt - egy történet vagy akár egy vers elkezdése is, hasonlóan nehéz feladat. Hiszen ilyenkor bennünk „írókban” felmerülnek a már jól ismert kérdések: Hogyan kezdjek neki? Spontán, vagy akár szedjem vázlatokba? Egyáltalán csak akkor kezdjek bele, ha megszállt az ihlet? Mi van, ha elrontom?

Olyan kérdések ezek, melyekre a válasz személyre van szabva. A megoldás kulcsa nem az, hogy mindenkinek ugyanúgy kéne csinálnia. Nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy valahol – esetleg egy elhagyatott katakombában - ott rejtőzik az útmutatás, arra hogy hogyan kezdjünk el egy történetet. Mindenkinek magának kell végigmennie azon a bizonyos rögös úton, hogy aztán megtalálja a számára leginkább megfelelő módszert. És ezt – bármennyire meglepő is – még én sem találtam meg igazán. Változó hogyan írok meg egy történetet, vagy értékelést, ám mostanában már egyre közelebb vagyok a célhoz. Szerintem sokunk hibája az egy történet elkezdésével, hogy rágörcsölünk. Úgy érezzük, muszáj lenne írnunk, ám az ihlet csak nem akar bekopogtatni az ajtónkon. És ilyenkor – mikor már szétvet minket az ideg – általában már egyszerűen elmegy a kedvünk az írástól. Legszívesebben azt javasolnám, hogy csak akkor írjatok, mikor jólesik – hiszen így lenne fair – ám ezt nem tehetem. Vannak olyan helyzetet, mikor egyszerűen nem tehetjük le a pennánk. Ilyenkor jönnek a vésztervek, az ősrégi történetek előbányászása a fiók legmélyéről. Ám ezekben a helyzetekben sem szabad összecsapni. Meg kell fontolni hogyan, kezdjük. 

Én nálam a bevált módszer az, hogy a történetet egy érzésre, vagy egy jól elkapott mondatra építem. Természetesen ez nem mindig válik be, és velem is számtalanszor előfordult már, hogy órákig csak ültem és bámultam egy üres Word dokumentumot, mert egyszerűen nem akart beugrani valamilyen hatásos kezdő mondat. Ilyenkor azt tudnám tanácsolni – akár magamnak is-, hogy egyszerűen csak kezdjetek el írni. Mindegy hogy az éppen nem az adott irományotok eleje, de ha egyszer belelendültök jönni fog a többi is. Ha pedig belejöttetek már, akkor jöhet az eddigiek átgondolása, és a tervezgetés hogy hogyan tovább. Ám ha az ihlet megvan, akkor egészen más a helyzet. Saját tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor nem feltétlen jó nekiállni csak úgy vaktában írni. Volt már olyan, hogy mikor elkezdtem írni – az addig fantasztikus ötletnek ígérkező – novellám, az szinte azonnal el is vesztette a varázsát. Ugye ismerős? Az ilyen ihletben gazdag esetekben jobb kicsit átgondolni a dolgot. Viszont – és ez fontos – ha bevillan egy ötlet, egy olyan hangulat, amit egyszerűen muszáj leírnotok – és persze nem vagytok klaviatúra közelében – akkor érdemes akár csak egy rövid részletet, vagy érzést lejegyezni az adott ötletből. Néha az ihlet a legváratlanabb helyeken szállja meg az embert…

Nálam az változó hogy írok- e vázlatot. Függ a szöveg terjedelmétől és a feldolgozott témától is. Hiszen ha egy hosszabb novellába vágunk bele, okosabb írni egy vázlatot akár csak nagy vonalakban is. Tudom, mikor neki vágtok, úgy érzitek nincs szükségetek rá, hiszen annyira megvan bennetek az a jelenet, amit meg akartok írni…. És igen ez jogos, de a jelenetek között látni kell az összefüggést, és ez általában nem megy fejben. Az értékeléseknél/kritikáknál pedig szintúgy fontos előre lejegyzetelni, hogy mit akarunk írni, ezzel megelőzvén az ide-oda csapongásokat és a teljes rajongás áradatot is. De néha azért elég csak összeszednie az embernek a gondolatait, hogy élvezhető legyen az írása. Természetesen nem kell minden kis szösszenetnél a vázlat, hiszen az ilyenek egy ültő helyünkben születnek, és általában ezért felesleges is pontosabban felépíteni a szerkezetét a szövegnek. Viszont ha csináljátok az se baj: mint már mondtam, mindenkinek a maga útját kell járnia ilyen téren.

Szóval gyerünk, vágjatok bele! Írjatok, alkossatok, váltsátok meg a világot! És ami a legfontosabb: ne féljetek. Ha beleteszitek a szívetek-lelketek és megdolgoztok azért, hogy amit írtatok évezhető és jó legyen, akkor csak jó sülhet ki belőle.

Sok sikert kíván ahhoz, hogy átverekedjétek magatok a kezdeteken: Fondorka

Nincsenek megjegyzések: