2016. január 29., péntek

Vendégírónk, Lenny gondolatai - A feszültségkeltés eszközei


Hogyan érhetjük el írásunkkal a visszafojtott lélegzeteket és a pattanásig feszült idegeket? Mikor a levegő vibrál a feszültségtől és az olvasó szeme görcsösen kapaszkodik a sorokba? 

Feszültséget teremteni nem mindig egyszerű. Függ a választott műfajtól,az adott a jelenettől, a karakterek természetétől, akár még a terjedelemtől is. Gondoljunk csak Shakespeare Rómeó és Júliájára. A történetet mellékszereplőkkel indítja és jeleneteken keresztül nem tűnik fel egyik címszereplőnk sem, ami azért egy kis nyugtalanságot eredményez. Kezdhetünk akár párbeszéddel is, ami még inkább felkelti a befogadó kíváncsiságát. Tehát a késleltetés egy lehetséges módja a feszültségteremtésnek, amit megtehetünk szereplő belépésével vagy esemény bekövetkezésével is. Ha visszakanyarodunk egy picit a párbeszédekhez én azt gondolom, számos könyvben találkoztunk már veszekedős jelenettel, mikor a karakterek egymás szavába vágva mondják a magukét, és már nem tudjuk meg (maximum sejthetjük) mit akart mondani az előző. Ilyenkor jól alkalmazhatóak a tagolatlan mondatok, illetve a tőmondatok, amiknek heves érzelmi töltetük van. Feszültségteremtő megoldás, ha egy jelenet leírásánál az érzékekre támaszkodunk. Értem ezalatt azt, hogy a látás, hallás, szaglás és tapintás elsődleges szerepet tölt be, míg a tényleges történések csak sejtetve vannak. Hagyjuk kétségek között őrlődni az olvasót! Például:” Az íróasztalomnál ültem már órák óta, a betűk összefolytak a szemem előtt. A félálomban lévő állapotból halk kaparászás rántott ki, ami a földszintről szűrődött fel. Szívem a torkomban dobogott, teljesen éber lettem. Halk kattanás. Mintha a kávéfőzőt kapcsolnám be. Pár perc múlva cappuccino jellegzetes illata kúszott fel a lépcsőn,egészen a szobámig. Kétségbeesetten nyúltam a telefonomért, mert tudtam, a ház üres, anyu csak órák múlva ér haza.” És így tovább. 

Hasonlat, metafora használata nemcsak a képszerűséget teszi teljesebbé, hanem egy kis izgalmat is csempészhet a sorok közé. Ehhez kapcsolnám a kétértelmű szavak, és kifejezések alkalmazását is. Lepd meg az olvasót! Várt esemény helyett jöjjön egy csavar, egy új szál, amire senki nem számítana. Hagyd, hogy szárnyaljon a fantáziád,mert az íróknak megvan az a szabadságuk, hogy azt vessék papírra, amit akarnak. Utolsó gondolatom a történet lezárására vonatkozna. Talán az a szebb ( és jobbik) megoldás, ha minden a helyén van, a történet keretbe van foglalva, és valamilyen szép gondolattal búcsúzunk. Én mégis úgy gondolom - hangsúlyozom, ez csak az én véleményem -, hogy ugyanolyan jó, ha csattanóként egy félbehagyott- vagy szakított mondatot írunk, hármasponttal a végén, jelezve,hogy itt a vége…

Nincsenek megjegyzések: