2016. február 26., péntek

Penna levelek - Az idő, mint távolság

Szia Szatti!
Lenne egy kérdésem hozzád. :) Még tavaly októberben elkezdtem írni egy regényt, amivel eleinte semmi problémám nem volt, szinte megírta magát az adott fejezet, rengeteg ötletem volt. Ugyebár, eltelt azóta több, mint egy év, és hosszú ideje már nem megy az írása. Nem arról van szó, hogy nincs ötletem, mert van, nem is kevés. Azonban akárhányszor odakerül a sor, hogy írjak, minden addigi ihletem elvész, nem tudom, hogyan kéne megfogalmaznom a gondolataimat és bármit, amit leírok, erőltetettnek, unalmasnak érzem. Sajnos emiatt már több, mint egy hónapja nem írtam új fejezetet, pedig a jegyzeteim folyamatosan gyűlnek. Szóval az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék visszazökkenni a történet írásába vagy úgy egyáltalán az írásba? Hogyan tudnám elérni azt, hogy ne érezzem minden egyes leírt szavamat erőltetettnek? Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszod, valamint elnézést, ha egy kicsit kuszán fogalmaztam meg.
xx: Yuju

Az első gondolatom az volt,  hogy az ihlethiány mellett ez az egyik leggyakoribb probléma, amikor is hosszú idő elteltével nem tud az ember visszazökkenni a kerékvágásba, avagy az írás művelésébe, folytatásába. Nálam is állandóan jelen van, bár nem igazán van időm foglalkozni vele, mert lefoglal minden más hétköznapi dolog (figyelni a családra, barátokra, dolgozni járni, stb), és mindemellett jelenleg, nincs időm a történeteimre. Tudom, hogy egy óriási szakadékot képezek az írás és közöttem, viszont arra is rájöttem, hogy írni nem kényszer és senki sem kéri számon tőlem, hogy mégis hogy képzelem, hogy másfél éve egyetlen oldalt sem írtam az elkezdett története(i)mhez? 
Sajnos, akár önszántunkból mondunk le egy időre az írásról, akár más, befolyásoló tényezők miatt, nagyon nehéz visszaszokni és újra felvenni azt a ritmust, amelyet hónapokkal ezelőtt természetes módon diktáltunk magunknak. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, minden nap le kellene ülni a géphez vagy az íróasztalunkhoz és törődni kellene a munkánkkal, már csak a szinten tartás végett. Egyszerű mindezt leírni és valójában, ilyen egyszerű is, viszont az írás halogatása ugyanolyan könnyen véghez vihető dolog, mint amikor az ember elkezd(ene) tanulni, csak "na még egy gyors facebook, na még egy tíz perc és kezdem, na csak egy utolsó és tényleg neki állok" stb...

Az írás egy könnyen halogatható dolog, hiszen egyszerű meggyőznünk magunkat arról, hogy minél később kezdünk egy történet vagy egy novella írásába, annál több ötlettel állhatunk majd neki a feladatnak. Néha, még talán működik is ez a teória, viszont hosszútávon nem célravezető és előbb-utóbb elérünk majd arra a szintre, amikor már nemhogy a novellához nincs ötletünk, de magához az íráshoz sem. A szavak nem jönnek, vagy pontosabban nem úgy jönnek, ahogyan szeretnénk és mintha elvesztettük volna a kapcsolatot azzal az egyetlen dologgal, ami idáig bármikor képes volt kikapcsolni a mindennapokban. 
A kérdés fő problémájához kanyarodva, az erőltetettség ebből adódhat: hosszú idő elteltével újra meg szeretnéd ragadni az írást, mint eszközt a gondolataid papírra való kivetítéséhez, azonban ez sokkal nehezebb feladat, ami visszatükröződhet az írásod megfogalmazásának minőségén. Ha egy korábbi történetedet szeretnéd folytatni, véleményem szerint már is zsákutcába futottál, mert az egyik legnehezebben kivitelezhető feladat az, amikor egy régebbi írását szeretné az ember befejezni. Egy előző bejegyzésben volt már erről bővebben is szó, hogy folytatni nem lehet semmit sem, csak újrakezdeni. Legalább is, ha az írásról van szó. Ha sok-sok idő elteltével újra előveszed egy régebbi történeted vagy megkezdett írásod, olyannyira idegenek lehetnek a szavak és a megfogalmazott mondatok, mintha nem is te írtad volna. 
Ilyenkor érdemes lehet nem a félbehagyott történettel foglalkozni, hanem valami kisebb, formailag is egyszerűbb írásba fogni, ami újra beolajozhatja azokat a bizonyos fogaskerekeket a fejedben. Ha újra megszokod a szavak, továbbá a mondatalkotás ízét, sokkal több sikert tapasztalhatsz majd az adott írásod folytatásában. Mert lényegében folytatod, viszont összességében egy újrakezdett munkafolyamatról lesz szó, amelyben ismét meg kell ismerned a szereplőidet, a helyszíneket, a szituációkat és meg kell tanulnod járni a saját történetedben. Ha ezeket a lépéseket kihagyod és rögtön a a történet, korábbi tempóját szeretnéd elcsípni, újra és újra csalódni fogsz önmagadban, s az írásban egyaránt.
Ha pedig egy teljesen új történetbe kezdenél, akkor is érdemes kisebb "falatokkal" kezdeni a nagy munkálatok előtt, hiszen ha kisebb célokat tűzöl ki magad elé, nagyobb az esélyed a sikerre. Miután az egyszerűbb dolgokkal már boldogulsz, valószínűleg egy történet megírása vagy elkezdése sem fog olyan gondokat okozni, miszerint erőltetettnek érzed majd a leírt szavaidat!

Ez lenne a Penna-levélre adott válaszom, viszont mindezt szerettem volna nem csak Yujuval, hanem minden további, itt jelenlévő íróval megosztani, amelyből esetleg meríthettek vagy okulhattok! Bízom benne, hogy hasznosnak találtátok ezt a bejegyzést és szívesen látok minden hozzászólást és véleményt!

4 megjegyzés:

Yuju írta...

Köszönöm szépen a válaszod! Mindig sokat segítenek a Pennán található bejegyzések, inspirálnak, erőt adnak, így sosem adom fel az írást, ha zsákutcába kerülnék. Örülök, hogy idetaláltam! :) Hosszú ideje már, hogy nem érzem igazán magaménak az írásaimat, mintha nem is én írtam volna őket, szinte olyan. Valószínűleg a hosszú, kimaradt idő miatt. Talán épp itt az ideje valami újba kezdeni. Köszönöm a tanácsot! ^^

xx: Yuju

Brukú Szürke írta...

Sziasztok,
Ismerős a helyzet..
Nekem az szokott segíteni ha nem jönnek a szavak, hogy nyitok egy új dokumentumot és csak úgy írni kezdek. Bármiről hiszen a lényeg a mondat alkotás és a folyamatos írás. Itt nincs tétje a dolognak így talán kevésbé görcsölök rá.
Remélem tudtam segíteni én is :)
Sok sikert: Brukú

Tipegő Zombi írta...

Sziasztok,
Nekem mindig az újrakezdés jött be. Egyszerűen képtelen voltam folytatni az adott irományt, mert nem szerettem, nem voltak az „enyémek” a szereplők, nem írta magát. Két évig próbáltam újraírni, és nem ment. Nem lett az igazi. Úgyhogy, nyitottam egy új fejezetet, rendszereztem a gondolataimat, és újból nekiláttam írni. Az ihlettelenséget elkerülni, vagy a szinten tartást megragadni lehet azzal, ha minden nap írok valamit. De azt is tudom, hogy egyszerre csak egy művel lehet foglalkozni, mert ha többet írsz, az egyik kiemelkedik, míg a többi ködbe vész.

Szép napot!
Dóri

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat! Amiket elmondtatok, az mind igaz és jó megoldás lehet a megkezdett alkotás által, egy teljesen új dokumentumot nyitva, újrakezdeni a történet írását. Így, alapul szolgálhat nektek, de már nincs megkötve a kezetek oly módon, hogy a régebbi írásotokat kellene folytatni, ami sokszor lehetetlen feladat. Erről szólt az előző bejegyzés is, hogy Régi történet, új történet! :) Régebbit dolgozunk fel új történetté és így, a korábbi munkánk sem vész el a semmibe!

Köszönöm a gondolataitokat, hasznos volt számomra is :)