2016. február 2., kedd

Regényírás kilenc lépésben


Mindig legyen célod!
Legyen szó bármilyen írásról, akár regényről vagy csak egy "szimpla" naplóbejegyzésről, legyen mondanivalótok a kezetekből kiadott művel vagy alkotással! A cél nélküli írás nem is ér célt, tehát nem találhattok olvasóközönségre és a művetek is kevésbé lesz értékes! Fontos, hogy legyenek terveitek, konkrét elgondolásaitok, melyek előrébb segíthetnek benneteket, s amelyek által komplex, teljes értékű munkát tudhattok a magatokénak!

Ne várj az ihletre! Szerezd meg!
Persze akadnak ihletmentes időszakok, amikor egyszerűen nem lelünk inspirációra a mindennapok során, viszont vannak írók, akik egyáltalán nem keresik ezeket a forrásokat, és szinte ölbe tett kézzel várják, hogy jöjjön az a bizonyos isteni szikra. Bár az inspiráció egy megfoghatatlan dolog és sokszor eredménytelenül igyekszünk "visszaszerezni", tehetünk érte, hogy újra ihlettől teljesen alkotni tudjunk! Ajánlani tudom, hogy erre a célra érdemes beszerezni egy noteszt, amelybe feljegyezhetitek minden ötleteteket, melyek a nap folyamán hatásként érnek benneteket. Lehet ez egy helyszín, egy ismeretlen személy vagy bármi más megtapasztalása, ahol éppen jártatok, akivel éppen találkoztatok vagy csak láttátok őt, hiszen olykor a legváratlanabb pillanatban lelhettek rá az ötletre, ami tovább segíthet benneteket a történetetek írásának rögös útján. Legyetek nyitottak és szinte fürkészve tekintsetek a világra, amelyben igenis ott van az ihlet, csak jó helyen kell keresni!

Kérdések felsorakoztatása
Amikor írunk, vagy egy-egy történetet tárunk az olvasóink elé, általában az ő szokásuk rákérdezni dolgokra, miszerint ki mit miért csinált ekkor és akkor, mi írók pedig készséggel válaszolunk is, viszont önmagunkat sosem kérdezzük meg ezekről az információkról. Egyszerűen tudjuk őket... de ha időt szánunk ezeknek a lejegyzésére és pontokba szedve végig megyünk bizonyos alapkérdéseken, sokkal tisztábban átláthatjuk a saját munkánkat. Az Inspirációs naplóban is volt hasonló összegzés erről, ami a segítségetekre lehet, amikor is szempontokat adtam meg, hogy például melyik szereplőtök mikor lépett be a történetbe, hol és mi volt vele a célja... avagy mi volt a Ti célotok azzal, hogy beemeltétek, mint karaktert a történetbe. Ezek lehet, hogy apróságoknak tűnnek vagy felesleges kérdéseknek, hiszen azonnal tudtok rá válaszolni mindenféle gondolkodás nélkül, ellenben az írott szó mindezt sokkal erőteljesebben tudja tudatosítani és elmélyíteni. Érdemes önmagunk számára kérdéssort összeállítani és szinte interjút készítve magunkkal, válaszolni ezekre a kérdésekre, amelyek által részletesebben átláthatjuk a történetünket.

Mindig legyen vázlatod!
Itt most nem a történet során készített jegyzetekre gondolok, hanem arra a megelőző összegzésre, amikor a történet írása előtt röviden ismertetjük a cselekményt nagy vonalakban. Ezt nevezhetjük tartalomnak is, bár a tartalom szót olyan formában is ismerjük, amikor például elolvassuk egy könyv hátoldalát. Az is tartalom, viszont azt inkább figyelemfelkeltő szövegnek mondanám, ami csak hívogatóan elejt néhány mondatot a történet elejéről, vagy éppen a könyv jellegéről és/vagy témájáról, viszont különösebben nem ismerjük meg a részleteket. Íróként mindenképp szükséges, hogy a történet írásának megkezdése előtt, az elejétől a végéig írjunk egy összegző tartalmat, amelyben rögzítünk minden fontos eseményt, amelyek majd az írásunk részét képezik. Nem kell oldalakra gondolni, akár húsz mondat is elegendő, ha lényegre törően fogalmazunk.
Ez lehet egy pontokba szedett lista vagy kifejtett gondolatokból álló írás... a lényeg, hogy mindez ne csak a fejünkben létezzen. Sokan úgy írják a történeteiket, hogy mindössze előzetesen elképzelik és úgy érzik, mindez elég is... aztán persze beleütköznek abba a problémába, hogy az eseményeket csak egy bizonyos pontig látják, a vége viszont szinte homályba vész. Fontos, hogy az olvasókkal ellentétben mi tisztában legyünk a történetünk végkifejletével és ne spontán módon haladjunk az írással. Viszont, ahogyan a kivétel mindig erősíti a szabályt, adódhatnak ötleteink a történet írása során. Más előre eltervezni és más benne lenni, s ez utóbbi kapcsán sokszor akkor jönnek a legjobb elgondolásaink, amikor éppen az aktuális fejezeten dolgozunk. Ezek is hozzáadódhatnak a történethez, ellenben ezt elszámítva is a birtokában kell lennünk a történetünk alapvázlatának. Enélkül vakon tapogatózunk majd a sötétben!

A stációk kérdése
Bár a történetek egy kerek egészet alkotnak és nem szabad érezni olvasás során, hogy maga a cselekmény darabos lenne, mégis szükséges egyfajta negyedelést vagy harmadolást végezni, amely inkább könnyebben érthetővé teszi a történetet, mintsem akadályoztatja annak megértését. Vannak könyvek, amelyekben kimondottan felhívja erre az író az olvasó figyelmét, amikor is néhány fejezet után üres lapon feltünteti, hogy például Második rész,  és ezáltal érzékelteti, hogy egy nagyobb vágás következik, avagy a történet elért egy bizonyos fordulóponthoz az események előrehaladtával. Mindez jelezhető anélkül is, hogy kimondottan felhívnánk erre a figyelmet, viszont maga a módszer vagy megoldás sokkal áttekinthetőbbé teszi a leírtakat és kisebb történetekre bontja majd a cselekményt.
Ezt érdemes úgy kialakítani, hogy a prológusban/bevezetésben és az epilógusban/lezárásban kijelölünk egy-egy fordulópontot, ami lényeges a leírtakban és a következő nagyobb részben, avagy magában a történetben három, esetleg több fordulópontot jelölünk ki, amely összefogja az eseményeket. Ezáltal a könyvünk vagy történetünk elolvasása után részleteiben is képesek lesznek az olvasók visszagondolni bizonyos eseményekre és ha megvan bennük ez a "megállópont" érzet, sokkal átláthatóbbá válik mindaz, amit befogadtak és magukévá tettek az olvasás során.

Ismerd a szereplőidet!
Sokan úgy írnak, hogy szinte minden szereplőjük csak egy papíralak, és nem rendelkeznek jellemvonásokkal vagy tulajdonságokkal... persze ez így nem igaz, mert valamilyen formában rendelkeznek, viszont mégsem átérezhető vagy elképzelhető a személyük. Élettelenek maradnak. Nem könnyű megtalálni azt a hangot, amellyel életet tudunk lehelni a karakterükbe, viszont pluszt adhat hozzá vagy sokat segíthet ebben a problémában, ha kérdések által megismertetjük magunkkal a szereplőinket. Szándékosan használtam ezt a kifejezést, mert sajnos nagyon sokan nem ismerik, "kivel" is írnak vagy kinek a személyén beszélik el a történetet. Használnak egy bizonyos karaktert, mint szócsövet, de a helyébe ugyanúgy beállítható lenne egy másik szereplő és az sem változtatna sokat a helyzeten. Ezeket én szürke alakoknak nevezem, s amolyan "bárki képes a helyébe lépni" jelenségről van szó. Volt már szó erről a Pennán is és az Inspirációs naplóban is tüntettem fel efféle kérdéssort, amelyet megválaszolhattok. Fontos, hogy kívül-belül ismerjétek a szereplőiteket, mert ha nektek is vannak homályos részek, akkor az olvasóitoknak sem lesz pontosabb a jellemábrázolás vagy a karakterrajz, amellyel megpróbálkoztok a történet során.

Végezz kutatómunkát!
Az írás előtt és során egyaránt érdemes informálódni és utánajárni dolgoknak, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a történetünk sikeresebb, kiforrottabb, továbbá pontosabb lehessen és ha maga cselekmény mondjuk évekkel ezelőtt játszódik, akkor még fontosabb a tájékozódás. Mindebben már segítségünkre lehet nagy mértékben az internet, amelyen rengeteg információ fellelhető, viszont ugyanilyen hasznosak lehetnek - ha nem jobban -, az írott könyvek, tehát érdemes akár könyvtárba is ellátogatni és kikölcsönözni néhány, a történetünk témájával vagy egy adott kérdéssel foglalkozó könyvet. Mindemellett pedig akadhatnak filmek és egyéb kiegészítő dolgok, amik segíthetnek a feltérképezésben. Mindez elvégezhető a történet írása előtt is, viszont közben is hasznos kutatómunkát folytatni. Ha mindig naprakészek vagytok és birtokoltok minden felhasználható információt, nem fogtok zsákutcába kanyarodni!

Írj tudatosan!
Megint csak az Inspirációs naplóra tudok hivatkozni, amelyben kiemeltem, hogy mennyire fontos jól beosztani az időnket. Egy regényt nem lehet úgy megírni, hogy hetekig maximálisan ráfigyelünk, aztán ott hagyjuk hónapokig porosodni az asztal egyik fiókjában, vagy éppen a laptopunk egyik mappájában. A sikeresség abban rejlik, hogy folyamatosság van a dologban és ehhez szükséges, hogy kialakítsunk egy rendszert az írói munkásságunkban. S ez alól nem hiszem, hogy bármi is kivétel volna. Elsősorban akkor fontos egy történet, ha pályázatra szánjuk vagy valamelyik kiadónak, viszont mindemellett az sem utolsó, ha "csak" önmagunknak írunk. Ugyanolyan lényeges a jó tervezés, még ha nem is szeretnénk feltétlenül publikálni. A halogatással és a rendszertelenséggel nem magunknak ártunk, hanem a történetnek. Darabosság válik, zavarossá és érezhetővé válnak azok a pontok, ahol éppen félbe hagytuk, majd folytattuk a cselekmény írását. Ha például ma dolgozunk egy fejezeten és majd csak egy hét múlva van időnk újra elővenni, már nem ugyanazzal a hanggal fogjuk folytatni, hiszen változott a hangulatunk és nehéz elkapni ugyanazt a stílust, illetve megfogalmazást. A visszarázódás sosem könnyű, így feltétlenül szükséges a saját rendszerünk kialakítása!

Ne félj mások véleményétől!
Mindig hangsúlyozom, hogy az önbizalom lényeges dolog és itt nem az elvakultságról beszélek, amikor valaki képtelen észrevenni a hibáit és tökéletesnek, tévedhetetlennek tartja magát. Egészséges önbizalomra mindenkinek szüksége van, vagy legalább is egyfajta hitre, hogy ő tud írni és mindenekelőtt tud jól írni. Persze, ehhez már társulhat később valamilyen kritika vagy vélemény, ami befolyásolhatja az elképzeléseinket, és ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni a jelenlegi pontot is. Írás során a legfontosabb, hogy hallgassunk a megérzéseinkre, viszont "több szem többet lát" elven érdemes kikérni mások véleményét és tanácsát. Ezt szakszóval mondhatjuk bétának is, viszont nem feltétlenül erre a megoldásra gondolok véleményezés tekintetében. Lehet ez egy barát, szülő vagy egy írótárs is, akitől kritikát, útmutatást kérünk, hogy miképpen lehetne javítani az írásunkon vagy tovább haladni, ha éppen elakadtunk. A külső vélemény nagyon sokat számít és mindezt egyrészt tudni kell elfogadni és befogadni is. Vannak, akik meghallgatnak másokat, de "egyik fülén be, másikon ki" elgondolással nem is törődik az elmondottakkal. Tudni kell alázatosnak lenni és nyitottan kell vállalni minden megítélést, még ha elsőre lehetséges, hogy valamilyen formában bántó is a számunkra. Senkinek sem kellemet meghallgatni egy esetleges negatív kritikát, viszont némi átértékeléssel felfedezhetjük benne a lehetőségeket és a segítőszándékot!

Remélem, hogy hasznos volt nektek ez a bejegyzés (is) és szívesen látok minden hozzá kapcsolódó véleményt, tapasztalatot! :)

5 megjegyzés:

Zsanka írta...

Kedves Szatti!

Egyetértek a gondolataiddal, hasznos ez a bejegyzés. Talán ide kapcsolódik, a véleményedre volnék kíváncsi.
Lapul egy több, mint száz oldalas alkotás a tarsolyomban, és nem tudom, mihez kezdjek vele. Elég gyerek fejjel írtam, viszont szerettem a történetet, kitalálni az újabb cselekményeket és egy csattanóval lezárni. Olyan kérdésem lenne, hogy átírjam-e, vagy ne írjam át és úgy publikáljam, vagy tartsam meg az asztalfiókomban? Ezen morfondírozom. Kb. tíz évvel ezelőtt alkottam.
Szerinted, mi legyen a sorsa?

Zsanka

Szatti írta...

Minden történet értékes és szerintem, ne hagyd veszni :) Olvasd el elejétől a végéig, amennyi megvan belőle és próbáld meg szerintem átdolgozni. Ugyanolyan stílussal és fogalmazással már nem fogod tudni megírni, hiszen változtál azóta, viszont némi ráhatással és finomítással, talán a magadévá tudod tenni, amilyen most vagy. Egy próbát megér.
Az is jó megoldás lehet - ha nem tudod történetté formálni, avagy befejezni -, ha mondjuk bizonyos részeket átemelsz egy másik írásodba. Ez is lehet egy felhasználási mód, hogy ne vesszen kárba a munkád. Átérzem a problémádat, mert nekem is vannak ilyen történeteim, amiket elkezdtem, írtam valameddig és aztán mégsem fejeztem be... ezeket szeretném egyszer lezárni, mert megérdemelnék a befejezést, úgyhogy csak biztatni tudlak, hogy mindenképp hasznosítsd valamilyen módon! :)

Remélem, tudtam segíteni! Köszönöm a véleményed és a kérdésedet is!

Zsanka írta...

Kedves Szatti!

Köszönöm a tanácsodat, a segítségedet, maradok az átdolgozásnál. :) Egy vámpíros, farkasemberes történetről van szó, még jóval az Alkonyat berobbanása előtt írtam. Akkor még nem volt divatos ez a téma, mutattam egy-két embernek részletet és akadt, aki csúfolt miatta, de olyan is, akinek tetszett. :) Lehet, évekkel később már más fogadtatása lett volna, és lenne. Érdekes, hogy változnak az idők, és mindig más és más témák kerülnek előtérbe.

Szép estét kívánok! :)

Zsanka

Ibolya Jéga Szabó írta...

Köszönöm Szatti, számomra nagyon hasznos tanácsokkal szolgáltál, el is mentettem a könyvjelzőmbe, hogy szükség esetén olvashassam újra.

Szatti írta...

Örülök, hogy tetszett és köszönöm! :)