2016. február 19., péntek

Régi történet, új történet - Ismét pennát ragadok!

Szeretem, amikor emailben kérdéseket tesztek fel nekem, mert rengeteg ötletet tudok belőlük meríteni. Mondhatnám, hogy a ti károtokon tanulok, de nem szeretném ezt a kifejezést használni, hiszen nem az a célom, hogy a ti problémátokon vagy aggodalmatokon inspirálódjak. Viszont, valamilyen formában mégis erről van szó, hiszen egy-egy témafelvetésnél vagy kérdésnél megformálódik bennem a gondolat, miszerint ez más olvasóknak is milyen hasznos lenne és esetleg egy olyan problémáról van szó, amelyet általánosítva másoknak is meg lehetne válaszolni úgy, hogy tanulni tudjanak belőle. 
A jelenlegi téma is egy ilyen, emailben feltett kérdés lenne: hogyan lehet folytatni egy olyan történetet, amelyen évekkel ezelőtt dolgoztunk? Egyáltalán lehetséges? Ha igen, mit lehet tenni annak érdekében, hogy befejezetté válhasson és ne csak félkész munkaként porosodjon az asztalunk egyik fiókjában?

Amivel indítani szeretném a sorokat, az a következő gondolat: minden történet megérdemli, hogy befejezzék! Véleményem szerint, ha már eljutunk odáig, hogy papírt ragadjunk vagy éppen billentyűzetet, akkor megéri a történet a fáradtságot. Olyan ez számomra, mintha kötöttünk volna egy láthatatlan szerződést a történettel. Leültünk, belevágtunk és elindítottuk a tartalmat egy végtelennek tűnő rögös úton, amire így vagy úgy, de már ráléptünk. Persze lehetne ellenkezni, hogy meggondolatlanság volt és/vagy kiforratlan ötlet, amit egy Delete lehetőséggel könnyűszerrel vissza lehet törölni, viszont miért tennénk? 
Na de, visszakanyarodnék az alapkérdéshez, miszerint érdemes-e folytatni egy olyan történetet, amelyet évekkel ezelőtt kezdtünk írni? Lehet, hogy első átgondolásra azt mondanánk, hogy nem. Nem érdemes, mert azóta sok mindenben változott a szemléletünk, a gondolkodásunk, a tapasztalataink, és ugyanolyan elgondolással nem tudnánk folytatni a megkezdett sorokat. Ez mind igaz. Ugyanazt a hangulatot már nem lehet elkapni és ez igaz azokra a történetekre is, amelyeket mondjuk hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt írtunk. A megállás vagy megszakítás érződni fog és nem tudjuk elkerülni. Ez pedig egy évekkel ezelőtti történetnél még inkább kézzelfogható, mert sokkal nagyobb a változás és az érdeklődés mértéke. 
Nekem is van olyan történetem - azt hiszem kettő is -, amiket elkezdtem írni, ámde sosem fejeztem be. Akkoriban érdekelt és történetté akartam formálni, aztán mégis félretettem és inkább csak egy szeszélyes ötletnek tudtam be. Nem igazán volt ötletem sem hozzá, na meg kellő motivációm sem. Általános iskolás voltam, nem vettem kellő komolysággal a feladatot, ami talán érthető is. Most már másképp állnék hozzá. Határozottabban vagy céltudatosabban. Ezeket az írásokat azóta is őrizgetem, és befejezni nem tervezem. Nem tudnám és nem is szeretném, mert akkor lett volna ott az ideje, hogy megtegyem. 

A történetírással sokszor az a baj, hogy nagyobb a kezdeti lelkesedés és inspiráció, aztán valahogy kipukkan az egész, mint egy léggömb. Volt ihlet, nincs ihlet és ott áll az ember a félkész történetével, de sehogy sem tudja befejezni a sorokat. Szerintem rengeteg ilyen történet-foszlány van az életben, amelyek csak arra várnak, hogy valakik egyszer befejezzék őket. Visszatérve, nekem is van három írásom, amelynek jó az alapsztorija, látok bennük fantáziát és szerintem remek történetté lehetne formálni őket, mégis hadilábon állok velük. Egyrészt, nincs időm az írásra. Másrészt pedig úgy érzem, hogy elakadtam és nem tudom, miképpen haladhatnék tovább. S ami szerintem mindkét probléma között kapcsolatot teremt az az, hogy nem most írtam őket, hanem évekkel ezelőtt. Nagyon nehéz újra megragadni azt a témát, hangulatot, érzelemvilágot és stílust, amit akkor a magaménak éreztem. Visszaolvasva a pennát bejegyzéseimet is megesik, hogy egy-két mondatomnál felkapom a fejem, hogy ezzel mégis, mit akartam mondani vagy miért így fogalmaztam meg? Az ember változik és nincs olyan író, aki ugyanúgy írna, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt, és sokszor hónapok is elegek a jellem vagy gondolkodás megváltozásához, s ezzel már is elértünk ahhoz a problémához, hogy nem úgy fordulunk az írás felé, mint azelőtt. Nem rosszabbul, csak másképp, de az a pici változás is épp elég, hogy akadályként elállja az alkotáshoz vezető utat. 

Ahogy mondtam, minden történet megérdemli, hogy befejezzék! Viszont ahhoz, hogy ez működni tudjon, nem "leereszkednetek kell", hogy megtaláljátok azt a hangot, amivel anno írtátok, hanem magát az írást kell felemelni önmagatokhoz! Ahhoz az énetekhez, akik most vagytok! A hibák és az okok keresése, hogy miért nem tudjátok ugyanúgy folytatni, egyrészt meggátol titeket a haladásban, másrészt pedig eleve zsákutcába vezetne. Nem tudjátok ugyanúgy folytatni, viszont talán másképp vagy még jobban tovább tudjátok vinni! Az is lehet, hogy mondhatni mostani fejjel kell tovább írnotok a történetet, mert az elakadást okozhatta valamilyen tapasztalatnak a hiánya, amelynek most már a birtokában vagytok, de akkor még nem így volt. Szükségetek volt arra a néhány hónapra vagy évre, hogy lezárhassátok a történetté emelt gondolataitokat! Ne hátra nézzetek, hanem előre, s mindenekelőtt döntsétek el, hogy fontos-e számotokra annyira az az adott írás, hogy befejezni akarjátok! Ha igen, akkor dolgozzátok és formáljátok át azon stílus és elgondolás szerint, amellyel most rendelkeztek és ne rágódjatok azon, amit esetleg elveszettnek hisztek! Bennetek van az az Én is, amellyel akkor alkottatok és előbb-utóbb előcsalogatja majd az írásotok, viszont már egy sokkal gazdagabb formában, amelyet az eltelt időnek köszönhettek!

Remélem, hogy tudtam segíteni ezzel a bejegyzéssel és tudtok ötletet meríteni belőle!
Jó írást és alkotást kívánok!

4 megjegyzés:

Zsanka írta...

Kedves Szatti!

Igazad van, kimondtad a lényeget, a történetet kell felemelni!
Nagyon tanulságos volt ez a bejegyzés, egyetértek a meglátásaiddal és hasonlóképpen gondolom.
Szép hétvégét kívánok!

Szeretettel: Zsanka

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a véleményed, Zsanka és örülök, hogy tetszett a bejegyzés! :)

Davina Crew írta...

Szia! :)
Elolvastam ezt a bejegyzést, mivel a történetem átírásán dolgozom, és rengetek motivációt kaptam általa :) Köszönöm :)

Szatti írta...

Én köszönöm! :)