2016. február 24., szerda

Vendégírónk, Nagy Miklósi Anna írása - A versírás fortélyai, avagy így verselek Én!


Nemrég egy idős hölgy azt az üzenetet hagyta az egyik versem alatt, hogy:

„Ha megkérdeznék tőlem, hogy mit szeretnék, hogy a lányom nagy költő legyen, vagy boldog, akkor inkább, a boldogot választanám!”


Ez számomra egy nagyon kedves kis üzenet volt, de ahhoz, hogy boldog legyek, nekem írnom kell!! Mert ha nem tudom kiírni magamból az érzelmeinket, akkor nem is igazán élek! Hiszen már olyan régóta az életem részét képezi az írás, hogy már elképzelni sem tudom nélküle az éveimet.
Szóval, hogy hogyan írok én? A lényeg, hogy a versírás nem kényszer. Nincsen időhöz kötve, hogy már pedig most leülök, és írok egy verset. Hiszen az ilyet nem lehet erőltetni. Hagyni kell, hogy megszülessen a gondolat és hozzá kapcsolódjanak az érzelmek, melyek majd egymás után pakolgatják a szavakat. Én általában olyankor írok, ha érzelmeim felgyülemlenek, és már a sírás határán vagyok, s hogy ez a nagy érzelemzuhatag nem a könnyeimmel távozzon, inkább szavakba öntöm őket. Most is, gyűlnek érzéseim.

Sokan úgy tartják, hogy nem tudd mindenki írni, s hogy ehhez tehetség kell! Szerintem ez nem így van, bárki képes verseket írni, csupán kitartás kell és ok, amiért el akarjuk kezdeni. 
Van egy osztálytársam. Ő is versel, mint én. Köztünk csupán egy különbség van: én azért írok, mert szeretek írni, ő pedig azért, hogy jobb legyen nálam. Nos, ez nem a legjobb ok arra, hogy valaki verselni kezdjen, bár végül is, ez is lehet egy ok. Általában mielőtt papírra vetem a gondolataimat, megfogalmazom az első mondatot, viszont még napokkal azelőtt, hogy neki ülnék verselni. A mostani első sor, ami már a fejemben van az, hogy:

„hasonlítunk, ugye tudod”

Általában, amikor eljön az idő, teljesen máshogyan kezdem el a verset és feledésbe merülnek az első soraim. Ha leülök és elkezdem írni a mondatokat, nem szoktam figyelni sem a szótagszámra, sem arra, hogy biztosan rímeljenek a soraim. Egyszerűen csak írok, és teljesen kikapcsolok közben, olyankor mintha teljesen máshol lennék, hiszen éppen csöpögnek ki belőlem az érzelmeim, s a papíron szavakat alkotnak!

Nincsenek megjegyzések: