2016. március 31., csütörtök

Íráskészség tudatos fejlesztése


A Tartalom menüpontot nézegetve sok bejegyzés készült már a legkülönfélébb témákban, viszont rögtön az első pontnál, az Íráskészség fejlesztésénél mindössze három lehetőség van, ami nagyon is kevés. Valahogy, célzottan erről a témáról igen kevés szó esett az utóbbi időben és ha érintőlegesen előtérbe is került egy-egy más típusú bejegyzés által, kimondottan erre alapozva a leírtakat, nem igazán elég, ha mélyebben el szeretnénk merülni ebben a kérdésben. 
Még az Inspirációs napló és a Feladatgyűjtemény is nagyobb rávilágítást ad, úgyhogy itt az ideje egy részletesebb kifejtésnek a Pennát a kézbe oldalon is, amelyből remélem, tudtok majd építkezni.

Szokták mondani, hogy az ismétlés a tudás anyja, viszont ha a rosszat ismételgetjük kétlem, hogy előbb-utóbb minőség lenne a dologból. Először is fontos tisztázni, hogy melyek a gyengeségeink és amik gátolják a minőségi írás elérését. Mondhatnánk, hogy írni bárki tud, hiszen mindenkinek lehet mesélnivalója, vagy olyan élménye/emléke, amit érdemes szavakba önteni. Ha így is van, mégsem mindegy, hogyan tesszük és miképpen írunk egy-egy dologról. Valamit el lehet mondani így és úgy is, és ez teszi számomra az írót íróvá, amikor egyszerű történésekről, emlékekről, érzésekről és gondolatokról is úgy tud írni, hogy megfog és a történetéhez, mondanivalójához köt a szavaival.
S mégis, miképpen fejleszthető az íráskészség? Ha vissza akarok menni a kályhához, akkor az iskolánál kezdeném ennek a kifejtését. Ugye, sokan még mindig benne vagytok ebben a közegben, tehát gyakran találkoztok esszéírással vagy a tollbamondás esetével, viszont azoknak sem lehet idegen, akik már maguk mögött hagyták az iskolai éveket, hiszen ha foglalkoztok az írással, ez mind-mind az életetek része lehet, csak már más formában. Kaptam visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy milyen sokat segít a szabadidőnkben való írás az irodalom órai teljesítmény emelésében. Esszét írni nem egyszerű, viszont elsajátítható az a tudás, amellyel értékes munkát adhatunk ki a kezünkből. Sokaknál az jelent problémát, hogy nehezére esik lényegre törően megfogalmazni a gondolatait. Másnak az okoz gondot, hogy nem tud részletesen írni, s ezáltal elsiklik néhány fontos információ felett. Néhányan pedig tartalmatlanul írnak, úgymond "rizsáznak" és igazából se eleje, se vége a mondanivalójának, mert valószínűleg nem értette meg kellőképpen az esszé formájában feldolgozandó szövegrészletet vagy az adott címet, témát.

A tollbamondás megint csak egy kínkeserves folyamat lehet, ha egyrészt nem tudunk gyorsan és időben kapcsolni, azaz leegyszerűsítve a dolgot, nincs összehangolva a fejünk a kezünkkel, és ebben az esetben sokkal lassabban tudjuk papírra vetni a diktált mondatokat, mint kellene. A másik buktatója az lehet a dolognak, ha helyesírásilag hiányában vagyunk a diktált szöveg kifejezéseinek és emiatt sorra halmozzuk az elírásokat, továbbá nem tudjuk eredeti formájában visszaadni a szöveget. A kifejezések értelmetlenné válnak, bizonyos szavak nem helyes lejegyzése akár a szövegkörnyezeten is változtathat, továbbá felboríthatja a történet vagy írás felépítését is. Egy szóval, élvezhetetlenné teszi az olvasást.

Mindez miért is kapcsolódik az íráskészség fejlesztéséhez? Az alapokat mindannyian az iskolában szerezzük meg, s a mindennapi életünkbe is innen emeljük át. Vannak szavak, amik szinte belénk vésődtek egy-egy óra alkalmával és álmunkból felkeltve is tudjuk, hogy bepótolni szó nincsen vagy olyan sem, hogy muszály (bár tudtommal, már mindkettő elfogadott). Persze velem is megesik, hogy egy-egy kifejezésnél bizonytalan vagyok és nem igazán tudom, hogyan kell írni, hiszen szóban kimondani könnyű és ott egyáltalán nem kell figyelni arra, hogy mit miképpen írunk. Aztán, amikor jön egy olyan helyzet, hogy írásban kell valamit kifejeznem és tétovázom a leírásán, egyszerűen utánanézek. Ebben nincs semmi szégyen, viszont sokan arra sem veszik a fáradtságot, hogy helyesírási szótárt ragadjanak vagy "ráguglizzanak" a neten. Ilyenkor szoktak tartalmilag talán értékes, de nyelvtanilag hibás írások születni. Persze, ez nem mindig ilyen egyszerű, mert sokszor az ember tudatában sincs a hibájának és valójában nem is tudja, hogy bizonyos kifejezéseket vagy szókapcsolatokat rosszul ír vagy használ. S ilyenkor min is javíthatna az ember egy helyesírási szótárral, ha azt sem tudja, hogy szüksége van rá?


Ezért hasznos, ha...

1. Word helyesírás ellenőrző használata
Bár a dolog nem mindig pontos és hibátlan, azért 90%-ban működőképes és figyelmeztet, ha hibát talál a szövegünkben. Érdemes bekapcsolva tartani és szemügyre venni a javaslatait, ha egy-egy szót vagy mondatot aláhúzással jelöl. Olykor értelmes szókapcsolatokat is hibaként érzékel, de ilyenkor legalább okot ad arra, hogy magunk járjunk utána, miszerint neki vagy nekünk van igazunk!

2. Ne csak magunknak írjunk!
Persze, ha valaki nem szeretné közzétenni az írásait és nem is gondolkodik blog létrehozásán, így is dönthet és semmi rossz nincs abban, ha valaki féltve őrzi az írásait. Viszont arra ügyelni kell, hogy ne éljünk teljes elszigeteltségben sem, mert ha önmagunk tükörképe vagyunk és nincs semmilyen más visszajelzés, amiből táplálkozhatunk, továbbá meríthetünk, előbb-utóbb téves következtetéseket vonhatunk le saját magunkkal kapcsolatban. Mondani szokták, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj és ilyen tekintetben, ha tényleg csak és kizárólag magunknak írunk, s nem tervezzük senkinek sem megmutatni, talán lényegtelenek a hibák, hiszen csak mi olvassuk és mi részesülünk az élményében. Nem számítanak a külsőségek. Ez is lehet egy szempont, de szerintem fontos, hogy ebben a vonatkozásban is igényesek legyünk, valamint odafigyeljünk az írásunk szépségére.
Ha van a környezetetekben olyan, akiben megbíztok és akivel nem vagytok bizalmatlanok, továbbá nyugodt szívvel meg tudjátok neki mutatni az adott történeteteket vagy írásotokat, bátran forduljatok hozzá segítséggel és kérjétek ki a véleményét! Persze, a történet cselekménybeli érthetősége és helyessége kapcsán is támaszkodhattok a tapasztalataira, viszont a bejegyzés témáját tekintve, most csak a helyesírást és a megfogalmazást emelném ki elsődleges kritériumként.

3. Kérjük ki blogtársaink véleményét!
Ha az ember blogot vezet, akaratlanul is ki van téve más emberek véleményének, amely nem csak pozitív visszajelzéseket foglalhat magába. Olykor megeshet, hogy negatív kritikával illetnek bennünket, mert helyesírásilag botrányos a megfogalmazásunk, túlságosan sokszor ismétlünk, idegesítően sokszor használunk tőmondatokat, amelyek szaggatottá tehetik az olvasást vagy tartalmatlanok lehetnek a gondolataink, amelyek nem igazán közölnek semmit. Számtalan variációja lehet annak, ha azt mondjuk valakire, hogy rosszul ír. Persze, ezek a visszajelzések rosszul eshetnek és teljen el bármennyi idő, szerintem az ember nem tud annyira megedződni, hogy ezek a vélemények csak úgy leperegjenek róla. A negatív észrevételek akkor is fájnak, ha építőjellegű kritikaként gondolunk rájuk. Viszont abban rejlik az író kivételessége, ha a hirtelen keserűség ellenére is túl tud lépni ezen problémán, s emelt fővel képes folytatni a munkáját. A negatív kritika az negatív kritika marad, de a magunk hasznára tudjuk fordítani. Így, ha valaki esetleg felhívja a figyelmeteket egy-két gyengeségre vagy tévedésre, amelyet elkövettetek, akkor szívleljétek meg a szavait és próbáljatok építkezni belőle. Nem mondható mindenkinek egyenként, hogy légy kedves és fogalmazd meg úgy a gondolataidat, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak, tehát kaphatunk néha nagyon is hideg vizet a nyakunkba, amit el kell viselni, viszont ezektől a negatív megtapasztalásoktól idővel csak még jobbak, erősebbek és rutinosabbak lehetünk!

4. Olvassunk és olvassunk!
Csak ismételni tudom önmagam, hogy mennyire fontos és értékes az olvasott szó, mások munkája és mások történetei. Az iskolából kikerülve már nincs lehetőségünk arra, hogy tollbamondásokkal sajátítsuk el egy-egy szó helyesírását vagy a helyes megfogalmazás mintájának lekövetését, utánzását, így mindenképp lényeges, hogy szabadidőnk egy részét olvasásra fordítsuk. Legyen szó bármilyen könyvről, bármilyen stílusról vagy témáról... a lényeg, hogy műveljük magunkat és szánjuk időt arra, hogy megfigyeljük, hogyan alkot akár egy-egy kortárs író, milyen kifejezéseket használ, hogyan fűzi egymásba a szavakat, miképpen alkot mondatokat, s akár ezeket jegyzet formájában is rögzíthetjük magunknak. Olvasni lehet azért, hogy élményben részesedjünk, de akár nagyszerű kutatómunka is lehet, ha tudatosan és nem csak szórakozásból veszünk kézbe egy könyvet. Tanulmányozzuk és tanuljunk belőlük, s a megszerzett tapasztalatokat beépíthetjük a saját írói tevékenységünkbe is!

6. A két legjobb barát
Kérdezni sosem bűn vagy utánajárni egy-két hiányosságunknak, szintén csak azt mutatja, hogy emberek vagyunk és tévedhetünk, amit beismerni sosem szégyen. Ha bizonytalanok vagytok valaminek a leírásában, akkor mindenképp érdemes akár egy internetes helyesírási szótár használatát igénybe venni, vagy ha egy-egy kifejezést túlságosan gyakran alkalmaztok, akkor pedig a szinonima szótár lehet a segítségetekre. Az előbbivel tudatosíthatjátok magatokban a szó helyes lejegyzésének formáját és a jövőben biztosan nem rontjátok már el, a szinonima szótár használatával pedig bővíthetitek a szókincseteket, mellyel sokkal színesebben, részletgazdagabban és kifejezésekben is tartalmasabban írhattok!

Remélem, hogy tudtam segíteni ezzel a bejegyzéssel is! Minden hozzászólásnak és véleménynek nagyon örülök. Írjatok bátran, ha van hozzáfűznivaló gondolatotok!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Helyesírással kapcsolatban ajánlom ezt az oldalt: http://www.helyesiras.mta.hu/. Szerintem, nagyon jó!

Szatti írta...

Köszönöm a hozzászólásod és az ajánlásod! :)