2016. március 28., hétfő

Vendégírónk, Homonyik András gondolatai - Inspiráció, avagy hogy írok Én


Őszinte leszek. Nem tudom, hol kezdjem. Sokat és még annál is többet olvastam, kérdezősködtem, hogy mi is lehet valójában az Inspiráció. Sokan segítettek nekem azzal, hogy elmondták számukra mit jelent ez a kifejezés. Az olvasás részét inkább hanyagoltam, mert sok volt a szakzsargon. Aztán odáig és arra jutottam, hogy mi lehet az ihlet és az inspiráció kapcsolata. Egyikből adódik a másik. Vagyis, hogy legyen mit leírnom (ihlet) ahhoz kell egy érzés, egy gondolat, egy emlék (inspiráció), amit megmásítva, vagy akár átalakítva felhasználhatok a saját szájízem szerint a történetemben. Nem tudom, hogy jó helyre lyukadtam-e ki, de ez alapján leírom neked/nektek, hogy én miként kapom meg a fent említett „alapkövet” a történeteim váraihoz. Jó, ne túlozzunk, inkább csak kunyhóihoz.

Igazából erről sem biztos, hogy kielégítően hosszasan fogok tudni beszélni, de megteszek minden tőlem telhetőt. A misztikus történetekért illetve a rejtélyes dolgokért rajongok. Így ezzel kezdődik minden. Mert már tudom azt, hogy valami rejtélyes, vagy természetfeletti fog szerepelni az adott írásomban. Szeretem, ha a történeteimben van egy kis plusz, amit az ad, hogy valós, megtörtént esetről, illetőleg hiedelemről szól-e. Vagyis olyan tény, amit ténylegesen elismer az ember, mert hallott róla, vagy látta a tv-ben, tanították általános iskolában történelem órán. Valami, amibe kapaszkodhat a fantázia tengerén is. Mivel tudom azt, hogy misztikus és szeretném, hogy realisztikus legyen, elkezdődik számomra a kutató munka, amivel támpontokat szerezhetek a történetben. A kutatómunka során sok olyan hiedelemmel vagy akár a történelemkönyvekből kihagyott tartalommal találkozom, ami elgondolkodtat. Ami átalakítva talán segíthet is nekem.



Szeretném itt felhozni a március havi állatos feladatot a példámban. Mivel adott volt három téma és én választhattam ki miről is írhatok, tudtam, hogy a legrejtélyesebb állat lesz az. A bagoly. Mikor először kerestem rá a Bagoly misztikumára nem tudtam mennyi mindent találok. Viszont a leírtak alapján, egy fa törzsén találtam magam, ahonnan az ágak, ez esetben a történetek száma és kimenetele elágaznak. Választanom kellett.
A következő rész a folyamatban, az én esetemben maga a történet kitalálása. Vagyis ha jól értelmeztem, az inspirációs folyamatom. Számomra nagyon sokat segítenek a leírt adatok, információk arról, amiről éppen írok (a bagolyról mondjuk). Ellenben, még mindig kevés. Vannak pillanatképeim, de ezeket valahogy meg kell mozdítanom, hogy egy valós film lehessen belőle. Repüljön a baglyom. Nekem nagyon jól bevált, ha zenét hallgatok sétálás közben. Így az az idő és a megfelelő zene segít abban, hogy mozgásba lendítsem a karaktereimet. De nem mindegy a kedélyállapotom sem, mivel annak megfelelően választok zenét ezért sokszor előfordul, hogy nem én, hanem a „zene szabja meg” történeteim milyenségét, hangulatát és kimenetelét. (harcias, vagy éppen romantikus, erőszakos, fájdalmas) 
A már említett bagoly történetemnél van egy szám, ami teljesen magával ragadott és megmutatta a történet végét. Sokat hallgattam ezt az érzelmeimre és gondolataimra nagymértékben ható zeneszámot, ami inspirált a befejezéssel.

Összegezve nálam az információ gyűjtéssel kezdődik minden, majd a séta és a zene kombinációja megmutatja a helyes utat. Ahogy írtam fentebb, erre az üres lapra sem tudtam volna mit írni a megfelelő zeneszám nélkül, amiben egyetlen ének nincsen, csupán a billentyűk hangja mutatta az utat. 
Természetesen azt sem szeretném kihagyni, hogy a személyes társalgás alapján is változik a nézetem, az ötleteim a történetben. Olykor a más által jobbnak tartott fordulatokkal kiegészítve valóban jobbnak tartom a történetem. Sokat segít nekem egy olyan személy, aki fontos számomra. Mindig amikor elmesélem neki mire jutottam ő kiegészíti vagy elvesz belőle, tudom, hogy az úgy lesz érdekesebb, és sokoldalúbb.

Nincsenek megjegyzések: