2016. május 15., vasárnap

Vendégírói interjú - Zenka gondolatai


Kedves Pennások!

Nagy szeretettel szeretném a figyelmetekbe ajánlani Zenkát, aki az előző gyakorlati feladaton ért el vendégírói elismerést, most pedig interjú formájában, néhány kérdés megválaszolásával közelebbről is megismerhetitek az írói munkásságát. Utólag is gratulálok a kivételes alkotásodhoz, Zenka és hálás vagyok a részvételedért!

Sz.: Amit általában mindig mindenkinek első körben felteszek, hogy mióta is foglalkozik írással, azaz te mióta műveled ezt a tevékenységet és mi ösztönzött erre?
Z.: Gyerekkorom óta az egyik kedvenc időtöltésem, hogy játszom a fantáziámmal, bonyolult vagy épp egyszerű történeteket találok ki, megpróbálom másképp értelmezni a könyvekben olvasott sémákat, vagy csak játszom az eszembe jutó, a könyvekben sokat látott történetvezetési elemekkel. Ha minden gondolatban kitalált történetemnek lenne egy képzeletbeli kötete, azt hiszem megtöltene egy könyvtárat. Leírva viszont, viszonylag kevés írásom olvasható, és azokkal sem vagyok teljesen elégedett. Mindenesetre az írás, beleértve a történetek építgetését, tervezését, komplex egésszé formálását, nekem szinte szinonim fogalom a boldogsággal és a szabadsággal. Nagyon fontos számomra a kreativitás, és az abban való kiteljesedés.


Sz.: Ezeket a történeteket vagy ötleteket leginkább önmagadnak írod vagy szívesen megmutatod másoknak is? Gondolok itt barátokra, a családra, akik a legközelebb állnak hozzánk és mégis, valahogy az a tapasztalatom, hogy bármennyire is közvetlenebb és bizalmasabb a kapcsolat, velük szemben mégis, sokkal félénkebbek és bizonytalanabbak vagyunk.
Z.: Érdekes helyzet, de a családomnak csak ritkán mutatom meg az írásaimat. Azt hiszem ez azzal hozható összefüggésbe, hogy úgy érzem, még sok tanulnivalóm van. Szeretnék nekik valami igazán klassz dolgot mutatni. A barátaim közül, akik tényleg a barátaimnak mondhatók, már olvastak tőlem ezt-azt, van pár ember, akikben igazán megbízom, nem gond, ha gyenge szöveget mutatok nekik, meg tudjuk beszélni a lehetőségeket vagy a hátrányokat. Ilyenkor őszintén bosszankodunk, vagy épp nevetünk egyet. 

Sz.: Akkor barátok részéről kapsz megerősítést. Fontos az olvasók véleménye is, de úgy gondolom, hogy a barátaink vagy bizalmasabb ismerőseink szavát sokkal jobban megfogadjuk és bár fennáll az elfogultság kérdése - hogy esetleg sokkal jobbnak ítélik meg a művünket, mint amilyen valójában -, biztosak lehetünk a segítő szándékukban, ösztönzésükben és nagyon sokat jelent, hogy számíthatunk a véleményükre, tanácsukra. Ha már ösztönzés, van olyan író, aki hatással van rád vagy akár egy kimondott regény, amely meghatározó a számodra?
Z.: Persze, sosem tagadtam, hogy nagyon szeretek olvasni. Sőt talán ezt tudják a legtöbben rólam az internet világában. Az írásban tartottam egy elég hosszú szünetet, aminek pont az volt a célja, hogy az olvasásra koncentrálva rájöjjek, hogy mi az, amit elvárok egy regénytől, mi az, amit szeretek olvasni, mit csodálok vagy ellenkezőleg, mit utálok egy-egy megjelent történetben. Tanulni pedig bármilyen regényből lehet, még a rosszból is. Azt mindenképpen megtanulhatod, hogyan nem szeretnél írni. Nagyon szeretem például Joanne Harris írásait, vagy látom a hibáit, de mégis kedvenc Erin Morgensterntől az Éjszakai cirkusz. Humor és dialógusok kapcsán kiemelném Julia Quinnt, a mesevilág és a dráma, misztikum keveredésében vagy Catherynne M. Valente könyveit, az érzelmi világ ábrázolásában Kazuo Ishigurot... sokáig sorolhatnám. Minden könyv hozzám tesz valamit, mindegyik tanít, csiszol rajtunk valamit, csak nyitott szemmel kell olvasni.

Sz.: Az utolsó gondolatod nagyon találó. Az a tapasztalatom mostanság, hogy akik írnak és gyakori rendszerességgel teszik ezt, nem olvasnak ugyanilyen lelkesedéssel vagy odafigyeléssel, pedig szerintem párhuzamnak kellene lennie a kettő között, vagy pontosabban ugyanannyit kellene olvasnunk, mint amennyit írunk. Sokan úgy vannak vele, hogy ők írók és megy ez maguktól is, nincs szükségük más példájára. Persze, tisztelet a kivételnek, de ahogyan te is mondtad, mindegyik tanít és csiszol rajtunk valamit és ezt a hatóerőt engednünk kellene érvényesülni. 
Mit gondolsz, melyek a legelengedhetetlenebb szempontok az írás során, amelyekre érdemes odafigyelni?
Z.: Akkor írj, amikor hívást érzel rá! Ne gondold, hogy rögtön az első történeteddel megváltod a világot, sőt ne erőltesd a tökéletest, csak hagyd, hogy kibontsa önmagát a történet! Legyenek a szereplők a legjobb barátaid, ismerd, igazán ismerd meg őket, hagyj időt arra, hogy megmutassák magukat! Bízz bennük, de ne feledd el, hogy te vagy a főnök! Játssz kicsit! Érezd a bőrödön a szelet, a hideget, érezd a tenger illatát, érezd a gyötrelmet, a kínt, nevess, légy szerelemes! Az írás is csak olyan, mint a többi hobbi. Akkor leszel benne sikeres, ha élvezed. Akkor fog örömet okozni, ha magára az alkotásra koncentrálsz majd. S akkor leszel jó író, ha nemcsak álmodozol az írásról és a nagy regényről, hanem belevágsz és megírod azt. Mindeközben pedig gyakorolni, gyakorolni!

Sz.: Azt hiszem, ennél jobban én sem összegezhettem volna mindezt. Főleg azzal értek egyet, hogy az írás is olyan, akárcsak a többi hobbi és itt a hobbi szót emelném ki. Tisztelem azokat, akik véresen komolyan veszik ezt a dolgot és könyvkiadásról fantáziálnak valamint, hogy érvényesülni tudnak majd ebben a szakmában, témában. Viszont sokan elfelejtik élvezni az írás szeretetét és azt a pluszt, amelyet az életükhöz ad. Munkává válik, kötelességgé és szinte meg akarnak felelni neki, ami előbb-utóbb elnyomja bennük a valódi írói hangot. Ilyenkor nekem, kicsit robottá válnak. Nem szabad erőltetni és kényszeríteni az írást, hogy az engedelmeskedjen nekünk. Nekünk kell alázattal lenni iránta és befogadni. Én ezt vallom legalábbis. 
Visszakanyarodva, mi áll hozzád legközelebb? Regény, novella vagy esetleg, verseket is szívesen alkotsz?
Z.: Gimnazista koromban elég sok verset írtam, aztán később, amikor csatlakoztam pár írói csoporthoz, elkezdtem novellázni, de még mindig a regényírás az álmaim netovábbja.

Sz.: Értem. Műfajon belül milyen stílusban mozogsz otthonosan?
Z.: Nagyon szeretem a misztikát és a meséket, a romantikát, a kalandregényeket. Gyúrjuk össze ezt a négyet, és kész a boldogság számomra. :) Mindemellett nagyon érdekelnek az emberi sorsok háttértörténetei is, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy egyszer mondjuk egy lélektani történetet írok majd.

Sz.: Amióta írással foglalkozol, ért-e bármilyen negatív vélemény vagy kritika? Persze, ha írással foglalkozunk, mindez elkerülhetetlen, hiszen nem felelhetünk meg mindenkinek, viszont Te miképpen kezeled az ilyen helyzeteket? 
Z.: Negatív kritikaként élem meg a hallgatást. Azt nagyon rosszul kezelem, mert a negatív kritika is egy vélemény, de abból az ember tanulni tud, viszont ha valakinek elküldünk egy regényrészletet, novellát és zéró visszajelzést kapunk, na az tud fájni, de nagyon... Úgy igazán negatív kritikát nem kaptam, olyat biztosan nem, amit ne tudtam volna a javamra fordítani. Egyébként én is cincáltam már novellát kérésre, mindig meg kell beszélni, meddig mehetünk el, és nem lesz gond. De lehet, hogy pont ezért, mert ismerem a "kritika" oldalt is, jobban kezelem a helyzetet.

Sz.: Az írói pályázatokkal hogy állsz? Vettél már részt ilyesmin vagy tervezed a jövőben? Mit gondolsz, mire érdemes ilyenkor figyelni, egy ilyen megmérettetésnél?
Z.: Fontos dolog a pályázat, mert egyféle visszajelzés, ilyen szempontból szerintem arra kell figyelni, hogy olyan pályázaton indulj, ami valóban illik hozzád, az írói stílusodhoz. Elég sok pályázaton indultam már, párat meg is nyertem, és voltak persze olyan pályázataim, amiket el sem fogadtak, mert nem ütötte meg az adott színvonalat. Nem szabad feladni: ha nem sikerül valami, az a tanácsom, hogy terülj ki a földön, - na bumm, ez van -, de aztán szépen állj fel. 
Amit mindenképpen kiemelnék, hogyha pályázatra írsz, hagyj időt a szerkesztésre! Írd meg, tedd félre, aztán másnap írd át, aztán megint és megint. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, Te is vedd komolyan az írást.

Sz.: Mindig meglepnek a válaszaid, de csak is pozitív értelemben. Éretten és nagyon tisztán, világosan gondolkodsz az írásról, ami a tapasztalataimat tekintve nagyon ritka, pedig nagyon sok íróval beszélgetek személyesen vagy emailek által. Sok kép él a fejemben írótípusokat tekintve és jó látni, valamint olvasni, hogy vagy Te, aki ennyire érzékenyen és nagy odafigyeléssel kezeli ezt a hobbit. Érződik, hogy szeretettel csinálod, amit csinálsz.
Már volt szó korábban arról, hogy kik olvashatnak téged, avagy kiknek mutatod meg a munkáidat, most viszont célzottan is rákérdeznék, hogy rendelkezel-e bloggal és vannak-e olvasóid? Mik a tapasztalataid?
Z.: Kicsit bizonytalan vagyok a válaszban. Van egy könyves blogom (http://zenkaolvas.blogspot.hu/), amin az írásról is szoktam olykor filozofálni, de néha-néha publikálok egy-egy szösszenetet is a tollamból. Szeretem belevonni az olvasóimat a bennem felmerülő kérdésekbe, folyamatban lévő blogregényem viszont nincs.
Tapasztalat terén... ha blogolsz, légy kitartó és légy lelkes - máskülönben házi feladat szagú lesz minden posztod-, és vállald magad, mint egyéniséget! Akkor lesz majd olvasód. Ja és ne add fel! Senki nem úgy kezdte, hogy az első nap rendszeres olvasója lett a fél város.


Sz.: Ez igaz. Sokan, amikor blogolásba kezdenek, már egy hét után türelmetlenkednek és azt várják, hogy rögtön százak olvassák majd őket, pedig ez egy hosszabb folyamat eredménye és nem is mindig sikerül elérni. Egyrészt múlik azon, hogy mennyit ad valaki reklámra, de ami a legfontosabb, hogy mennyire kiemelkedő és egyedi, amit létrehoz, azaz képes-e megragadni az olvasót a maradásra. 
Ez egy személyesebb vagy nehezebb kérdés, amire legtöbben nem szeretnek választ adni, vagy nem tudják, miképpen tegyék... hogy mi a véleményed önmagadról, mint íróról? Valamint egy mellékes kérdés, hogy melyik típusba tartozol? A spontán író vagy a "megtervezek mindent előre" író?
Z.. Erősségem a karakterek és a világteremtés, a hangulat. Gyengém a cselekmény- tudom ez ciki, de így van-, az információ adagolás, és szégyellem leírni, de néha hatásvadász vagyok. Szoktam is erre figyelmeztetni az előolvasóimat. Amúgy abszolúte nem kedvelem a rendszerességet. Ha írok, leginkább hétvégenként, elég rapszodikusan, mindenféle tervezés nélkül.


Sz.: Honnan merítesz ihletet és inspirációt az alkotáshoz? Mi ösztönöz, avagy motivál?
Z.: Nagy hatással van rám a zene. Szinte minden történetemnek, és minden jelenetnek vannak soundtrackjei, aztán van a karaktereimnek is lejátszási listája, úgyhogy általában mindig megy valamilyen zene írás közben. Szerkesztésnél nem, akkor csendre váltok. A pinterest képgyűjtő programot is használom, ott általában az írást megelőzően keresgélek, a képek alapján bomlik ki a cselekményvázlat. A hangulatot, a világot, a fő motivációkat az életből veszem, a saját tapasztalatokból és megérzésekből.

Sz.: Ezzel én is hasonlóan vagyok. A Pinterest szerintem egy nagyszerű oldal, onnan szoktam én is képeket hozni a Pennára, valamint a filmek soundtrackjei is jó gondolat, bár ezt írója válogatja, hogy mennyire képes zene mellett alkotni. Én abszolút az a típus vagyok, akinél mindig szól valami a háttérben. Sokszor elég ráhangolódni a zenére és szinte látja maga előtt az ember az adott jelenetet vagy párbeszédet, ha össze tudja kapcsolni az írását a zene hangulatával.
Nos Zenka, én nagyon szépen köszönöm neked ezt az interjút, mert én magam is nagyon sokat tanultam belőle és örülök, hogy általa kicsit jobban is megismerhettelek! Azt hiszem, a gondolataid mindenki számára tanulságosak voltak és remélem, hogy sokan ellátogatnak majd az oldaladra!
Amivel pedig zárnám ezt az interjút, az a következő kérdés lenne, miszerint mik a terveid erre az évre írás terén? Szeretnél valamit elérni, megvalósítani?
Z.: Megírom végre az első regényemet, és közben remélem, jól szórakozom.

Kívánom, hogy így legyen! Köszönöm Zenka a részvételed és remélem, hogy "találkozunk" még a jövőben, vendégírói feladat kapcsán! Szép napot mindenkinek és köszönöm, ha elolvastátok ezt az interjút!

Nincsenek megjegyzések: