2016. május 31., kedd

Vendégírónk, Fondorka gondolatai - Interjú


A jelenlegi interjú témája ismét az írást, mint tevékenységet járná körbe, ezúttal Fondorka gondolatain és tapasztalatain keresztül. Fogadjátok őt szeretettel!


Sz.: Bár a kérdés egyszerű, számomra mindig meghatározó, mert ha valaki évek óta foglalkozik egy adott tevékenységgel, mindig kíváncsisággal tölt el, hogy mi motiválta abban, hogy ne adja fel és folytassa. Gyakran találkozok olyan írókkal, akik írásba fognak, majd néhány hónap elteltével már nem is igazán foglalkoztatja őket ez a dolog. Te mióta foglalkozol írással? Mi ösztönzött erre a tevékenységre?
F.: Tulajdonképpen már másodikos koromban is írogattam a magam kis verseit (amikhez, mint kiderült, semmi érzékem), de komolyabban még csak 1 éve foglalkozom írással. Ami a motivációt illeti… most már el sem tudom képzelni magamat e nélkül. Így ki tudom élni az énem kreatív részét és el ki tudok fejezni olyan gondolatokat is, amiket máshogy nem mernék. S természetesen, az édesapámnak is rengeteget köszönhetek.
Bizonyos fokig, az írás meghatározza az életem, hiszen ebben tudom kiélni azt, aki igazából én vagyok. El tudom mondani olyan gondolataimat is, amik máskülönben örökre bennem ragadnának. Ki tudom élni a fantáziám és megvalósítani az álmaim.

Sz.: Honnan merítesz ihletet, inspirációt?
F.: A környezetemből. Könyvekből, filmekből. Imádok ismeretlen embereket megfigyelni, és megpróbálni kiismerni őket. Vagy csak lefeküdni kint a mezőre és bámulni a végtelen eget. Az inspiráció itt van körülöttünk, csak meg kell tanulni fogékonynak lenni rá.


Sz.: Kik olvasnak téged? Családod, barátaid részéről számíthatsz motiválásra? 
F.: Már megtalálta egy-két idegen ember is a novelláimat az internet révén, de főleg a család és a barátok. Tőlük feltétlen támogatást kapok és mindig ők az elsők, akik először látják, amit kiadok a kezeim közül, a véleményük pedig természetesen sokat számít. 

Sz.:  Van olyan író vagy konkrét könyv, aki/ami hatással volt rád, amióta írással foglalkozol? Tudnál példát mondani?
F.: Akinek a könyve után először komolyabban fontolóra vettem az írást, az Rick Riordan volt a Percy Jackson és az Olimposziak sorozatával. Én is meg akartam nevettetni az embereket. Aztán jött Dan Brown, aki az egyik kedvenc témámmal, a képzőművészettel operált. Bár mára rá kellett ébrednem, hogy egyikük műfaja sem olyan, amiben igazán ki tudnám élni magam, mégis fontos szerepet játszottak az ihletadásban. Mostanság inkább Fábián Janka stílusát kedvelem és célom megtanulni úgy – vagy legalább hasonlóan - jól írni párbeszédet, mint Agatha Christie.

Sz.: A párbeszédalkotás szerintem az egyik legnehezebb, pedig nap mind nap része az életünknek, hogy másokkal eszmecserélünk, beszélgetünk, és mégis nehéz kifejeznünk magunkat, ha történetírásról van szó. Ha már érintettünk egy akadályt, mint írásban nehézséget okozó példát, mit tanácsolnál annak, aki írásba kezd? Melyek szerinted a legalapvetőbb szempontok, amelyek elengedhetetlenek az írás során?
F.: Az első tanácsom az lenne, hogy gondolja végig, tényleg ezt akarja-e csinálni – ugyanis ez egy ördögi kör, ami miután belekezdtél, nem enged és a fejedben csak az jár, hogyan tovább… A legalapvetőbb szempont pedig természetesen nem más, mint az ihlet. Ha megvan, már csak meg kell tanulni érthető módon megfogalmazni azt. 

Sz.: Igen, a kellő elhatározást olykor én is hiányolom. Az íráson, mint alkotási formán belül konkrétan, mi áll hozzád közelebb? Regény, novella, vagy vers? Bár ez utóbbiról említetted, hogy nem igazán volt vele kapcsolatban sikerélményed.
F.: A novella. Egyszer ki szeretném próbálni a regényt is, de sajnos hadilábon állok a terjedelemmel. A verselést pedig inkább meghagyom másnak.

Sz.: Műfaj, stílus tekintetében mozogsz otthonosan? 
F.: Talán a fantasy-t mondanám annak a stílusnak, ami a legközelebb áll a szívemhez, bár rendkívül kevés novellám született még ilyen téren. Túl sok az ötlet és még nem tudtam kiválasztani azt az egyet, amiben igazán szabadjára engedhetem magam. Egy időben nagyon fantasy-s voltam, teljesen magába szippantott. Ezért egy darabig próbáltam kicsit elhatárolódni tőle, de nem igazán sikerült. 

Sz.: Említetted, hogy olvasták már néhányan a műveidet, viszont főleg a család és a barátaid jelentik az olvasóközönséged.  Akár tőlük, vagy teljesen kívülálló személyektől,  ért-e már bármilyen negatív kritika vagy vélemény? Miképpen kezelted ezt a helyzetet? 
F.: Csak saját magamtól. Mivel igen kevesen olvasnak, így kevés kritika érkezik az írásaimra, akár pozitívról, akár negatívról van szó. Viszont magamat néha nagyon ki tudom osztani.

Sz.: Érdemes lenne mások véleményét is kikérned, mert csak önmagunkra hallgatni, egyoldalú tevékenység és nem is nevezhető hiteles tükörnek. Fontos, hogy bízzunk a meglátásainkban, viszont nagyon sok pluszt tud jelenteni más véleménye, főleg akkor, ha nincs mögötte elfogultság. 
Feltételezem, hogy akkor inkább csak magadnak írsz és nem szívesen publikálod, vagy vannak blogolvasóid? 
F.: Van blogom, viszont még nem igazán sikerült olvasókat gyűjtenem magam köré.

Sz.:  Mit gondolsz, milyen hatással van az íróra, ha csak magának ír vagy ha az olvasóinak (is)?
F.: Annak is vannak előnyei, ha valaki nem mutatja meg senki másnak az írásait. Hiszen az nem jár következményekkel, nincsen kockázat, hogy valaki leszólja, és nem kell attól félnie, hogy valaki megsejti a legbenső gondolatait. Viszont, ha valaki úgy dönt, hogy felrakja a novelláit a világhálóra ,azzal rendkívül sokat nyer. Így megtanul felelősséget vállalni az alkotásai iránt és kaphat visszajelzéseket. Ettől függetlenül ügy gondolom, vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha megtart magának az ember.

Sz.: Bár nem írsz régóta, biztosan vannak már tapasztalataid akár írás, akár blogolás terén. Milyen előnyöket/hátrányokat tudnál kiemelni?
F.: Nincsen túl sok tapasztalatom – tekintve hogy még csak másfél éve vezetem a blogom – viszont azt elmondhatom, hogy rengeteget lehet fejlődni vele. 

Sz.: Milyen rendszeresen írsz? Spontán elhatározásból ragadsz tollat vagy megtervezed a napjaidat?
F.: Nem mondom, hogy nem próbáltam időbeosztást csinálni magamnak, de egyszerűen nem jön össze. Az sem segít, hogy rendkívül nehezen teszem túl magam azon, ha nem vagyok éppen „hangulatban” vagy nem tudom magamhoz láncolni az ihletem. 

Sz.:  Felteszek egy, talán kellemetlen kérdést - nem biztos, hogy kellemetlen, de volt már, aki annak nevezte és nehezen adott választ rá -, hogy mi a véleményed önmagadról, mint íróról? 
F.: Összességében nem tartom magam kivételes tehetségnek írás terén. Sok bloggert/kezdő írót olvasok a neten, és találkoztam már nálam sokkal jobbakkal is. Utálom, hogy nem tudok rendes párbeszédeket írni, és hogy nem jutok tovább két oldalnál. Amikor pedig elégedett vagyok magammal, akkor is megpróbálom nem elbízni magam, hátha egyszer valami nem úgy sül el, ahogy szeretném. 

Sz.: Olvasol mostanság valamilyen könyvet? Ajánlanád másoknak? 
F.: Most éppen a Percy Jackson és az Olimposziak sorozatot olvasom újra századszorra. Aki szeretne egy jót nevetni és érdekli a görög mitológia, annak mindenképpen ajánlom.

Sz.:  Hogyan találtál a Pennát a kézbe oldalra? Mi a véleményed vele kapcsolatban?
F.: Azt már meg nem mondom, mi volt az a kulcsszó, ami alapján eltaláltam az oldalra tavaly nyár végén, de majdnem biztos vagyok benne, hogy valamilyen pályázatot kerestem. Így kilyukadtam egy gyakorlati feladatnál és szépen lassan én is csatlakoztam a Penna olvasók közösségéhez. Az oldalt különösen szeretem, nagyon érdekes gondolatok merülnek fel rajta, és tudod Szatti, néha kísértetiesen bele tudsz találni egy olyan témába, ami éppen akkor foglalkoztat.

Nagyon szépen köszönöm Fondorka, hogy elkészülhetett Veled ez az interjú, Számomra nagyon tanulságos volt, és örülök, hogy jobban megismerhettelek Téged! Az itt jelenlévő íróknak pedig köszönöm a figyelmet és a bejegyzésre szánt időt! 


3 megjegyzés:

IsaBella írta...

Jó lett volna, ha a bejegyzés elején vagy végén belinkeled Fondorka blogját, mert így hiába kelti fel a cikk az érdeklődésünket, ha nem találunk el az oldalra.
Jó volt olvasni az interjút, köszönet érte mindkettőtöknek! :)

Fondorka írta...

Ha érdekel itt>> http://dorkaparas.blogspot.hu << megnézheted :)

Szatti írta...

Három helyen is ki van emelve a szövegben, mint weboldalra vezető link, amely átirányít Fondorka oldalára. Valószínűleg, elsiklottál felette.