2016. június 19., vasárnap

Írói elképzelések, avagy mikor, mennyit, hogyan?


Sokszor szoktam mondogatni, hogy fő a rendszeresség és szükség van tervezésre, beosztásra, amely egyrészt rendszerben tarthat minket, másrészt pedig az írásunkat, írói tevékenységünket is. Viszont nem tudom azt mondani, hogy az írás ennyire fekete és fehér lenne, miszerint az a jó, ha valaki megtervezi a mindennapjait, vagy hogy rossz az a módszer, ha spontán ülünk gép elég, és minden előzetes elgondolás nélkül ragadunk billentyűzetet. Ahogyan író és író között is van különbség, az írói elképzelések, megoldások és folyamatok között is van eltérés, valamiféle másság, amire nem húzható rá az a skatulya, hogy akkor ez vagy az a megoldás a rossz, vagy éppen a jó. 
Persze, mindezzel nem saját magam akarom meghazudtolni vagy letagadni azokat a tanácsokat, amelyeket például az Inspirációs naplóban is leírtam, vagy itt az oldalon, számtalan alkalommal. Amit leírok, azt úgy is gondolom, viszont mindenkinek saját magának kell megtalálnia azt a rendszert, amiben ő működni tud és mint ahogyan a kivétel erősíti a szabályt, lehetnek olyan helyzetek, amelyeket nem lehet más tanácsai és meglátásai alapján megoldani. Úgy gondolom, hogy minden szabály, tanács, ötlet vagy meglátás, ami az íráshoz kapcsolódik, nem köthető semmiféle elváráshoz vagy kötelességhez. Mindez inkább csak útmutatás vagy egyfajta irány, amely az író szeme előtt lebeghet az alkotás során, viszont ha letér erről az útról, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem talál egy másik ösvényt, ami tovább vezetheti abba az irányba, ahová ő elérni szeretne. Nincs olyan, hogy írói csomópont vagy mindenki számára elérésre kitűzött cél, amiből csak egyetlen egy van és akkor ezt mindenkinek kötelező elérnie, hogy na akkor pipa... megvan. Egyrészt, mindenkinek más álmai vannak és mindemellett, mindenkinek megvannak a maga módszerei, alternatív megoldásai. 

Erre nektek kell ráéreznetek és eldöntenetek, hogy mennyit tartotok elégnek, mikor van időtök az írásotokra, melyek számotokra a legideálisabb tényezők ahhoz, hogy produktív munkát tudjatok végezni, stb. Az írást alkalmassá kell tenni önmagatok számára és mindemellett nektek is rugalmasan kell hozzá állni ehhez a dologhoz, hogy ketten együtt működni tudjatok.
Eleinte - mintha csak követni akartam volna a példájukat -, igyekeztem elsajátítani más írók írói tevékenységét, ahogyan ők írnak, amikor ők írnak és ami nekik bevált módszerként alkalmazandó a munkásságuk során. Ha nekik működik, nekem miért ne? Mindez igaz, hiszen nem hiába létezik a Pennát a kézbe vagy pont ezért cserélünk ötleteket az írótársainkkal. Szükség van arra, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat és fontosnak tartom a magam részéről is, hogy leírjam a gondolataimat, vagy a meglátásaimat, ami egyrészt személyes tapasztalaton alapul, másrészt sokat tanulok tőletek és sokszor egy-egy kérdésetek is motivál, amikor azon gondolkodom, milyen témában kellene bejegyzést hoznom az oldalra. Gondolkodásra ösztönöztök úgymond, vagy legalább is utat mutattok, hogy mivel kapcsolatban adhatok segítséget. 


Mennyit kell írni egy nap? Már maga a kérdés is bohókás kissé számomra, hiszen erre sincs matematikai meghatározás vagy bármiféle szabály, hogy akkor ennyi és annyi az elég, ha haladni akar az ember valamerre. S mielőtt bárki utalásnak venné, nem... nem is kell számmal meghatározni ezt a dolgot. :) Ha egy nap semmit sem írsz vagy csak néhány mondatot, ne legyen lelkifurdalásod vagy ne gyötörjön bűntudat. Nincs annál rosszabb, mintha saját magunkat ostorozzuk abban a dologban, ami talán az egyetlen olyan tevékenység az életünkben, amit szeretettel, szabadon és önmagunkban művelünk. Az élet minden más területén talán szükség van egyfajta elvárásra, amihez alkalmazkodnunk kell, viszont az írás számomra egy olyan felszabadító tevékenység, amellyel kapcsolatban nem engedhetem meg, hogy akkor még ez is mumusként kopogtassa a vállam, csak mert például aznap nem volt időm foglalkozni a történetemmel vagy a blogommal. 
Ha az ember ki tud magának dolgozni egy olyan rendszert, amellyel napról napra láthatja, hogyan és merre halad az írásával, az szerintem nagyszerű dolog. Talán az lenne a legjobb, ha előttünk lenne egy naptár és minden este megnéznénk, mi a holnapi teendő az írásunkkal, vagy az aktuális alkotásunkkal, viszont talán még egy edzést sem lehet mindig így beütemezni a mindennapokba, akármennyire igyekszünk. Az írás pedig még képlékenyebb és még sokrétűbb dolog. 

Amit még hozzáfűznék mindehhez, az a siker érzése. Az írásnak olykor nem az ihlet-vagy időhiány szab gátat (bár minden bizonnyal, ez húzza keresztül a terveinket legtöbbször), sokszor az is akadályozhat bennünket, ha újra és újra kudarc ér bennünket. Ha sehová sem alakul a történetünk vagy úgy érezzük, semerre sem tartunk, mintha cél nélkül írnánk, az eléggé erősen gúzsba tudja kötni az embert. Mindez talán kapcsolódik az ihlethez is, hiszen ha nincs ötletünk vagy nem tudunk miből meríteni, akkor sikertelenséget tapasztalhatunk majd, viszont gyakran ez a két dolog kettéválhat, és bármennyire is úgy érezzük, hogy megvan bennünk a kellő akarás, valamint motiváltság, a szavainkkal, leírt sorainkkal mégsem vagyok elégedettek.
Szükség van arra, hogy az írás során kis célokat tűzzünk ki magunk elé. Ha aznap például elhatározzuk, hogy átjavítjuk a prológust tartalmilag és/vagy helyesírásilag, és mindezt sikerül is véghez vinnünk, már is elmondhatjuk, hogy elértünk valamit az alkotásunk alakulásában, amit előre megterveztünk, elgondoltunk. S ezek a kis lépések előrébb görgethetik a történetünket, írói elképzeléseinket azon az úton, amelyen haladni szeretnék egy bizonyos cél felé, amelyről nem is biztos, hogy konkrét elgondolásaink vannak... a kisebb-nagyobb sikerek ellenben megerősíthetnek abban, hogy jó az az irány és nincs miért megállnunk, vagy más útvonalat választanunk.

Bár ez a bejegyzés nem kimondottan egy adott írói témát ölelt fel, remélem, hogy tudtam vele segíteni vagy olyat mondani, amelyet a hasznotokra fordíthattok! :)

1 megjegyzés:

ChristinDor írta...

Szia Szatti! Jelenleg most tartok egy kis szünetet az írással, kávézgatok, a blogod olvasom és zenét hallgatok. Jó volt olvasni ezt a blogbejegyzést is, mert elgondolkodtató. Én valahányszor próbáltam beosztani az időm, megtervezni a napjaim, hogy mikor mit kell csinálni, meddig fog tartani stb., sajnos mindig az a vége, hogy az egész terv felborul. Mindig közbejön valami, de ma kivételes időszak van, így gondtalanul írhatok. Igaz, nem folyamatos, mert kell a felfrissülés, de jó lenne, ha néhány órát az írásnak tudnék szentelni. Mindenkinek kellemes napot kívánok!!!