2016. július 7., csütörtök

Többszereplős történetek kialakítása és alkalmazása


Bevallom, ez a téma eleinte kicsit megijesztett, mert nem igazán tudtam, miképpen lehetne egy jó összefoglalót írni róla. Általában, minden történetben adott, hogy csak pár szereplővel dolgozik az író (a kisebb mellékszereplőket leszámítva), és így nagyon ritka az olyan könyv, ahol esetleg két kezünk sem elég a cselekményt mozgató karakterek megszámlálására. Aztán eszembe jutott egy könyv, amit nemrég olvastam és abban pont erre volt példa, hogy körülbelül nyolc szereplő kapott főszerepet a történetben. Merész húzás volt az író részéről, és mégis megoldotta. Hihetetlen volt. Annak ellenére, hogy az olvasói agy be van állva körülbelül négy-öt karakter cselekménybeli szerepének követésére, könnyedén tudtam azonosulni mind a nyolc szereplővel. Mindegyikkel kapcsolatban tudnék tulajdonságokat, jellemvonásokat mondatni, vagy eseményeket és történéseket kötni a szerepéhez, életéhez.


Ami talán ennek a dolognak a titka lehet, az a változatosság és hogy semmi sem lehet ugyanolyan. Ha megalkotunk két karaktert és mindkettő hasonló temperamentummal rendelkezik, azonos az érdeklődési körük, esetleg hasonlóan is néznek ki, akkor előbb-utóbb az egyik felül írja a másikat. Nem lesz lényeges a két szereplő, mint páros és akaratlanul is választunk majd kettejük közül, akit kijelölünk majd a történet főszereplőjévé vagy kulcsfigurájává. Így a másik szereplő a háttérben marad csak azért, mert nem tűnt ki semmivel a másik karakterhez képest. Egy több fős történetben pedig ez még nehezebb. Ha olyan szereplőkre építjük a cselekményt, akik többnyire hasonlóak, ismét szelektálni kezdünk és kiragadjuk magunkat azokat a szereplőket, akik mondhatni dominánsabbak vagy jobban érvényesülnek. Azokat, akik többször jutnak szerephez, véleménynyilvánításhoz, akiknek több közük van a cselekmény alakulásához, tehát akik többször vannak a színpadon. 
Ami szerintem lényeges és kulcsfontosságú, hogyha több szereplőnek is hangot szeretnénk adni, akkor erre tényleg biztosítsunk időt, helyet és alkalmat. Értem mindezt arra, hogy ne csak nyúlfarknyi terjedelme legyen, amiben kicsit is előtérbe kerülhet, hanem viszonyítva a többi szereplő megnyilvánulásához, igazságosan legyen elosztva szerepének jelentősége a történetben. Ha nagy vonalakban már kirajzolódott bennünk a történet vagy konkrét vázlattal is rendelkezünk, érdemes lehet végig venni minden egyes szereplőt, hogy:

Ki ő?
Mikor lépett a történetbe?
Miért lett része a cselekménynek?
Mi a célja a történetben?
Hányszor kap saját szerepet?

Egyik kérdés sem nehéz, viszony egyenként összegyűjtögetni az információkat úgy, hogy egy szereplő között se legyen párhuzam (legfeljebb a célnál, mert közös célkitűzéseik lehetnek, amiért küzdenek), nem könnyű feladat. Talán a legutolsó kérdés tud rávilágítani leginkább a problémára, ha mondjuk valamelyik szereplőnek ötször is alkalma volt alakítania a cselekménynek, míg a másik hozzá képest még csak kétszer szerepelt konkrétan a történetben. S hogyan is értem a konkrét szereplést?

Több fős történet esetében talán a legkézenfekvőbb és legjobban bevált módszer arra, hogy minden karakter szerephez jusson, ha szemszögváltásokat alkalmazunk. Ha csak egy szereplő szemszögéből olvasható a történet, akkor evidens módon őt érzékeljük majd főszereplőnek és mellette nehéz lesz további főszereplő-érzeteket kelteni a többi karakterekkel kapcsolatosan. Erre a problémára talán jobb megoldás, ha E/3. személyben írjuk a történetet, hiszen így semleges oldaláról közelíthetjük meg a cselekményt és egyik szereplő mellett sem kell igazán elköteleznünk magunkat, miközben mindegyik ugyanolyan fontossá válik. A szemszögváltásra visszatérve pedig, talán ez a legközkedveltebb módszer, ami működőképes és szerethető is. Szeretem az olyan könyveket, ahol mondjuk egyazon jelenetet elolvashatom a másik oldaláról is, és így világosabban láthatom például, hogy miért van összetűzés az adott két szereplő között. Nem is feltétlen azért, hogy mindenképp leadhassam valamelyik oldalára a voksomat, hanem hogy jobban megértsem a közöttük lévő probléma okát. Ha csak az egyik fél szemszögéből ismerem és nem egyértelmű, vagy teljesen konkrét a közöttük lévő vita tárgya, akkor jobb megismerni a másik karakter részéről is, hogy ő miképpen élte meg ezt a helyzetet.
A szemszögváltás persze, nem csak ezekben az esetekben alkalmazható, bár ilyenkor adja ki leginkább magát. A legszimplább történést is átadhatjuk egy másik szereplőnek, mint akivel eredetileg bemutatni szerettük volna és ennek a megválasztása szerintem arra kell, hogy alapuljon, hogy kinek a szemszöge a legalkalmasabb erre a szerepre. Egyértelmű, hogyha két szereplő szerelmének érzékeltetéséről van szó, nem egy harmadik félt fogunk választani, hanem valakit a kettő közül, akik között kialakult a vonzalom. Érdemes ilyen szemmel végig követni az eseményeket, hogy egyes történéseknek ki a főbb mozgatórugója vagy kinek az oldaláról szemléletesebb bemutatni. Mindenképp olyat kell választani, aki közelebb áll hozzá, akár tettlegességben (cselekedett valamit, amiért kötődik hozzá) vagy akár jellemben, mert mondjuk empatikusabban vagy nyitottabban tudja fogadni azt a dolgot. 

A szemszögváltásokon és egyéb módszereken túl, ami döntő jelentőségű, az a különbözőségek kiemelése. Hosszadalmas folyamat, de érdemes rászánni az időt a történet írása előtt, hogy minden egyes szereplőt olyan tulajdonságokkal, jellemmel és karakterrel ruházzunk fel, amely nem hasonlítható egyetlen másik szereplőhöz sem. Persze, apróságok lehetnek azonosak, viszont a nagyítóüvegen túl, egészben nézve a felépítésüket nagyon fontos, hogy tudatosan odafigyeljünk a karakterek egyediségére. Ahogy az életünkben jelenlévő barátok, ismerősök, hozzátartozók is egyedi jellemvonásokkal és gondolatokkal bírnak, úgy a szereplőinknek is biztosítanunk kell ezt a lehetőséget.
Lehet, hogy kicsit túltervezetten hangzik, de akár egy táblázat vagy összegzés is segíthet ennek a kidolgozásában. Nem is azért, hogy akkor szószerint kövessük a leírtakat, mintha csak egy matematikai példára szeretnénk rákoncentrálni, viszont az írást megkönnyítheti és azon belül is a karakterek egyediségének megtartására szánt időt. Nem történetírás közben kell majd gondolkodnunk, hogy "na, a következő szereplő miben legyen érdekes?", hanem már konkrét anyagból dolgozhatunk, építkezhetünk. Akár színeket is alkalmazhatunk egy-egy szereplő  jellembeli különbségének érzékeltetésére. Lehet, hogy valakinek a piros áll jól, mert dühös természetű és általában hirtelen felindulásból cselekszik. A másik mélybarna, mert mindig megfontolt, határozott és magabiztos. A harmadik kék, mert mindenki nyugodt, csendes és békés természetűnek ismeri. A negyedik sárga a pozitív gondolkodása és életvidámsága miatt... és így tovább. Akár ez is segítséget nyújtat ennek a kialakításában.

Összességében, nektek kell kiválasztani azt a megoldás vagy módszert, ami segíteni tudja a munkátokat. S bármelyiket is válasszátok, mindig az lebegjen a szemetek előtt, hogy Ti vagytok a karaktereitek megteremtői, így végtelen lehetőséget alkalmazhattok arra, hogy milyen jellemű, tulajdonságú, beállítottságú legyen a szereplőtök, továbbá milyen döntéseket hozzon meg a történetben. Ti alakítjátok a cselekményt, viszont nem szabad elfelejteni, hogy általuk! S erre a feladatra nektek kell alkalmassá tennetek őket!

Remélem, tudtam segíteni ezzel a bejegyzéssel! Ha kérdésetek van, írjátok meg kommentben és igyekszem segíteni!

3 megjegyzés:

Lee Yuju írta...

Nekem nagyon sokat segítettél! A történetemben adott hat főszereplő, de mindegyiknek egy külön sztoriban van/lesz főszerepe. Eddig is gondoltam már rá, hogy majd csinálok szemszögváltást, viszont miután elolvastam ezt a bejegyzést, ez már biztossá vált. :3 Ugyan különálló történetek lesznek. ^^ Köszönöm szépen, hogy megírtad ezt a bejegyzést!

Yuju

Brukú Szürke írta...

Szeretett Szattim!

A poszt nagyon jókor jött: a mostani regényemnél elakadtam,mert nem tudtam, hogy ki lenne jobb nézőpnt karakter a kettő kulcsfigura közül. Ha az egyik választottam, akkor hiányzott a másik és fordítva. Ez a szemszögváltás pedig tökéletes megoldásnak bizonyult. Sokat haladtam az írással gond nélkül.

Köszönöm a bejegyzést!
Legjobbakat:
Brukú

Szatti írta...

Örülök, hogy tetszett nektek a bejegyzés! Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek a hozzászólást, sokat jelet nekem! :)