2016. november 21., hétfő

Hogyan legyünk választékosak, avagy a szinonima-kérdés


Az írás egyik legkritikusabb pontja az ismétlés, amellyel akaratlanul is találkozhatunk akkor, ha sok az írnivalónk. Elkerülhetetlen mumus, és állandóan sarkunkban toporgó probléma, hogy bizonyos kifejezéseket túl sokszor alkalmazunk. Egy írás akkor szép, ha annak szövege és megfogalmazása gördülékeny, érthető és következetes, viszont mindemellett nem hat mesterkéltnek vagy túlságosan megszerkesztettnek. Érződnie kell rajta a precizitásnak, és közben végtelenül természetesnek kell hatnia. Mit tehetünk ennek érdekében, hogy mindezt elérhessük?

Mondani szokták, hogy "Gyakorlat teszi a mestert", és hogy idővel minden erőfeszítés és rászánt idő kifizetődik. Bármennyire is egyszerűen, valamint sablonosan hangzik, mindez igaz. Minél többet ír valaki, annál tapasztaltabb és rutinosabb lesz, s ezzel párhuzamos az is, hogy minél többet olvas valaki, annál gazdagabb és színesebb lesz a szókincse. S a kettőt együttvéve, minél többet foglalkozik egy író a nyelvvel, annál jobban fogja tudni használni. Viszont, nem mindig van ideje az embernek arra, hogy a figyelmét kiegészítő tevékenységekre fordítsa, hiszen a legtöbben úgy vannak vele, hogy ha írni szeretne egy novellát, akkor nincs más dolga, mint leülni és papírt ragadva leírni a gondolatait. Mindez, elméletben így is van, de mint a legtöbb dolog, az írás is gyakorlati művelést, valamint odafigyelést igényel. Biztosan ismerős számotokra a helyzet, amikor ültök az üres papír fölött és keresitek a megfelelő szót, de az valahogy sehogysem akar jönni... ott ül a nylevetek hegyén, és egyszerűen képtelenek vagytok megragadni... már majdnem... mindjárt megvan... tudom, hogy...

... és mégis elvesztitek a fonalat.

Számtalan gyakorlatot lehet végezni ennek a problémának az orvoslására, de szerintem a legegyszerűbb - nevezhetjük stílusgyakorlatnak is -, az a szójáték. Nincs más dolgotok, mint kiragadni azt a mondatot az írásotokból, amellyel elégedetlenek vagytok és próbáljátok meg akár tízféle módon is megfogalmazni úgy, hogy a tartalmán, továbbá az értelmén nem változtattok. Mindössze rokonértelmű szavak használatával más és más formát, megjelenést adtok neki. 
Hasonló gyakorlat lehet, ha nem egy konkrét mondatot, hanem szót jelöltök ki és ahhoz soroltok fel minél több szinonímát. Előbb-utóbb, ezek majd beépülnek a szókincsetekbe, minél többet használjátok őket és ezáltal, sokkal színesebben és választékosabban tudtok majd fogalmazni.

Nagyon szívesen veszek minden véleményt és meglátást ezzel a témával kapcsolatban! Bátran szóljatok hozzá és mondjátok el a személyes tapasztalatotokat, hogy Ti miképpen hidaljátok át ezt az akadályt az írás során! :)

Nincsenek megjegyzések: